Budapest Régiségei 30. (1993)

TÖRTÉNET, TOPOGRÁFIA = GESCHICHTE, TOPOGRAPHIE - Németh Margit: Kutatások az aquincumi alatábor területén 55-59

nyának csatlakozása került elő. A táborfal vastagsága a vizsgált helyen 1,1 m volt, s az alapozása folytatódott a torony alatt is. A torony belső mérete KNY-i irányban: 5,2 m A toronyfal vastagsága az északi oldalon: 1,2 m. A toronyfal belső ÉK-i és ÉNy-i sarkát még feltárhattuk, de a torony déli felének kiásására, ill. a teljes kapu feltárására a területi adottságok miatt nem volt lehetőségünk. Feltűnő volt azonban az északi kapu, a porta principalis sinistra építésmódjától való eltérés: a feltárt szakaszon a toronyfal alapozásán hatalmas kváderkövek feküdtek, ami arra mutat, hogy ez a kapu jóval magasabb, erősebb konstrukciójú, monumentálisabb építÚthálózat, belső épületek Az újabb és régebbi ásatások során több ponton is előkerült útrészletek figyelembe vételével rekonstruálható volt a castellum beosztása, a via principalis, a via sagularis nyomvonala. Előkerült a principiát nyugatról és északról határoló úttest részlete, valamint a legénységi kaszárnyák között húzódó utcák. Ez utóbbiakban a szennyvízcsatornákat, a via sagularis mellett pedig az északi fő gyűjtőcsatornát lehetett több ponton is megfigyelni. Ezt a gyűjtőcsatornát a tábor utolsó építési periódusában építhették, mivel valamennyi korábbi szintet keresztülvágták a létesítésekor. A via principalis nyugati oldalán állott a principia, amely mintegy 30 x 30 m alapterületet foglalt el. Az épületet kizárólag a területen korábban, többnyire közműárokban végzett megfigyelések alapján lehetett lokalizálni. E leletmentések során felmérték aprincipia nyugati zárófalát az északnyugati épületsarokkal és a kívülről szegélyező útfelülettel, valamint az épület déli traktusának egy részét. Mivel déli kiterjedése csak hozzávetőleg ismert, a via praetoria nyomvonala csak közelítőleg határozható meg. Aprincipia belsejében jelentősebb leletmentés nem volt, Kiterjedés, építési periódusok, datálás Elsősorban a kőtáborok részleteinek feltárása volt lehetséges. Az eddigi adatok alapján a castellum szélessége (É-D-i irányban) mintegy 140 m, hossza (K-Ny-i irányban) mintegy 180-200 m lehetett. Az eddigi eredmények részletes értékelésén kívül további kutatás szükséges ahhoz, hogy a castellum alaprajzát és lehetőség szerint a korábbi periódusokból származó építményekét is, valamint a sztratigráfiai ismereteket teljesebbé tegyük. Noha végleges kronológia még nem állapítható meg, annyi biztos, hogy a Kr. u. 73. évi feliratban szereplő lovascsapat tábora ez volt. Nemcsak az szól emellett, hogy a kapu bontási rétegéből került elő a felirat, hanem az is, hogy a kőtábornak palánktábor előzménye is van. A tábor megtalált két árkából a leletanyag nem megy túl a 2. század 2. felén (az északi árok esetében), ill. a 3. század elején (a déli fossánál). Az agyagfalú épületek padlószintjéről származó leletek ugyancsak nem tehetők a 2. század elejénél kémény lehetett, valószínűleg többosztatú bejárattal. Ezek a bejárati nyílások a Tél utca úttestje alá eshetnek, a déli kaputorony pedig az úttest déli fele alatt, vagy közvetlen amellett keresendő. (Ezért kicsi a valószínűsége annak, hogy éppen ezt a részt s ezzel együtt további feliratot, vagy szobrászati díszt sikerüljön a közeli jövőben itt feltárni. Sajnos, az eddigi megfigyeléseink szerint a középkori településréteg a falak felmenő részéből alig-alig hagyott meg valamit.) A kaputorony építési szintje alatt vékony, agyagos planírozás húzódott, más, korábbi építmény meglétére utaló jelenséget azonban nem lehetett megfigyelni. korábbi, fa-föld periódusát így nem kutathatták. Tervszerű feltárásra pillanatnyilag nincs lehetőség. A bsApraetenturában négy kőből épült legénységi kaszárnyaépület részletei kerültek elő. Néhány ponton korábbi építési periódushoz tartozó részleteket is meg lehetett figyelni. Ezek vakolt, olykor kőalapozású agyagfalak voltak, ezidáig azonban teljes alaprajz nem egészíthető ki. A kőépületek a korábbi épületek tájolását, sőt olykor a falainak nyomvonalát is követték. Az egyes contuberniumok száma, az egyes kaszárnyaépületek teljes hossza még nem ismert, mivel teljes területük nem volt feltárás céljára hozzáférhető. A fejépület hossza (É-D-i irányban) 11 m volt, (a keleti épületben csak 6,6 m), szélessége 9 m, a legénységi résznél 7,8 m. Az egyes barakkok közötti út 5 m széles, kétoldalt 1,2 széles porticusról nyíltak az egyes contuberniumok. A barakkok között hátul húzódó sikátor 1,2 m volt. A fejépületben terrazzo padló és fűtőcsatorna is előkerült, a legénységi részben az elválasztó falakat agyagból építették. Mind a barakkok előtti porticusban, mind a közöttük húzódó utcákban szintemelést lehetett megfigyelni. sőbbi időre. Sajnos, a legkorábbi szintek feltárására a rendelkezésre álló idő és anyagi fedezet korlátai miatt nem kerülhetett sor. A nyitva maradt kérdések ellenére annyi elmondható, hogy a korai építési periódusok az 1. század végére tehetők, a kőbeépítés a 2. század első felében történhetett és a kőtábor tájolása megegyezett a föld-fa castellumé\a\. A datálás további finomítása, különösképpen a korábbi periódusokra vonatkoztatva még feltétlen szükséges. Ezidáig még nem figyeltünk meg olyan pusztulási réteget, amely Domitianus dunai háborúival, vagy a markomann háborúkkal lenne összefüggésbe hozható. A castellum jelentőségét mutatja, hogy a legiotábor megépülte után, annak közvetlen közelében (nem távolabb mint 300 m) tovább használták, sőt kőbe építették. Feltételezhető, hogy a terület továbbra is megtartotta katonai jellegét egészen a 4. századig. Úgy tűnik, 56