Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Irásné Melis Katalin: Honfoglalás kori leletek Budaörs-Tűzkőhegyről 95-107

IRASNE MEUS KA TALIN HONFOGLALÁS KORI LELETEK BUDAÖRS-TŰZKŐHEGYRŐL A Budapest legkorábbi története után érdeklődők jól ismerik a krónikákban megörökített honfoglalás kori eseményeket, különösen Anonymus XII. sz.-i történetíró elbeszéléseit. „Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek termékenységét és gazdagságát, továbbá, hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget."

1 Ezzel a „nagy sziget"-nek nevezett Csepel-sziget Árpádé lett, itt alakult ki a nyári szálláshelye, ahol a ménesét is tartotta. A Pécs melletti Árpád falunál lévő téli szálláshelyére a Lóréven át kelt át a Dunán, ugyanakkor fennhatósága alatt állt a sziget másik oldalán lévő szigetfői (rácalmási) rév is, amely az egész Árpád-korban a Duna egyik fő átkelőhelye volt. Tovább olvasva a krónikát, megtudhatjuk, hogy Árpád vezér és főemberei a Csepel-szigetről kivonulva elfoglalták az egész pesti határt, majd a Magyer réven átkelve a Duna jobb partját is. Tábort ütöttek a felhévízekig. Másnap bevonultak Attila király városába, ahol Árpád Kurszán apjának nagy földbirtokot adományozott, amely Százhalomig és Gyógyig terjedt. Kurszán pedig egy várat kapott népe őrizetére, az ország természetes földrajzi központjában, Óbuda területén. Árpád és Kurszán népeinek településrendje azonban rövid időn belül lényeges változásokon ment át. 904-bcn a bajorok orvul megölték Kurszánt, és Anonymus szerint 907-ben Árpád is meghalt. Kurszán életében a tőle leszármazó Kartal vagy Kurszán nemzetség feltehetően egész Pest és Pilis megyét birtokolta, de Kurszán halála után népeit a szatmári és a sárosi határvédő gyepük közelébe telepítették. Ezzel egyidőben a legyőzött nemzetség földjén, Kurszánvára körül nagyarányú katonai telepítés zajlott. Ekkor keletkezhetett a későbbi, törzsnévvel nevezett falvak egy része, amelyekben a különféle szolganépek mellett az Árpádok katonai kíséretét alkotó, katonai szolgálatra kötelezettek is éltek. A Buda és Pest körüli középkori falunevek sorában „ a hét magyar törzs nevei közül egy Nyék, négy Megy er, egy Kürt, három Jenő, két Kér és két Keszi található, míg a kabar törzsekkel vagy nemzetiségekkel kapcsolatba hozható nevek közül Kalászon kívül egy Varsány, egy Oszlár, két Örs" fordul elő.

2 Mint látható a hét törzs neve közül csak a Tarján és Gyarmat név hiányzik. Ebből talán arra lehetne következtetni, hogy a két fejedelmet is eltartó vezéri törzs a Tarján törzs lehetett, s egyben az a törzs alkothatta Pest megye alapnépességét is.

3 A fenti rövid településtörténeti összefoglalásból annyi már első pillanatra kiderül, hogy rendkívüli fontosságú minden e korszakbeli új adat, minden újabb honfoglalás kori régészeti lelet. Ma a főváros határán lévő budaörsi lelőhellyel együtt 34 honfoglalás és kora-Árpád-kori lelőhelyet tartunk számon, azonban ez ezekről előkerült tárgyak túlnyomó része alapjában véve szórvány.

4 A leletek általában földmunkákkal megbolygatott sírokból kerültek elő, nem készült régészeti dokumentáció, és nem ismerjük a lelőkörülményeket sem. A magányos sírokként nyilvántartottak egy részénél volt lehetőség régészeti kutatásra, de ezek általában csak a sírok szűkebb környezetére korlátozódtak. A fővárosi leletanyag mindezek a hiányosságok ellenére rendkívül jelentős, mert több régészeti periódus, különböző társadalmi helyzetű rétegeinek emlékanyaga. A leggazdagabb és legjelentősebb leletek magányos férfisírokból származnak, de sajnos az óbudaiakat kivéve mindegyik sír bolygatott, és a leletegyüttesek hiányosan kerültek a múzeumokba. Ilyen a farkasréti sír,

5 meszesgödör ásásával feldúlták a legújabb pestlőrinci sírt is,

6 és alapozási árok ásásával kerültek elő a már korábban ciszterna ásásával megbolygatott Budaörs-tüzkőhegyi leletek is. A Budaörs-Tűzkőhegy, Naphegy utcai honfoglalás kori férfisír majdnem a hegy tetején, a meredeken lejtő hegyoldalon került elő. A leleteket behozó Berecz Gáspár elmondta, hogy a kertben földmunka közben a felszíntől 20-25 cm mélységben találta meg az ÉNy-DK-i tájolású csontvázat. A váz jobb karcsontja mellett bronz keresztvasú szablya volt, a többi lelet, veretes öv, tarsoly és tegez, a csontváz bal oldalán helyezkedett el. Berecz Gáspár a lábcsontok K-i oldalán nem bővítette a gödröt, de félve a további illetéktelen bolygatástól, a leleteket és a csontvázat gondosan felszedte. A helyszínre kiszállva aggodalommal láttuk, hogy a hegyoldalon teraszos szőlő- és gyümölcstermelés folyik. Több kisméretű köves ciszternát is láttunk a fák között. Berecz Gáspár pontosan megmutatta a csontváz helyét, és a leletek előkerülésével., illetve azok egymáshoz való helyzetével kapcsolatos kérdéseinkre több kiegészítő megjegyzést tett. A csontváz az egyik K-Ny-i irányú teraszon helyezkedett el, a medencéje helyére merőlegesen kijelöltünk egy kutatóárkot, amelyet a terasz kanyarulatáig, illetve a telekhatárig feltártunk. Megállapítottuk, hogy a Berecz Gáspár által feltárt sír lábfejcsontjai a helyszínen sem találhatók, mert a sírgödröt már korábban, egy fa ültetésével megbolygatták. A kutatóárokban az 1. sz. férfisírtól Ny-i irányban, 180 m-re előkerült egy újabb, bolygatott sír. A 2. sz. női sír tájolása megegyezett az 1. sz. férfisíréval. A vázmaradványok itt is ÉNy-DK-i irányban feküdtek. A női sírtól 8 m távolságig folytattuk a kutatóárkot, de nem találtunk semmit. Az 95