Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Engel Pál - Lővei Pál: Két töredékes sírkő a Margitszigetről 49-56

0 | 10 kö

m 5. kép. Az első sírkő rekonstrukciós rajza. Abb. 5. Rekonstruktionszeichnung des ersten Grabsteines. elejéig) ilyen már egyáltalán nem ismert. A sisaktakaró levélszerűen szabdalt, erezett formái az 1368-as halálozási évnél évtizedekkel későbbi keletkezés mellett szólnak a hazai emlékanyag alapján, de éppen a magas színvonal, a Magyarországon az 1360-as években jelentkező sírkőtípus osztrák-délnémet eredete megengedi, hogy bevándorolt külföldi mester munkájának tartsuk, 1370 tájáról. A két, már korábban kiállított darab egyikén az évszám 1366-ot kiadó töredéke szerepel. Az utolsó számjegy (/) fölött a számjegy végződését jelző kis o betű is megtalálható, nem csoda, ha az újabb, két további n-t és egy újabb kis o jelet hordozó és az évszámot így 1368-ra kiegészítő darab előkerültéig az 1366-os évszámot teljesnek tartották.

10 A két év nem változtat azonban azon, hogy a sírkő a legkorábbi, olyan teljes halálozási évszámú sírkövünk, amely címer-sisak-sisakdíszes ábrával készült. Köriratának gótikus minuszkulás betűtípusa is igen korai a hazai emlékanyagban ", csupán egyetlen töredékes budai darab ismert korábbi, 1360-as évszámmal.

12 A Mezőgazdasági Múzeum halászati kiállításán a BTM letétjeként szerepel egy másik, ugyancsak vörös márványból faragott, margitszigeti sírkőtöredék.

13 A legkorábbi ismert híradás szerint az 1920-as évek végén a szigeti Rózsakert kertészházának nyugati homlokzata előtt feküdt. Röviddel később, a szigeti premontrei templom helyreállítása során az annak déli oldala melletti padkára helyezték. Ekkor még egy darabban fényképezték le (6. kép). A II. világháború után, a leltári számok alapján az előbbi sírkő töredékeivel egyszerre jutott a Fővárosi Múzeumba. Ekkor már a mai három darabra törött állapotban lehetett, mert a múzeum leltárkönyvében csupán széttört darabjai egyikének rajza kapott helyet. A korábbi fénykép alapján a keretrészek kisebb-nagyobb darabkái el is vesztek. A Mezőgazdasági Múzeumban 1952/53 óta őrzött faragvány ma összeragasztott állapotban látható. A BTM leltárkönyve a Póló bár területét említi származási helyként, ez azonban a fentiek alapján csak a múzeumba szállítás körülményeire vonatkozhat. A Rózsakert környéki feltételezhető lelőhely valamint a hasonló címerábrájú, fentebb tárgyalt sírkő származási helye alapján mégis nagyon valószínű, hogy a töredék eredetileg a margitszigeti ferences kolostorban lehetett. A töredék a sírkő felső felének mintegy kétharmadnyi részlete, a felső sarkok híján. Keretén két vésett vonal között a belső sírkőmező felől olvasható, vésett körirat futott. A keret síkjában folytatódó mező domborművű ábrájának csak részlete maradt meg: a takaróval letakart, jobbra néző, díszes szemrésű sisak csúcsába a sisakdíszt alkotó, farkát balra hajtó, pikkelyes-uszonyos hal szélesre tátott, sűrűn fogazott szájával beleharap.

14 A körirat betűtípusa gótikus majuszkula, a betűk 6,5-7 cm nagyságúak. A szépen formált betűk kacskaringós végeit fúróval hangsúlyozták, a szavakat pontok választják el egymástól. A felső oldalon, régebbi fénykép alapján MA és egy kerek betű (C, O, G) részlete volt látható (az M ma már hiányzik); a jobb hosszoldalon CC § LX § - az évszám töredéke - volt olvasható. Az első C-nek a fényképen még szereplő oldala sincs már ma meg, ahogy hiányzik az X utáni elválasztó jel is. Az évszám a betűtípus alapján teljes biztonsággal egészíthető ki MCCCLX...re

15

, a fénykép alapján, a betűkiosztás és az elválasztó jelek ritmusát figyelembe véve valószínű, hogy további X-et nem, csak esetleg egyeseket tartalmazott az évszám, vagyis a sírkő alá eltemetett személy az 1360-as években hunyhatott el. Ennek az évszámnak jól megfelel az a tény, hogy a keret, a belső mező és a sírkőábra viszonya alapján a töredékkel rokonítható emlékek is a környező évekből származnak: Bebek György 1371 után faragott tornagörgői és Cudar László apát (+1372) pannonhalmi sírköve mellett Borbála budai sírkőtöredéke

16 kapcsolható ehhez a csoporthoz.

17 A sisakdíszt Hradovay László „a Budán egykor honos" Parscht család címereként határozta meg, a szakirodalom ezt követően - betűket felcserélve - mindig a Partsch család egy tagja sírkövének tartotta. Hradovay hivatkozást 51