Budapest Régiségei 31. (1997)

D. Matuz Edit: Késő bronzkori és kora vaskori háztípusok és rekonstrukciós kísérleteik 211-227

vesszőfonású ún. paticsfal volt. A tetőzetnél a tetővázat fából, a fedelet (héjazatot) lombtakaróból, fűből, szalmából, nádból és esetleg rájuk hordott földből készíthették. Formailag két típust lehet elkülöníteni, a kerek és a szögle­tes hajlékok csoportját. KEREK HAJLÉKOK A félgömb alakú tetőkunyhó (8. kép 1.) esetében meghajlított, a félkúp alakú tetőkunyhó (8. kép 2.) esetében pedig egyenes ágakat, esetleg felső végükön ágas fákat szúrtak le a földbe fél­körívben, tetejüket összekötötték és a vázat falevelekkel, ágak­kal vagy földdel fedték be. Ezekre a típusokra nincs példánk a vizsgált korszakunkból, de feltehetően léteztek. Párducz Mi­hály megbízásából 1972-ben Vargha László és Koczor György a felsőtárkányi házak kapcsán felvázoltak néhány rekonstruk­ciós lehetőséget. 39 Egy oszlopra támaszkodó, félkör alakú szerkesztett rend­szer, tulajdonképpen félkúp alakú tetőkunyhó. (9. kép) Itt a rajz tanulsága szerint egy 20 cm átmérőjű, 225 cm magasságú ágasfa 9 darab kb. 15 cm átmérőjű, 460 cm hosszúságú szaru­fát tarthatott félkörívben. A bejárat az egyenes oldalon lehetett. A felsőtárkányi 1., 2., 4. ház K-i oldalán lévő cölöp-lyuk tart­hatta ugyan az ágasfát, de a házak félköríves alakjára nincs bi­zonyítékunk egyik esetben sem, mert a Ny-i oldalak meghatá­rozhatatlanok voltak mindhárom helyen. A kúp alakú tetőkunyhónál az alaprajz kör alakú, a körben lerakott vagy földbe szúrt szarufákat a tetejükön rögzítették, héjalása szintén ágakból, falevelekből, földből állhatott. (8. kép 3.) Amikor a nádból készült oldalfalat a csúcsán összekö­tözték, akkor kontyos tetőt hoztak létre. Kör alakú szerkesztett rendszer. (10. kép) E rendszer ese­tében a központi ágasfa kör alakban elhelyezett szarufákat tar­tott, amelyek száma változó lehetett, elsősorban a kör alapterü­letétől függően. Az elkészített vázlaton egy 20 cm átmérőjű 220 cm magasságú ágasfa egy 330 cm sugarú körben 16 db 450 cm magas szarufát (gerendát) tarthatott. 40 A földbe mélyí­tett és a földre támaszkodó tetőzetű házaknál az ágasfa hiá­nyozhatott, itt a szarugerendákat a gödör szélén beásták, illet­ve kövekkel, vastagabb fatörzsekkel rögzítették, tetejükön a vázat összekötözték. A kunyhóba mélységétől függően létrán, hágcsón vagy lépcsőn lehetett bejutni. A tabáni kerek vermek esetleg kör alakú tetőkunyhók lehettek, pontosabb rekonstruá­lásukra adatok hiányában nincs mód. A Harrer Pál utcai ovális alapterületű kunyhó keleti oldalán lévő gödör egy ágasfát tart­hatott, amire ferdén támaszkodhattak a tetőzetet tartó szaruge­rendák. Az Esztergom-Helemba szigeti kerek alaprajzú, földbe mélyített felfelé kissé szűkülő veremház formát hasonlókép­pen képzelhetjük el. Ahol cölöplyukakat nem talált az ásató, ott a gerendák kövekkel való rögzítését feltételezhetjük, eset­leg elképzelhető egy faváz nélküli nádkunyhó, ahol a kb. 10 cm vastag, tetején összefogott nádfalat belülről betapasztották. Ezt erősítené meg az, hogy a földbe mélyülő gödröt is agyag­gal tapasztották ki. Trogmayer Ottó ásatási najplójában feltéte­lez egy kontyos tetőszerkezetet. A H/2 ház E-i és D-i oldala mellett egy-egy karólyukat talált. Ez a ház két oldalán egy-egy - vízszintes gerendával összekötött - cölöpöt tarthatott, amire a tetőszerkezet többi része támaszkodott, így lefedése a nye­regtetős kunyhóéhoz hasonló volt. Sashegyi Sándor Pomáz-Prekobrodica dűlőből kora vas­kori (urnamezős kultúra) nyolc cölöpön nyugvó, földbe mélyí­tett, kiégetett falú, félkör alakú tüzelőtérrel bővített, kúp alakú tetőkunyhót rekonstruált. 41 Két nagyjából kör alaprajzú, földbe mélyített, 250-300 cm átmérőjű objektumot tártak fel az ozo­rai Vár területén az urnamezős kultúra idejéből, ahol az egyi­ket cölöpszerkezetes gazdasági épületnek, a másikat rituális ál­lattemetkezésnek határozta meg Kisfaludi Júlia. Az ásató a rendszertelenül elhelyezkedő cölöplyukakból és a padlótapasz­tás megújításából az épület hosszú idejű használatára követ­keztetett. 42 Kúp alakú tetőkunyhót rekonstruál C. Germer nyomán W. Coblenz a lausitzi kultúra zauschwitzi anyagából. Itt a földbe mélyített, kör alaprajzú kunyhó közepén lévő gödör élelemtá­rolásra szolgált, a földbe ásott, ívelten meghajlított ágas végű fákat a tetejükön összekötötték, befedték, a bejárattól pedig né­hány lépcső vezetett a házba. 43 (16. kép 2.) A lausitzi kultúra slupcai telepéről (Ha C) a földbe mélyedő, cölöp-lyukakkal körülvett ovális alaprajz nyomán szintén kúp alakú tetőkuny­hót rekonstruálnak. Itt a bejárat lejtősen ívelt a ház mélyebben fekvő része felé. 44 (16. kép 1.) Hasonlóképpen képzelték el a feudvari kora vaskori (Kalakaca fázis) kunyhót. A bejárattól lépcső vezetett a földbe mélyített padlószintig, a körben futó ívelten meghajlított szarufákat itt egy központi nagyobb ágas­fa tartotta, amit a gödör közepén talált cölöplyuk bizonyít. 45 (16. kép 3.) A kerek hajlékok legfejlettebb változata a kúptetejű, hen­gerfalú ház. (8. kép 4.) Itt az alaprajz kör alakú, de már henge­res fala és kúpos fedele van az épületnek. Sashegyi Sándor Pomáz-Szmolnicza dűlőből egy publikálatlan kora vaskori la­kógödröt kúptetejű, hengerfalú házként rekonstruált. 46 Elméle­tileg az esztergomi házak között is lehetett ilyen típus. SZÖGLETES HAJLÉKOK A legegyszerűbb szerkezet az egy ágasfára szerkesztett szaruzati rendszer. (11. kép) Itt a felsőtárkányi 1. háznál a ke­leti hossztengely közepe táján megtalált cölöplyukból kiindul­va feltételezni lehet, hogy ez egy 20 cm átmérőjű, 225 cm át­lagos magasságú, villás végű ágasfát tartott. Erre feküdt föl 5 db, a ház sarkaira és a Ny-i hosszoldal közepére támaszkodó szarugerenda. Kettő darab 15 cm átmérőjű, 420 cm átlagos hosszúságú a K-i oldalon a bejárati homlokzatot alakította ki. Két darab 550 cm átlagos hosszúságú szarugerenda az ÉNy-i és a DNy-i sarokra ferdén támaszkodott, míg egy 470 cm hosszú a Ny-i oldal közepére. A ház K-i és É-i fala mellett ta­lált elszenesedett gerendamaradványok szarugerendák darabjai lehettek. Az így kialakított sátras megoldású házat 50 cm meg­közelítő rétegvastagságban lomb- és földtakaró borította. Két ágasfára és az őket összekötő szelemenre épülő rend­szer a féloldalas tetőkunyhó. (12. kép 1.) Itt a szerkezet egyik oldalán sűrűn egymás mellé elhelyezett ágak alkotják a tetőt, így nyújtanak némi védelmet a természet viszontagságai ellen. A két ágasfa esetenként élő fa is lehetett, így nem maradt régé­szetileg értékelhető nyoma. Ennek a típusnak egy fejlettebb változata az élesgerincű tetőkunyhó, illetve nyeregtetős kuny­214

Next

/
Thumbnails
Contents