Budapest Régiségei 30. (1993)

TÖRTÉNET, TOPOGRÁFIA = GESCHICHTE, TOPOGRAPHIE - Gabler Dénes: Samian ware from the Albertfalva vicus =Terra sigillaták az albertfalvai vicusból 119-132

90 H. BERNHARD, Diskussion um die Chronologie Rheinzaberner Relieftöpfer. BVbl 51 (1986) 86. 91 K. BlTTNER - I. ZETSCHE-HULD, Zur Fortsetzung der Diskussion um die Chronologie Rheinzaberner Relieftöpfer. BVbl 51 (1986) 251, Beil. C. 92 Cf. K. KUZMOVÁ, Anfänge des Römerlagers in 12a. ArchRozhl 8 (1986) 366; J. RAJTÁR, Das Holz-Erde Lager aus der Zeit der Markomannenkriege in Iza. Probleme der relativen und absoluten Chronologie ab La Tène Zeit bis zum Frühmittelalter. Krakow (1992) 149 ff. 93 NAGY L., Egy sisciai terra szigillata gyár termékei Aquincumban. BudRég 14 (1945) 305. 94 K. PÓCZY, ActaArchHung 11 (1959) 146-147. 95 D. GABLER, ActaArchHung 28 (1976) 36-37; Idem, Der Einfluss der südgallischen Sigillaten auf die pannonischen Töpfereien. ArhVestnik 26 (1975) 154. 96 B. RUTKOWSKI, A fragment of mould for decorated sigillata from Margum. ActaRCRF 10 (1968) 1825. 97 B. VlKlé, Beitrag zur Problematik der keramischen Werkstätten in Südpannonien in der römischen Kaiserzeit. ArchJug 11 (1970) 35; O. BRUKNER, Rimska keramika u jugoslovenskom delu provincije Donje Panonije. Diss, et monogr. 24, Szirmai Krisztinának, a vicus területén 1973-ban, 1975ben és 1977-ben végzett feltárásai során csaknem 200 terra sigilláta került elő a cestellumot körülölelő település lakó- ill. hulladékgödreiből. Érem hiányában az időrendi kérdések megválaszolásánál jobbára a sigillaták tanúvallomására támaszkodhattunk. A leletek közt aránylag sok az északitáliai sigillata. Albertfalváról eddig csak póvidéki tálak utánzatait közölték, bár nincs kizárva, hogy rosszabb minőségű importált áru került elő korábban, hisz ma már tudjuk, hogy Észak-Itáliában sokszor egészen gyenge minőségű kerámiát is gyártottak. A póvidéki sigillata egyébként Aquincumban is aránylag ritka; a 100 éve kutatott római városból eddig 22 lelőhelyről mindössze 35-40 edényt ismerünk ezekből az officinákból. Az itáliai importáru nemcsak Aquincumban és a vele szomszédos táborokban, így Albertfalván csekélyszámú, hanem Aquincum utánpótlási útvonalában is. (így pl. Gorsiumból, az intenzív, több évtizedes feltáró munka ellnére is mindössze 31 itáliai sigillatát ismerünk.) Pannónia többi lelőhelyéhez hasonlóan Albertfalván is nagyobb a Drag, 35/36 formájú barbotindíszes Beograd (1981) 23; R. MAKJANlé, Panonska radionica glazirane keramika in: R. KosÖEVlé and R. MAKJANlé, Antiéki tumuli kod Velike Gorice i nova opazanja o panonskoj radionici glazirane keramike. Prilozi 3-4 (1986-1987) 36-41. 98 L. BjELAJAC, Terra sigillata u Gornoj Meziji. Arh Inst 23, Beograd (1990) Taf. 78-79. 99 Ibid. 100 Ibid. 199. 101 A. OPAIT, Consideratii preliminare a supra ceramica romána timpuri de la Troesmis. Peuce 8 (1980) pl. XII. 1; D. ISAC, Terra sigillata de la Tibiscum. Apulum 19 (1981) pl. IV. 20; N. GuDEA, Import und Erzeugung von Terra sigillata in den dakischen Provinzen. ActaRCRF 23-24 (1984) 81-98. 102 On the recently identified Margum specimens from Aquincum see GABLER D., Terra sigillaták az aquincumi canabae északi részén feltárt épületmaradványokból. ArchÉrt 112 (1985) 116; Idem, BudRég 28 (1991) 140. 103 L. BJELAJAC, Imitation of Terra sigillata with relief decoration from Singidunum. ActaRCRF 2526 (1987) 475. 104 NAGY L., BudRég 14 (1945) 305-308. északitáliai edények száma. Többségük Domitianus kori, de Trajanus kori forgalmuk is igazolható. Az itáliai és a korai délgalliai darabok alapján újból felvetődik a kérdés, hogy mikor épülhetett ki az albertfalvai vicus és tábor? Az itt gyéren fellelhető póvidéki áru megfelelőit az Óbudai ala-íéborck anyagában találjuk meg, amely(ek) a 73-as évet követően láthatták el a budai oldal védelmét. Albertfalvához hasonlóan a korai Flavius korra keltezhettük az adonyi I. palánktábort és valószínűleg a dunabogdányi castellumot is. A délgalliai sigillataanyag jelentős mennyiségű, de teljes egészében késői időpontra tehető, bár a 41 reliefdíszes edénytöredék közül csak 19-et lehetett meghatározott officinához attribuálni. A délgalliai edények alapján is arra következtethetünk, hogy az albertfalvai tábor kiépítése 73 utánra, de mindenképpen a 87 előtti időszakra tehető. A sigillatáknak csaknem a fele középgalliliai áru; 88 db lezouxi, Martres-de veyre-i edény - közülük több a díszítetlen, mint a reliefes. Többségük Antoninus kori; anyagukban Advocisüs, Albucius, Cinnamus típusait ismerhettük fel - közöttük másodlagosan égett darabokat is találtunk. TERRA SIGILLATÁK AZ ALBERTFALVAI VICUSBÓL 1">0