Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: A Buda mellett állt Szent Lőrinc pálos anyakolostor kutatástörténetéből 33-48

sen e telkeken.

72. Ekkor - egészen az 1960-as évekig - a telken felépített emeletes nyaralót - inkább filagóriát Laczkó Sándor ny. rendőraltiszt lakta családostul. Mind Garádynak, mind nekünk (1949-től) kerülgetnünk kellett a Laczkó család által ideépített ólakat. S jellemzésként említem meg: az 1403-ban először említett Szent Kereszt kápolna romjaiból kecskeól lett. Remete Szent Pál vörösmárvány tumbájának pedig egyik szép - talán a koronás Atyaistent (Gyéressy Béla szerint Nagy Lajos királyt) ábrázoló - vőrösmárvány töredékét egy néhai disznóól falazóanyagából emeltük ki. A lényegében beépítetlen terület további rombolása azonban a II. világháború után sem szűnt meg, noha ekkor a Légrády-féle személyes birtokjog megszűnt. A terület az erdőgazdaság -maa Pilisi Állami Parkerdőgazdaság tulajdonába került. Az 1960-as években az erdészet a romterület falmaradványai felett magánutat létesített (ezt utóbb megszüntette), majd ugyanezen a nyomvonalon 1983-ban egy - a középkori falakat ugyancsak keresztülmetsző - vízvezetéket fektetett le. Ugyanez az intézmény 1965-ben tiltakozásunk ellenére, törvényellenesen olyan lakóépületet emelt, amelynek alapozási árkaival középkori falakat ugyancsak keresztülmetsző - vízvezetéket fektetett le. Ugyanez az intézmény 1965-ben tiltakozásunk ellenére, törvényellenesen olyan lakóépületet emelt, amelynek alapozási árkaival középkori falmaradványokat - alighanem a hajdani műhelyek egyikének-másikának romjait - vágta ketté. (Ennek feltárására nem, csupán lefényképezésére adtak időt.) Mindez a későbbi rompark megvalósítását súlyosan zavarja. A Budakeszi út 95. sz. telken 1967-től - ahol ötven méter hosszan feltártam a pálos kolostor tornyához csatlakozó XV-XVI. századi nagy nyugati épületszárnyat, 1967-ben ugyancsak az Erdészet egy gyermekjátszóteret létesített. Ezt a játszótérséget - noha tiszteletreméltó em* A tanulmányt a lektori vélemény alapján átnézte, az adatokat - az eredeti mondanivaló figyelembevételével -, valamint a lábjegyzeteket pontosította: Bencze Zoltán 1. A romterület aBudakeszi út 89-93. sz. telkeken helyezkedik el. Helyrajzi számai: 10 894/5, 10 896, 10 897, 10 898, 10 899. 2. Henszlmann Imre 1846. évi munkájáról: Pesti Hírlap, 1846. évf. dec. 22. (800. szám) 410. - Érdi János - Henszlmannal együtt folytatott - feltárásának beszámolója; Családi Lapok 1.1852.282. ésH. 1852.48. (Az általa feltárt romok alaprajzával)-Garády, S: A Szent Lőrincről nevezett Buda melléki pálos kolostor. TBM IB, 1934,145-156. -Nagy, E: Kutatások a budaszentló'rinci pálos kolostor területén, Bp R XIX. (1959) 291-299. - Zolnay, L: A budaszentló'rinci pálos fôkolostor emlékezete, Vigília, 1973/8,514-519. -Részben Z. L. ásatásait ismertette: Ágostházi, L: A budaszentló'rinci pálos kolostor. Műemlékvédelem, 1979/1.24-35. 3. SRH II, 1938 Planctus destructionis regni Hungáriáé per Tartaros, Ed. Ladislaus Juhász 589-598. 4. Zolnay, L. Római kori eró'd maradványai a zebegényi Szent Mihály hegyen. Studia Comitatensia (Tanulmányok Pest megye múzeumaiból, 3. kötet/Szentendre, 1975.25-29. 5. 1287 „domum heremitarum" a Zólyom megyei Radvány szomszédságában. Wenczel, G, Árpádkori új okmánytár Xn, Bp. 1874, 454, kat. sz. 379. berbaráti cselekedet volt a megvalósítása - nyilvánvalóan meg kell szüntetni akkor, ha a monostor teljes feltárására s romkertszerű bemutatására sor kerül. 1970-ben az Úttörő vasúti állomás és a Budakeszi út között gázvezetéket fektettek le. Ekkor ugyancsak számos helyen metszették el a kolostor nyugati részének falait. Ám mind e rombolások ellenére mégis az Állami Pilisi Parkerdőgazdaság újabb vezetőinek köszönhetjük azt, hogy a romterület egy részét bekerítették, 1975-ben pedig a monostor nagy északnyugati tornyának alapjait felfalaztalak. Jellemző dologként említem meg: a II. világháború utáni években az akkori erdészlak gazdája - Sasvári Kálmán - fakidöntéskor e telken egy középkori bronz pecsétnyomót talált, nyilván Budaszentlőrinc egyik gótikus tipáriurnát. Egy ideig postai feladásra szánt csomagjait pecsételgette vele, majd - saját elmondása szerint - törekvő tanuló kislányának adta, aki azt az egyik általános iskola történeti szakkörébe vitte el. 1960-70 körül - noha ismételten ezen a területen dolgoztam - a múzeumnak való beszolgáltatás céljából ezt a pecsétnyomót már nem tudtam előkeríteni. Az elhurcolt pálos kőfaragásokból - több töredék mellett- 1966-ban a Budakeszi út 51. sz. alatti hajdani egyik Kalmárffy-féle ház romos falai közül sikerült egy értékes darabot is megmentenünk: apálos főtemplom XV. századvégi szentségházának egyik töredékét, amelyet Feuer Istvánné Tóth Rózsa művészettörténészünk szerint Kassai István mester faragott.

73 Végezetül meg kell említenem, 1984-ben a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság, s a Fővárosi Műemlékfelügyelőség anyagi segítségével újra megindultak a pálos kolostor feltárási és rom-konzerválási munkái. 1985-re pedig a fenti intézmények e munkák további támogatását ígérték meg. 6. Gyöngyösi 1988, 45, caput 10. 7. Kollányi, F: Esztergomi kanonok. Esztergom 1900, 10. Knauz, F, Monumenta ecclesiae Strigoniensis L, Strigonii 1874, 363, kat. sz. 465. - Gyöngyösi 1988, 47, caput 13. 8. Horváth I. - H. Kelemen, M. - Torma, I: Komárom megye régészeti topográfiája, Esztergom és a dorogi járás, Magyarország Régészeti Topográfiája 5. Bp. 1979, 234-237 9. vö. Mon Vat Hung 1/2, 180-182, 256-257 és Gyöngyösi 1988, 58, caput 19. 10. Henc fia János mosoni ispán óvári várnagy és budavári rektor is volt. Gyöngyösi 1988,56, caput, 18, Kubinyi 1973, 61-62. 11. Gyöngyösi 1988, 61 caput 12. és Hervay 1984,165, A DAP I-II-HL kötete abc-rendben sorolja fel a török kor eló'tt fennállott pálos kolostorokat. 12. Hervay 1984, 163 és 165. 13. DAP IB, 325-326. 14. DAP IB, 309-315. 15. Bártfai Szabó, L, Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig, Bp. 1938, 24, kat. sz. 129 16. OL DL 9927 (1412. júl. 8.), közli Kumorovitz 1987/1, 309310, kat. sz. 601 17. Györffy, I, István király és műve, Bp. 1977, 513. 18. Jankovich, M, Buda környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye, Bp R XIX, 1959, JEGYZETEK 40