Budapest Régiségei 29. (1992)

Kubinyi András: Kumorovitz L. Bernát emlékezete (1900. október 5. Ötösbánya-1992. február 22. Budapest) 5-7

KUMOROVITZ L. BERNAT EMLÉKEZETE (1900. október5. Ötösbánya -1992. február 22. Budapest.) A magyar középkortudomány nagy öregje hagyott itt bennünket. Hosszú életkort, közel 92 esztendőt adott neki a Teremtő, és megérhette sok szenvedés és megaláztatás után rendje visszaállítását is. Kumorovitz L. Bernát életpályája maga is jellemző évszázadunkra. A többnyelvű Szepesség szülötte lengyel eredetű család sarjaként egy hadiérettségi után még katonaként vehetett részt az első világháborúban. Utána a Jászóvári Premontrei Kanonokrendbe vitte hivatása, majd premontrei kanonokként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar oklevéltan nagy tudósának, Szentpétery Imrének lett tanítványa. Ez a tény egész további tudományos pályájára kihatott. A történettudomány eredetileg rendje szempontjából érdekelte. Sokszor elmesélte, hogy fiatal rendtársaival beszélgetve rádöbbentek arra, hogy a Premontrei Rend azon szerzetesrendek közé tartozik, amelynek hazai története nincs kidolgozva. Elhatározták tehát, hogy munkaközösséget hoznak létre a Rend története megírására. Doktori értekezését a leleszi konvent oklevéladó működéséről (megjelent 1928-ban) e munka előtanulmányának képzelte. Az elképzelt célt már nem tudta elérni, disszertációja más utat jelölt ki számára. Doktori értekezése ugyanis modellértékű volt. A leleszi konvent egyik legnagyobb hatósugarú hiteleshelyünknek számít, Kumorovitz munkája azóta is mintaként szolgál valamennyi hiteleshelyi monográfiának. Világossá vált, hogy a fiatal kanonok az oklevéltan nagy ígérete, és ezt mestere, Szentpétery Imre rögtön felismerte. 1930-ban jelent meg a professzor Magyar oklevéltana, amely eredetileg Oklevéltan pecséttannal címet kapott volna, azonban Szentpétery előtt nyilvánvaló volt, hogyha ki is kell térnie a pecsétekre is, a pecséttannak önálló kötet kell. A profeszszor ennek megírását tanítványára bízta. Bár a rendi témát egy ideig még nem hagyta el - 1934-ben jelent meg a leleszi prépostság tagjairól és hiteleshelyi személyzetéről írt tanulmánya -, a harmincas-negyvenes években a majdani magyar pecséttan előtanulmányait közölte Kumorovitz évről évre megjelenő dolgozataiban. 1932-ben jelent meg a Mátyás király pecsétjeiről szóló, ma is alapvető fontosságú tanulmánya. A pecséteket szokatlan módon közelítette meg: mivel a pecsét az oklevélhitelesítés eszköze, tisztáznia kellett az oklevélkibocsátó és pecsételő intézmények történetét. Ezt a pecséthasználat fogalmának alkalmazásával érte el. 5