Budapest Régiségei 31. (1997)

H. Hanny Erzsébet: A nagyrévi kultúra áldozati gödre a budai Várhegyen 199-210

kú tálka, melynek peremét kicsúcsosodó bütyköcske díszíti (2., 7., 11., 14., 15. sz.). Ilyen tálakat ismerünk a Vatyai kultúrában, de ott mindig párosával álló bütyköket alkalmaznak. (Például a Szigetszentmiklósi temető 35. sírjában talált vagy a százhalombattai példány.

16

) Ugyanakkor ismert az ilyen díszítéssel ellátott példány a nagyrévi kultúrából is. Ezidőtájt azonban csak kissé kiemelkedő, páratlanul álló, de páros számú bütyök díszíti a peremet. Ez a díszítési mód már a korábbi leletegyüttesekben is előfordul,

17 a kultúra középső szakaszából. Az urnatípusok közül kétféle fordul elő a leletben, a nagyméretű, durvább kiképzésű fazék és a finoman iszapolt, vékony falú, polírozott korsó forma. A fazekakra leginkább a sárgás, vöröses szín, vastag oldalfal, tojásdad test és széles, enyhén kihajtó, duzzadt szájperem a jellemző. Oldalukon csaknem mindig seprűzött díszítés (függőleges vagy hálószerű), illetve egy rétegben szemcsés bevonat van, amely a válltól indul és beteríti az edény felületét. A perem alatt simított rész húzódik. (27., 28., 29., 30. sz.) Esetenként apróbb-nagyobb bütyökdíszeket is elhelyeztek ezen a felületen. A fazekaknak ez a típusa általános szintén az egész korai bronzkor idején, és a középső bronzkorban is egy ideig még használatban van. A nagyrévi kultúra késői szakaszában Szigetszent-miklóson,

18 Kulcsban

19 is megtalálhatók, minden esetben a temetésben, a hamvak tárolására használták őket. A lekerekített, kettőskúpos testű, kihajló peremű, szűk nyakú, korsószerű urnákból származó töredékeken (1., 8., 9., 12., 20., 23. sz.) díszítést csak egyfélét lehetett találni, a vállon végigvonuló egyszeri mély besimítást. Sem bordadísz, sem seprődíszítés nem fordult elő, ahogyan azt a kultúra legkésőbbi, átmeneti fázisában látjuk,

20 de erről sem mondható teljes bizonyossággal, hogy nem létezett, mivel urnatalpakat a gödörben nem találtunk. Előkerült egy szépen kivitelezett, kisméretű fedő darabja is. A töredékeken előforduló nagyon gyér díszítési módok közül a besimítás, a karcolt vonaldísz (24. sz.) és a párhuzamosan benyomott vonalköteg (6. sz.) a finom, fényezett kerámiára, a bütyökdísz és a seprűzés a fazekakra jellemző. A kerámiaanyag áttekintése után azt a következtetést lehet levonni, hogy a Polgárváros területén talált gödör a nagyrévi kultúra legkésőbbi, ún. kulcsi fázisához tartozik. Erre mutat az a tény is, hogy míg az ökörhalmi, illetve a kőtörési típusok teljesen hiányoznak, addig szoros rokonság mutatkozik a szigetszentmiklósi, diósdi, kulcsi leletekkel. A leletek összetétele leginkább a soroksári Botanikuskertben talált teleprészlet gödreinek anyagával egyeztethető,

21 s nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Vár területén korábban, az északi előudvarban előkerült leletek is ezt a fázist képviselték.

22 A leletegyüttes mégis megkülönböztetett helyet foglal el a nagyrévi kultúra hasonló korú objektumai és jelenségei között, annak ellenére, hogy a betöltésében talált kerámiaanyag nem különösebben jellegzetes. Mindenekelőtt magára vonhatja a figyelmet, hogy az objektum az áldozati gödröknek a korai neolitikumtól kezdve nyomon követhető tulajdonságait mutatja fel. Megtalálható benne a tüzelőhely, az állati és emberi maradvány, valamint a különlegesen elhelyezett, illetve a különleges becsben tartott tárgyak egy-egy példánya is. Az áldozati gödrök az Égeikumtól hazánk területéig körülbelül azonos rítust és szemléletet tükröznek. A legkorábbi idők áldozati helyei is már a település peremén helyezkedtek el, magaslatokon, kitüntetett pontokon, általában valamilyen módon megkülönböztetett (körülkerített, oltárral ellátott, épülettel megjelölt) helyen. Áldozatokat bemutatni több okból is szükséges volt: engesztelésképpen, jóslatkérést megelőzően, az ősök tiszteletére vagy a termékenység biztosítása érdekében. A földbe mélyített objektumok, mint az Égeikum, Mezopotámia és a Közel-Kelet neolitikumának és bronzkorának gödrei (Lerna, Trója, stb. vagy Odüsszeusz alvilágban végrehajtott áldozata) minden bizonnyal a termékenységgel kapcsolatban, a Föld istennőjének bemutatott áldozatok helyéül szolgáltak. Az áldozati gödrökkel több publikáció is foglalkozott már,

23 fölösleges lenne a fontos részletek elhagyásával nem teljes képet adni e munka keretein belül. Ezért csak azokat a jelenségeket ismertetjük, amelyek a szóban forgó áldozati gödörrel párhuzamba hozhatók. A rézkorból, a péceli kultúra idejéből valók azok az áldozati gödrök, amelyek hozzánk legközelebb, Ossarnban, a telepjelenségektől távolabb kerültek napvilágra. Alakjuk hengeres, aljuk vízszintes volt és egyes rétegeiket vékony humuszcsík választotta el egymástól.

24 Az Eutresisben talált szentély bothroszában az áldozatnál használ ivócsészék törött példányai feküdtek

25 és a szigetszentmiklósi megkülönböztetett díszítésű füles korsót is valószínűleg rituális módon összetörve helyezték gödörbe.

26 Jellemző a gödörben megjelenő tűzrakóhely nyoma, illetve az egész gödörben rétegesen jelentkező hamu és égett anyag keveréke, mely többszöri használatra utal. Ezek a korai áldozati gödrök sokszor a termékenységre közvetlenül utaló idolokat,

27 votiv kocsimodelleket tartalmaztak, mindkettő a termékenységistennő-földanya jelképe volt.

28 Valószínű, hogy a budai Várhegyen előkerült lapos, kerek, kis lyukkal átfúrt korong nem orsókarika, hanem egy kocsimodell kereke lehetett. Közelebbi példáink Magyarország területén a neolitikumból és a rézkorból

29 is vannak. Hasonló rítusra utaló nyomok kerültek elő a Körös-, a Péceli-, a Harangedény30 és a Nagyrévi kultúra területeiről. A lelőhely legközelebbi párhuzamai Budapestről és környékéről ismertek. Schreiber Rózsa ásatásai során több áldozati gödörnek tartható jelenség is napvilágra került, ugyanebből a korból (Soroksár-Botanikus kert, Diósd). Ezekben a gödrökben külön-külön, a soroksári zsugorított temetkezésen kívül, mindazok a jellegzetességek megtalálhatók, melyekkel a Várhegyen talált telep áldozati gödre is rendelkezik. Szarvasmarhacsontokat és emberi maradványokat, edénytöredékeket, használati tárgyakat tartalmaztak a Botanikus kert, a budavárihoz hasonló mélységű, lapos aljú gödrei. A leletek között volt egy füles edényke függőlegesen kettétörött darabja is,

31 valamint egy tűzben megégett csont-ár.

32 Diósdon Patay Pál tárt fel egy kerek, nagyméretű gödröt, melynek alján öntőminta feküdt.

33 A fent elmondottak alapján biztosan állíthatjuk, hogy a középkori, barokk és újkori építkezésekkel sokszorosan bolygatott budai Várhegyen, a Sándor Palota 17. helyiségében a késői Nagyrévi-kultúra fázisához tartozó, szerencsésen megőrződött áldozati gödrére leltünk, mely a tőle délre eső hegyvonulaton évekkel korábban feltárt telephez tartozott. 201