Budapest Régiségei 30. (1993)

NÉPVÁNDORLÁSKOR = VÖLKERWANDERUNGSZEIT - Nagy Margit: Óbuda a népvándorlás korában 353-395

portjából 1964-ben előkerült sírt a támpilléres római épület falának tetejére ásták meg akkor, amikor az elbontott fal a földfelszín alá került. (3. térkép) A poncolt díszű bronz övgarnitúra pajzstövises tüskéjű, ovális lemezű csatból, háromszög formájú ellenveretből és téglalap alakú öweretből áll. (VIII. tábla, 1-5) A bronzcsat érdekessége a csatlemezre poncolt egyenlőszárú, ún. „mankós" kereszt (a kereszt szárait rövid merőleges vonalak zárják le), mely az öv tulajdonosának keresztény hitére enged következtetni. (VIII. tábla, 2) Az övhöz tartozhattak a két ellentétes irányú állatfejet ábrázoló, poncolt félholdakkal díszített függesztőveretek (VIII. tábla, 4, 6), míg a madárfej alakú, magányos veret - korabeli párhuzamok alapján - textilből vagy bőrből készült ruhadísz, tarsoly, esetleg fa nyereg veretei közé tartozik. (VIII. tábla, 7) A 670-es évekig tartó korai avarkor nehézfegyverzetű harcosainak sírjai a Szőlő utcai temető három sírcsoportjából is előkerültek (1, 2. és 5. csoport, 3. térkép). A korabeli sírrablóktól és az újkori építkezések földmunkáitól egyaránt tönkretett avar lovassírok még csonkaságukban is sok értékes leletet őriztek meg. A hosszú kétélű karddal, csontborításos íjjal, vas hegyű nyilakkal telt tegezzel, harcibaltával eltemetett férfiak mellé, a lóra való felszállás oldalának megfelelően a bal oldalra, felszerszámozott lovukat is eltemették. Az 5. sírcsoport lovassírjában a lószerszám bőrszíjai virágformájú préselt ezüstver elekkel és szíjvégekkcl voltak díszítve. (IX. tábla, 6-8) A lócsontváz bordái mellett talált vas kengyelpár a lovasfelszerelés addig ismeretlen, keleti eredetű, új elemét képviseli területünkön. (IX. tábla, 11-12) A Szőlő utcai hosszú fülű kengyelpár a legkorábbi avar kengyelek csoportjába tartozik. A fából vagy bőrből készült nyeregnek nem maradt nyoma a sírban, azonban sikerült rábukkanni a többnyire szintén korhadó anyagból készült szíjbuj tatókra, melyek a Szőlő utca lovas felszerelésében csontból készültek. (IX. tábla 9-10) A hengeres, koncentrikus körökkel díszített bujtatok a kengyel szíjazatát vezették át a hevederhez. A Szőlő utcai temető északi sírcsoporljaiban 1949ben előkerült lovassírok (I, II. és IV. sír) a koraavarkor második feléből, a 7. század középső harmadából valók. Lovasfclszcrelésükhöz agancsrudas és vas oldalpálcás zabiák, hurkosfülű, kissé nyújtott ovális testű kengyelek és rojtosvégű bronz lószerszámveretek tartoztak. A temető szórványlcletei közül említésre méltó egy korongolt, pirosra égetett, finom anyagú, kétfülú agyagkulacs, mely gazdag 7. századi sír melléklete lehetett. (XII. tábla, 5 a-b) A kulacs domború előoldalán bekarcolt rovásjelek láthatók, melyeket a középázsiai, ún. orchoni-jenyiszeji típusú rovásfeliratok alapján lehetett értelmezni. Az ótörök nyelvű felirat „ediz a-y = emelkedj magasra!" az avar ivóedényeken előforduló jókívánságformulák egyike. Szórványként került elő a Szőlő utcai temető területéről egy csont tarsolyzár, melynek érdekessége, hogy előlapját bevésett griff-alakokkal díszítették, azzal a mitikus állatfigurával, mely a késői avarkor öntött fém övdíszítményein a leggyakrabban fordul elő, más tárgyakon való ábrázolása annál ritkább. (7. kép, 6) A temető másik szórványlelete egy korongolt, fekete, hullámvonalakkal díszített, bevagdalt peremű edény, mely a késői avarkor jellegzetes sírkerámiáját képviseli. A temetőt ezek szerint az avar kori lakosság még a 8. században is használta. A Szentendrei út nyugati oldalánál, a Pusztadombi út mellett húzódó domboldalon egy másik jelentősebb sírszámú koraavar temető pontosabb helyét, a korábban „Szentendrei út, Farkas villa" néven ismert lelőhelyet sikerült azonosítani. Az újabban feltárt 25 sírós temctőrészlct valószínűleg egy nagyobb temető különálló sírcsoportja. A leletek szerint a Pusztadombi úti temetőt is az avarkor első évszázadában használta egy, a helyi lakossággal és csatlakozott keleti népelemekkel keveredett avar közösség, melynek fegyveres harcosai bizonyára a Duna-parti észak-déli közlekedési út őrzését látták cl. A korabeli sírrablásnak áldozatul esett lovassírokból sima, korong alakú, ezüstrétcggcl bevont lószerszámveretek és préselt virágformájú kantárveretek (IX. tábla, 1-5) kerültek elő. Az íjjal-nyíllal harcoló, alacsonyabb rangú gyalogosoknál a korábbi germán időszak egyik használati tárgya, a kétoldalas, tokos csontfésű (X. tábla, 3 a-b) éppúgy megtalálható, mint a vaslcmezcs, széles karikájú övcsat (X. tábla, 2) vagy az ugyancsak a 7. századi germán viseletre jellemző poncolt díszű bronz övcsat (VIII. tábla, 7). A férfisírokban több római jellegű tárgy is előkerült, melyeket vagy a földben találtak, vagy római mintára készítettek: például fémveretes, bronzkulcsos faládika vagy a nagy méretű aláhajtott lábú fibula. A rangosabb férfiak fegyveröveit sima ezüstlemczes szíjvegek díszítették (X. tábla, 4; XII. tábla, 4). Az egyik férfisírban a jobb váll mellé ritkaságnak számító keleti eredetű női ékszert temettek el: trapéz formájú fémcsüngőkből álló fejdíszt vagy nyakláncot. Hasonló fémdíszek a dunántúli koraavar temetőkben fordulnak elő. Érdekes bronz ruhakapcsoló tű került elő szórványként a Pusztadombi úti temető területéről, mely a rombuszcsüngős fejdísszel egyidejű és rokon kultúrkörhöz tartozó viselet ékszere. A felkorongos fejű, ötgombos, öntött bronz fibula (XI. tábla, 2 a-b) a germán női viselet ékszereinek egyszerűsített, olcsóbb változata, melyet a típus elterjedési területe szerint a keleti szláv asszonyok honosítottak meg az avar kori női viseletben. A koraavar nők kedvelt szemes üveggyöngyei a Pusztadombi úti temető egyik sírjából szokatlan nagy méretben és választékos összeállításban kerültek elő. (XI. tábla, 1) Teljesen idegen az avar kori edénymúvesség megszokott formáitól a 9. férfisír fényezett felületű, korongolt, feketére égetett agyagedénye, mely a germán korszak eljárásai szerint dolgozó kerámiaműhelyben készült. (XI. tábla, 3) A két jelentősebb óbudai koraavar lelőhely mellett ideiglenes megtelepedésre utaló magányos sírok vagy szórványként számon tartott leletek a Bécsi útról, a 358