Budapest Régiségei 30. (1993)

TÁRGYI EMLÉKEK ÉS LELETEK = DENKMÄLER UND FUNDE - Topál Judit: A pannóniai mázas serpenyőfogókhoz 245-261

Carnuntumban is működhetett. Mindamellett az is előfordulhatott, hogy a közép-galliai, Rhône völgyi nagy fazekascentrumokból egy-két mester a dunai provinciák némelyikébe elvándorolhatott, és új helyén megpróbálkozott néhány, otthon megszokott, itt ritkaságnak számító edény készítésével is. Végezetül néhány mondatot a serpenyők rendeltetéséről. Feltűnő, hogy a sírból származó győri és egy aquincumi tárgy kivételével a többi 11 darab csak töredék. Ennek oka az, hogy - a külön öntött nyelű fémserpenyőket utánozván - az agyagserpenyő fogója is könnyen levált. A győri, kiegészített példánynál szembeszökő" a nyél és az edény rossz aránya; a relatíve mély és öblös csészéhez vékony és keskeny fogó társul, mely rendeltetésszerű használat - pl. folyadékban való megmerítés - esetén csakhamar, vagy éppen azonnal letörik. Ugyanez figyelhető meg egy százhalombattai (Matrica) sírban talált, egyébként csaknem ép és a győrinél jobban proporcionált, de formailag analóg agyagserpenyőnél is, (14. kép) Nyilvánvaló tehát, hogy nem gyakorlati, mindennapos használatra készültek ezek a serpenyők, hanem díszedények voltak és kultuszcélokat szolgáltak. B. Thomas Edit a győri fogó ábrázolásaival kapcsolatban Terra Mater kultuszára gondolt, szerintünk e reliefdíszek Hermes-Mercurius attribútumokat ábrázolnak; fent a stilizált kosszarvak, a nyél tövénél álló bakkecske, vagy szintén kos és két hosszúcsőrű madár - valószínűleg daru - valamennyien Hermes szent állatai. Az istenség számos teendője közül itt kettőt említhetünk: ő az elhunytak lelkeinek kalauza - Psychopompos -, aki biztonságosan vezeti át a holtakat az alvilágba, vagy pedig Pandora korsójából (nem szelence!) szólítja elő feltámadásra a lelkeket. Az edény vagy kosár (cista mistica vagy panarium), különösen ha belőle madár csipeget, a holtakra váró bőséges örömök szimbóluma. Még egyértelműbb a két brigetioi és az Aquincum katonavárosi fogó ikonográfiájának értelmezése. A kancsót és valószínűleg thyrsust tartó meztelen alak alatti szőlőfürt kétségtelenné teszi az azonosítást. Dionysos alakja pedig már a születési körüli bonyodalmakkal kezdődően egészen utolsó tettéig (anyja, Semelé holdisttenő felhozatala az alvilágból) szorosan kapcsolódik a folyvást megújuló lét, a burjánzó vegetáció, a túlvilági élet, sőt a feltámadás eszmeköréhez. ErosAmor figurája - természeténél fogva - számtalan aspektussal kapcsolódik a görög-római mitológia valamennyi istenségéhez. Kancsóval való ábrázolása utalhat az élet vizére, Psyche halálos álomból való felébU , • 40 resztesere is. Jegyzetek 1. BÓNIS 1990, irodalommal. 2. DÉCHELETTE 1904, 316 skk.; VERTET 1971, 93; GASSNER 1992, 42 skk. Komplikáltabbnak tűnik két serpenyő fogón is szereplő Medusafej értelmezése. Az előképül szolgáló bronzpaterák nyelén Apollo, Fortuna és Mercurius attribútumok, társaságában egyaránt feltűnik. Szerepeltetése itt szerintünk nem elsősorban apotropaikus jellegű, mint pl. a sírsztélék tympanonjaiban, hanem egy ritkábban emlegetett mitológiai momentumhoz kapcsolódhat; Aesculapius, az orvostudomány atyja, Apollo fia két, vérrel telt fiolát kapott Athénától: a Medusa bal oldalának ereiből vett vérrel feltámaszthatta a halottakat, a jobb oldalából nyert vérrel pedig azonnali halált okozhatott. Aesculapius - jelleméhez méltóan - természetesen az előbbi üvegcsét« használta. A Luna-mellképpel díszített aquincumi serpenyőfogók szimbolikájának értelmezése bizonyos szempontból bonyolultabb, mint az előbbi, különböző attribútumokkal telezsúfolt nyeleké. Semelé-Seléné-Luna alakjának kapcsolódása a túlvilághoz annak egy elvontabb formáját, az asztrális túlvilágképet feltételezi. A misztériumvallások többsége ugyanis a föld mélyében képzelte el a halottak birodalmát. A korán nyugatra jött Mithras-kultusz azonban a lelkek hónát a bolygóközi szférákba helyezi át, a pitagorismus és a szír-kaldeus asztrológia erős hatását tükrözve. Hogy a Hold a lelkek birodalma, azt már az indiaiak is vallották (upanisadok), korán megjelenik a gondolat Mezopotámiában és - a szoláris túlvilághittel kiegészülve csakhamar elterjed az egész antik világban, különösen kelta területeken. Elég legyen itt csupán a pannóniai civitas azalomm és eraviscorum sírsztéléinek asztrális szimbólumait említenünk. A Hold emblémája mellett gyakran szerepelnek rozetták is; kettő közülük általában a hajnal (Phosphoros) és az alkony (Hesperos) jelképei, de olykor csupán stilizált napkorong vagy bolygók ábrázolásai. Mindezek alapján úgy véljük, hogy e speciálisan Aquincumhoz köthető serpenyőtípus reliefjei többékevésbé közvetlenül az asztrális túlvilágképhez kapcsolódnak, akárcsak a sírmellékletként szívesen alkalmazott, Luna büszttel, félholddal, rozettákkal díszített reliefes mécsesek. Ezek az edények, ugyanúgy, mint fémből készített előképeik zöme, a temetési szertartás, majd az azt követő kilencedik napon (cena novemdialis) bemutatott áldozat kellékei lehettek.

46 Néhány esetben a halottal együtt temették el, de mindig másodlagos mellékletként, vagyis a hamvak elhelyezése után. Ha a használat közben a serpenyő eltörött, nyelét - éppen e szimbolikus ábrázolások miatt - nem dobták el, még akkor sem , amikor, nemzedékek múltán a jelkép eredeti tartalma megfakult, vagy éppen új vallási áramlatok adoptálásával - feledésbe merült. 3. KUZSINSZKY 1932, 351, 360. kép.; NAGY 1945a, 296,14. kép, középen; GASSNER 1992 10. jegyz. 4. NAGY 1945a, 14. kép, balra. 247