Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: A Buda mellett állt Szent Lőrinc pálos anyakolostor kutatástörténetéből 33-48

Boldog a' ti dolgotok mostan Duna-városok, Faluk, népek, emberek és Budai Lakosok: Mert Paltul vett jótok tsodálatos, és sok; Nints másoknak illy boldog, és szerentsés sorsok.

48 (Orosz Ferenc/ordítása 1754-ből) A Szent Pál tumbával kapcsolatban egyes - lokális adatok akadnak a Hadnagy Bálint pálos barát írta műben is (1511); ez a könyv a sírnál megesett csodákról emlékezik meg. A sírhoz - Hadnagy adatai szerint - a XV. század derekától fogva mind többen zarándokoltak. A remeték közül - ketten állandóan ó'rizték a sírt. A búcsújárás, zarándoklás két dologra világít rá: a zarándokok a szigorú kolostori klauzura megkerülésével, sőt a főtemplom állandó szertartásai miatt, a főtemplom felkeresése nékül kellett, hogy megközelíthessék a tumbában elhelyezett test-ereklyét.

49 A zarándokok, a búcsúsok befogadására - esetleg vendégházba való elhelyezésére tetemes térség, vagy épület kellett, hogy rendelkezésre álljon. A Hadnagy Bálint leírta csodák leírásából ugyancsak két dolog válik világossá: a tumbát üveglap fedte, vagyis a szent tetemét megláthatták a zarándokok. S a mirákulumok során az is kiderül: a vörösmárvány sírláda körüljárható volt, tehát nem falhoz támaszkodott. A Szent Pál kápolna falain a hívők votív tárgyakat - mankót, viaszszobrocskákat - helyeztek el.

50 A kápolna és a tumba pusztulásáról majd a kolostor 1526. évi feldúlásával kapcsolatban emlékszünk meg. Az utolsó építkezések Budaszentlőrincen Gyöngyösi história domusa hosszan emlékezik meg Kamanczy Jánosról, a hét szabad művészetek mesteréről, aki a budaszentlőrinci kolostor vízműveit, csatornáit, vízvezetékeit újította meg. Talán vízkő, vagy más tömítőanyag tömítette el a kolostor vízvezető csatornáját - obstructafuit lapidibus ex aqua natis -, ezért egy nagyobb és mélyebb ciszternát ásatott az ámbitus és a refektorium falai alatt. Ugyancsak Kamanczy fráter építette meg a kolostor fürdőházát is.

51 Mivel működése egybeesik a Szent Pál testét őrző kápolna építésével, alighanem Kámánczi személyében kereshetjük e sírkápolna építőmesterét is. Budaszentlőrinc utolsó nagyszabású építkezései már a XVI. század elejére esnek. (Ekkoriban állt a monostor élén - az építkezés lelke - Gergely generális, a kolostor sáfára pedig Martinuzzi Fráter György volt, később az ország kormányzója.) Amikor Gergelyt 1508-ban

52 a rend főnökévé választották, nyomban hatalmas építkezésbe fogott. Megépítette a főtemplom új főszentélyét, az új sekrestyét, s egy új tanácstermet (domus definitoria), mégpedig alapjaiktól fogva. Ekkor építteti fel a főoltárt, az asszisztálok szediliáit „csudálatos szépséggel". Az új főszentélyt színes márvánnyal boríttatta; az egész munkát öt esztendő alatt végezték el.

53 Gyöngyösi históriája megemlíti: a hatalmas építkezésekhez Oszvald és Lukács, zágrábi püspök, Horváth Pál nándorfehérvári polgár, Gergely óbudai kanonok, Szapolyai János erdélyi vajda tetemes adománnyal, a főoltár képét pedig Szapolyai Imre néhai szepesi gróf adományozta. Ugyanekkor építették meg az új szentély kórusát is. A főoltár kialakításán - Dénes lapicida utóda (s tán tumbafaragásának befejezője), Vince fráter kőfaragó is dolgozott. S itt, miután a két évszázados építkezés írott adatai után már csak a pusztulástörténet következnék, meg kell emlékeznem azokról az írott forrásokban felemlített műhelyekről is, amelyek e mezőváros méretű monostornak szerves tartozékai voltak. Budaszentlőrinc írott emlékeiből tudjuk, hogy dolgoztak itt rendi építőmesterek, kőfaragók, és képfaragók. Mivel a kolostor autarchiás gazdaságot folytatott, mind építészeti anyagairól, mind a barátok életviteléhez szükséges ruházatról, élelmiszerről, de a szellemi szükségleteket, s a vallásos áhítatot kielégítő instrumentumokról - orgonáról, kódexekről, antifonáriumokról, falképekről - is maga gondoskodott. Voltak orgonaépítőik, üvegfestőik, scriptoraik is. Más adatokból - régészeti feltárásainkból - tudjuk, nem csak az építkezéseikhez kellő követ fejtették a közeli Hárshegy oldalában, de vasat is bányásztak ugyan e hegy Báthori barlangjában. A kitermelt vasat kovácsaik munkálták meg. A földművelő fráterek szőlőt, gyümölcsöt is termesztettek: utóbbiakból juttattak a budavári főembereknek is. Foglalkoztak méhészkedéssel is, ennek eredményeként viasz és más dolgában szintén önellátók voltak. Iparos-frátereik maguk szabták a barátok ruháit, cipészeik a sarukat, csizmákat. Kapuőreik fegyvert is kaptak; általában sok fegyverforgató ember, katona fejezte be életét pálos barátként. Valószínű, hogy vadásztak is, nemcsak a vadhús, de a bundáikhoz kellő vadbőrök elnyerése okán is. Bizonyos kerámiáik arra mutatnak: saját tégla- és cserépégető manufaktúrája is volt Budaszentlőrincnek. Mindez azért lényeges, mert a felsorolt iparok, mesterségek és művészetek tetemes műhelyigényt jelentenek. Tudjuk - pédául -, egyes orgonaépítő mestereik nem csupán Szentlőrinc zeneszerszámát alkották meg, de itt volt a XV. századvégi pálos kolostorok orgonaépítőinek központja is. Ugyanígy üveg(ablak) készítőik is számos pálos kolostort láttak el készítményeikkel.

54 Szentlőrincnek Budától s Keszitől félúton esvén, valószínűleg tetemes lóállománya volt, megfelelő hintó- és parasztszekerekkel. Elöljáróik lóháton s lovaskocsin hospitálták Budát s az ország pálos kolostorait. Tehenészetük, pincészetük, borgazdaságuk szintén a monostort körülvevő gazdasági épületek számát szaporította. Mivel pedig Budaszentlőrinc -Remete Szent Pál tetemének csodatévő híre miatt - búcsújáróhellyé vált, valószínű, hogy a monostor vendégházáról is gondoskodott. Nemcsak pallosjogot nyertek Mátyás királytól, de - a kor szokása szerint bormérési, s húsárusítási joguk is lehetett. Mindez indokolja - de magyarázza is - azt a hatalmas kiterjedést, amellyel a régész találkozik akkor, amikor felméri a rommá lett kolostorváros monumentális méreteit. És itt - a XVI. századdal, Budaszentlőrinc fényes kibontakozásával - elérkezünk a legszomorúbb korszakhoz, 1526-hoz, a kolostor pusztulása történetének első fejezetéhez. Mivel munkám során az a célom, hogy az írott források 37