Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Magyar Károly: A Budavári Palota Északi, ún. Koldus-kapujának tornya az újabb kutatások tükrében 57-92

renda helyéül szolgált (illeszkedési helye jól megfigyelhető' a déli szárkó' mögtti falrészen is), (12., 13. kép) azaz az 1. sz. helyiség a 2. felé elzárható volt. A fal vastagsága 0,90 m körül van. - A helyiség déli - 4. sz. helyiséggel közös - falán, annak teljes hosszában északra nézó' dongaboltozat indítása látható mintegy 1,50 m magasságban. (14. kép) A boltozat másodlagos voltára utal, hogy a keleti fallal való találkozásánál az utóbbi eredeti vakolata a donga íve mögé is befut, illetve a lerombolt ív helyén is megvan. A donga nyilvánvalóan arra a korábban említett másodlagos építésű falra húzott át, amelyet 1975-ben bontottak el és amely egy kisebb helyiséget választott le. Valószínűleg ehhez a leválasztott pincetérhez tartozott a Ny-i falon észlelt 3. ablakrézsű töredéke is, hiszen utóbbi éppen a déli pincetér tengelyével lehetett egy vonalban. A 2. sz., hosszúkás (8,20x2,10 m) helyiség funkciója első látásra nyilvánvaló: pincelejáró és előtér volt a többi pincehelyiséghez (15. kép). 1975-ben még jól látszódtak a Ny-i falán megmaradt - É felé emelkedő' lépcsőket jelző - habarcslenyomatok.

14 A helyiség É-i 2/3-át alkotó lépcsőteret rézsűsen lejtő, téglából készült dongaboltozat fedte, mint azt mind a K-i, mind a Ny-i falon meglévő boltozatindítások mutatják (6., 7., 16. képek). A D-i, előtérként szolgáló 1/3-ad részt ugyancsak téglából készült dongás keresztboltozat fedte. A boltozati átlósívek indítása megmaradt mind a DK-i, mind a DNy-i sarokban (17. kép). (A feljáró és az előtér-rész boltozatát egy hevederív választotta el egymástól.) - Az egykori lépcsőfeljáró végében lévő É-i fal határozottan elvált

15 a Ny-i faltól, ahhoz később épült hozzá (18. kép). Azaz: a feljáró végén lévő eredeti kijáratot valamikor elfalazták. - A K-i fal textúrája két részre oszlik: az É-i rész falazata megegyezni látszik az említett É-i faléval. Vastagságában (kb. 0,95 m) is eltér a D-i résztől (kb. 0,85 m). Lehetséges, hogy a helyiség É-i lezárásával egyidőben annak egész ÉK-i sarkát újjá kellett építeni.

16 A K-i fal D-i szakaszán nyílik az ún. „beugró" „bejárata". A „bejárat" eredetileg csak egy egyszerű, szegmensíves záródású kb. 30 cm mély fali fülke volt, amelynek hátsó falát utólag kibontva képezték ki a mögötte lévő - ma „beugró"-nak nevezett - kis sziklahelyiséget. Hogy eredetileg nem ajtónyílásként szolgált, bizonyítja, hogy nem kapott kőkeretet és két széle nem is kopott ki a másik két ajtónyíláshoz hasonlóan. Mellette D-re egy kis mécsesfülkét képeztek ki a falban, ami azonban valószínűleg inkább a 2. sz. helyiség D-i végében nyíló ajtóhoz készült (19. kép). A D-i kőkeretes ajtó a korábban említett, 1. sz. helyiségbe nyílóhoz hasonlatos: ez is elszedett és erősen kopott, záródása szabályos, félköríves. A szárkövek mindhárom oldalán megfigyelhetők benne a vas csapolás nyomai, úgy látszik az ajtó helyét, illetve felfüggesztését a kőkeret erős kopása miatt többször változtatni kellett (20., 21. képek). A 3. sz. helyiségről a leghiányosabbak ismereteink, arányait ma már csak kiszerkeszteni tudjuk: kb. 8,20x9x8,90x8,90 m-es belvilágú lehetett. É-i és K-i falát egykor a sziklafelszínre rakhatták, mára teljesen eltűntek. A 2. sz. helyiséget É-ról lezáró fal K-i irányú csonkja, valamint a 4. sz helyiség K-i falának kis, É-i irányú csonkja emlékeztettek csak egykori meglétükre. Mivel a helyiség szinte teljes területét szikláig leborotválták, csak két említésre méltó részlet maradt rajta. - E-i részének közepe táján egy kis É-D-i irányú falcsonk maradványait figyeltük meg, amely szerkezetében a 2. sz. helyiség ÉK-i sarkán lévő falazatra emlékeztet. Eredetileg talán osztófal lehetett, de összefügghetett a későbbi - esetleg barokk - építkezésekkel is. - A D-i és a Ny-i fal szögletében nyílott a már többször említett „beugró", - tulajdonképpen egy alig 3-4 m hosszú kis sziklafülke. Falai csak É-i és D-i oldalán maradtak meg csonkán, K felé - ha voltak egyáltalán eltűntek. É-i oldalán a szikla előtt csak egy vékony, köpenyként szolgáló falfelülete maradt meg: vegyes kő-tégla falazattal. A D-i oldal falazata is hasonló, azonban ez legalább 1 m vastagságú lehetett, mivel kitöltötték vele a D-i és a Ny-i fal közét. A fülke felől szemmel láthatólag lefaragtak belőle valamikor. A „beugró" talán kis belső lépcső elhelyezését szolgálhatta, amit az is bizonyítani látszik, hogy K felé a szikla lépcsőzetesen emelkedik fel. A 4. sz helyiség egyetlen hatalmas, kb. 17x7,60 m-es belvilágú pincetér volt, amelyet csak két kéttagú, É-D-i irányú hevederívsor tagolt három egyenlőtlen részre. - A helyiség K-i falából mára csak egy 3 m-es csonk maradt fenn a múlt század végi palotaépítkezéseket megelőző bontások miatt. Benne azonban az egész épület legépebb pinceablaka őrződött meg az ablakrézsűvel és az egykori alsó kőkerettel együtt (22. kép). Utóbbi jó bizonyítéka az egykori külső szintviszonyoknak (159,8 m alatt). Maga a fal jóval vastagabb (1,65-1,70 m), mint É-i folytatásában az 1. sz helyiség Ny-i fala (0,95-1,00 m), vagy a hozzá csatlakozó É-i pincefal (1,20 m körül). A falvastagság eltérése ellenére a három fal csatlakozásánál falelválást nem lehetett megfigyelni. így tehát feltehetőleg egyszerűen statikai okokból használtak eltérő falvastagságot. - A pincehelyiség itteni, ÉNy-i sarkában különben egy aknaszerű tér volt falazattal leválasztva, amelyet utóbb elbontottak.

17 - Az É-i pincefal (4. kép) Ny-i - 1. helyiséggel közös - szakaszán alul egy teherhárítóív maradt meg. Az ívet É, azaz az 1. helyiség felé elfalazták egy vékonyka fallal, de D-felé fülkeszerűen nyitva maradt. Mivel alatta üreg nem volt, így célja esetleg az itt elmállott sziklaalj kiváltása lehetett. A megmaradt falszakaszon két konzol csonkított maradványaira bukkantak, egy harmadiknak pedig lenyomata maradt a kettő közötti falazatban. A falszakasz K-i végén nyílik a 2. helyiséggel összeköttetést biztosító ajtó, amelytől 7 lépcső vezet a mintegy 1,5 m-re mélyebb szintű 4. helyiségbe. Ettől K-re helyezkednek el a két említett hevederív helyét kijelölő csonkok. A Ny-i ívsor szélesebb (1,35 m) a K-i keskenyebb (1,05 m körül) volt, nyilvánvalóan aszerint, hogy az egykori felsőbb szinten milyen vastagságú falat hordtak. A megmaradt két hevederív indítás, amely konzolszerűen belesimul a falba, (23. kép) bizonyítja az ívek elszedett voltát. Azt viszont a bontásról fennmaradt fénykép alapján tudjuk,

18 hogy az ívek középen - élszedések miatt nyolcszögűre formált pillérekre íveltek át. Ugyanerről a fényképről derül ki az is, hogy a pillérek fölött a két ív közén gerendafészkek voltak. A K-i ívsor gerendafészkének szintje megfelelni látszik az É-i fal K-i szakaszán azon két konzolnak, amelyek máig fennmaradtak

19 (24., 25. képek). - A pincehelyiség K-i falából is csak egy rövidke csonk maradt meg. Figyelmet érdemel, hogy falvastagsága 1,20 m körül van, 58