Budapest Régiségei 30. (1993)

TÖRTÉNET, TOPOGRÁFIA = GESCHICHTE, TOPOGRAPHIE - Márity Erzsébet: Kronológiai problémák és városszerkezeti sajátosságok Aquincum polgárvárosában 137-147

MÁRITY Erzsébet KRONOLÓGIAI PROBLÉMÁK ÉS VÁROSSZERKEZETI SAJÁTOSSÁGOK AQUINCUM POLGÁRVÁROSÁBAN A város történetét áttekintve megfigyelhető, hogy azok a sorsdöntő, alapvető változások, amelyeknek a településszerkezetben és a városképben is tükröződniük kellett, többé-kevésbé a századfordulókhoz kapcsolhatók. Néhány évtizeddel a kialakulása után, az I—II. század fordulóján Aquincum tartományi székhely, majd municipium lett, amelynek következtében megváltozott a település falusi jellege, valóban városias képet kezdett ölteni. A II—III. század fordulóján colonia rangot kapott és az egész tartományhoz hasonlóan ebben a századTelepüléstÖrténet A kutatás korábban már kimutatta és később újra megerősítést nyert az a nézet, hogy a polgárváros La Tène előzményekkel nem rendelkezett. A legkorábbi római leleteink a polgárváros területéről az I. század végéről származnak, amikor már feltehetően funkcionált a limes út, a város későbbi észak-déli főútja. (1. kép) Mellette kis gödörházas település, vicus bontakozott ki. A szerkezetét sajnos nem ismerjük, minthogy az eddigi kutatások során az I. századi rétegeket csak ritkán sikerült tisztázni. Lakóházairól nem publikáltak alaprajzot, de földbe mélyített házakról olvasunk a későbbi forum területén, tímárműhely működött a Flaviusok korától a 90-es évekig az ún. basilica helyén. Traianus korával záródó leletanyagot tartalmazó gödröket említenek a későbbi macellum térségében. Már az I. század végén a collegium centonariorum területe is lakott volt az ásató megfigyelése szerint. Ugyancsak I. századi rétegeket és leleteket találtak az út nyugati oldalán. A fenti nagyon kevés adat alapján azt mondhatjuk, hogy az I. századi településnyomok a későbbi város észak-déli főútja, a limes út, vagy annak előzménye menti sávban találhatók. Ez a korai település, amely tartós építőanyagokat még nem alkalmazott, észak-déli irányban a későbbi kőépítkezésekkel megközelítően azonos kiterjedésű területet foglalt el. Nyugati irányban a települést az Aranyárok menti temető Vespasianus korával induló hamvasztásos sírjai határolták. Nem csak a sírok rítusa és mellékletei, de a temető helyének a lakóterületen kívül, útvonal melletti kijelölése is jelzi a római szokások alkalmazását már a korábbi, még nem városi jogú település megszervezésében is. A II. század elején alapvető változás történt; a korai település jogállásában és küllemében is várossá szerveződött. Építményei közül néhányat továbbra is ban élte fénykorát, amely a külsőségekben is kifejezésre jutott, ekkor folytak ugyanis a legnagyobb építkezések a városban és a környező villanegyedben is. A III-IV. század fordulóján negatív változás történt, Aquincum megszűnt polgári tartományi székhely lenni. Részben ennek, részben a 330-as évek háborúinak következtében a IV. század a város késői, hanyatló korszaka, amikor már kevesebbet építkeztek, silányabb építőanyagokat használtak. használtak, így pl. a már korábban is funkcionáló főutat, amellyel párhuzamosan építették meg a katonai tábor és a polgári település vízellátását is biztosító aquaeductust. E két műszaki építmény figyelembevételével tűzhették ki az utcahálózatot és építhették meg a városfalakat. Ám erről az első kőépítkezési periódusról ugyanazt mondhatjuk el, mint a vicusrói, hogy alaprajzát szisztémájában nem ismerjük, csupán néhány részletét. Még a város kiterjedéséről sem állíthatunk bizonyosat, mert kérdéses, hogy az ekkoriban megépült városfal valójában mekkora területet is zárt körül. Az aquaeductustól keletre eső falszakaszt több helyen kutatták és a II. század elejére datálták megépülését. A nyugati oldalon végzett kutatások ugyanerre az eredményre jutottak annak ellenére, hogy különbségek is megfigyelhetők a vízvezeték két oldalán lévő építkezésekben, így pl.: a nyugati oldalon kb. 60 méterenként négyszögletes tornyok tagolták a falat, míg a keleti oldalon csak egy ilyet találtak. A vizesárkok számában is mutatkozik eltérés. Végül az a tény, hogy a nyugati oldalon nem szabályos négyszögű, hanem trapéz formájú a fal és látnivalóan gondot okozott ennek a formának a csatlakoztatása a város déli kapujánál a másik szakaszhoz, felveti azt a lehetőséget, hogy a vízvezeték két oldalán nem egyszerre kezdték beépíteni és lakni a város ma ismert egész területét. A falakon belüli szerkezet vizsgálatára a folyamatban lévő feltárások és a műemléki helyreállításhoz kapcsolódó hitelesítő ásatások adatainak felgyülemlése és közzététele után kerülhet csak sor. Ami a városon kívüli, város körüli struktúrát illeti, Aquincumban is azt a városrendezési alapelvet alkalmazták, hogy az ipartelepeket a városon kívülre telepítették. A város első fazekasműhelyét, amely mécseseket és reliefdíszes füles csészéket gyártott a 100-140137