Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - A Középkori Osztály munkatársainak ásatásai és leletmentései 1981-1991 között 237-251

II. Pest hidegkút - Gercsei templomrom 1985 nyarán tervásatás keretében feltártuk a templom körüli későközépkori temető több sírját, és a XV. sz. végén épített kerítőfal maradványait. A XVIII. sz.-ban kijavított, és részben átalakított kerítőfal ma szabálytalan sokszög alaprajzú. A feltárás célja a templom közvetlen környezetében lévő, korábban megfigyelt, a templom építését megelőző időszakból származó jelenségek tisztázása volt. A templom közvetlen környezetében, a kerítőfallal körbevett területen a templom építését megelőző időszakból csak lejárt szinteket találtunk, objektumok, leletek nélkül. A templom építését követő időszakból sem voltak építmények a templom közvetlen közelében, a temető és a kerítőfal, mint ahogy Nagy Emese 1956-os feltárása mutatta későközépkori, XV-XVI. sz.-i. ír ás né Melis Katalin ll-llí. Budaújlak Óbuda körzetében középkori falvak sorakoztak. Okleveles adatok alapján a mai újlaki templom környékére lokalizálják a történészek Szentjakabfal va Árpád-kori kőtemplomát és a körülötte létesült települést. A források régészeti hitelesítésére a mai Újlak sűrű beépítettsége miatt eddig nem volt lehetőség. Az 1988 óta megindult újlaki bontások és építkezések tették lehetővé a terület vizsgálatát leletmentő ásatásokkal. A

II. kerületi szakaszon aLajos u. 23-33. sz. telken csak egy kisebb középkori gödör került elő, melynek betöltésében XII. sz.-i edény volt néhány állatcsont kíséretében. A

III. kerületben a Kolosy tértől É-ra folytak földmunkák. A III. ker. Csemete u. 2-^-6. sz. telken egy K-Ny-i és É-D-i köves út maradványai mutatkoztak. A III. ker. Csemete u. 1-3. sz. telken a terület DNY-i harmadában a római rétegekkel egy szintre planírozott faszenes, paticsos réteg részlete XII. sz.-i edénytöredékeket, állatcsontokat tartalmazott. Egy kb. 1,5-2 m átmérőjű kőhalmaz közül 10-11. sz.-i cseréptöredékek, állatcsontok kerültek elő. Ez alatt egy sekély gödör K-i felében kisméretű tüzelőberendezés vörösre égett alja maradt meg, körülötte elszenesedett famaradványok és X. századi edények darabjai feküdtek. A

III. ker. Bécsi út 47-49-51. sz. területen É-D-i vonalú, megújított köves út szakaszát sikerült feltárni. A

III. ker. Bécsi út 57-59-61. sz. telken egy széles, keréknyomokat őrző köves út került elő, melynek felső rétegében beágyazódott vaspatkók feküdtek. A terület ÉNy-i részén egy Árpád-kori kerámiát tartalmazó gödröt is találtunk. A III. ker. Bokor u. 15-17. sz. területen római-kori rétegekbe mélyedő két középkori gödör alsó szakasza maradt meg, melyeknek faszenes feltöltésében nagyobb mennyiségű XII-XIII. sz.-i edénytöredék és állatcsontok voltak. Előkerült egy kisméretű tapasztott kemence alja is, néhány XIII. sz.-i cseréptöredékkel. A III. ker. Lajos u. 71-85. sz. terület egész területén a későrómai sírokkal egy szintben, illetve a terület D-i részén vizesárok köves betöltési szintje fölött mindenhol mutatkozott egy barna, faszenes, kevert réteg, amely feltehetően a középkori település szintjét jelezte. Mivel az újkori épületek pincéi még a római rétegeket is megbolygatták, a terület É-i részén csak szórványosan kerültek elő Árpád-kori kerámiatöredékek. A D-i részen a római árok betöltésében XIV-XV. sz.-i edénytöredékek voltak nagyobb mennyiségben. A 73. sz. telek ÉK-i felében egy bolygatott, faszenes, égett kemencealjra utaló maradvány körzetében néhány Árpád-kori edénytöredéket találtunk. A ///. Lajos u. 77-79. sz. telek K-i szélén került elő egy félig földbe mélyített Árpád-kori épület maradványa. Ezt a római kori köves, omladékos rétegbe mélyítették kb. 0,5 m mélységbe, így maradhatott meg az újkori hulladékgödrök alatt, a jelenlegi útfelszíntől 3-3,5 m mélységben. Az épület 520x380 cm-es alapterületű, teljes mélységében keményre, vörösre égett, faszenes agyagomladékkal volt betöltve. Az omladék felső rétegében két, rossz állapotú bronztál feküdt. A betöltés XII-XIII. sz.-i kerámiatöredékeket tartalmazott. A legalsó rétegben megszenesedett deszkákra, gerendamaradványokra bukkantunk. Az épület falai két, egymás mellett szorosan elhelyezett, habarcsba rakott gerendán nyugodtak, melyeknek külső oldalát kövekkel támasztották meg. Ezeken belül vékony, 10-20 cm átmérőjű karólyukakat találtunk. A tető fő tartóoszlopa az épület Ny-i harmadában lehetett, ahol egy nagyméretű, mély cölöplyukat találtunk. A faoszlopot kővel körberakták és erősen megdöngölték a földet körülötte. Az. épületnek tüzelőberendezése nem volt. A megszenesedett famaradványok a beroskadt tető vas-ácskapcsokkal összefogott gerendáiból és deszkalapokból származtak. Ezekkel egy szintben gazdasági eszközök kerültek elő: két, egymásba helyezett szimmetrikus ekevas a DNy-i sarokban; egy fanyelű, nagyméretű cigányfúró az ÉK-i sarokban; egyéb vastárgyak erősen korrodált maradványai; egy vasabroncsos, két küllős fakerék; megszenesedett fonott vesszőkosár maradványai. Az épület minden bizonnyal gazdasági tárolóhelyként funkcionált. A leletanyag alapján a XII-XIII. sz. fordulójára keltezhető építése. Az épület DNy-i sarka fölött a vörös, égett omladék felső rétegébe ásva egy K-Ny-i tájolású bolygatott férfi csontváz feküdt. A Hl. Pacsirtamező 3-11. sz. terület egész felületén az újkori rétegek alján a római épületmaradványok planírozásában szórványosan előkerülő 12-13. sz.-i, valamint XV. sz.-i grafitos cseréptöredékek jelzik a középkori település létezését. A Pacsirtamező 5. sz. telek ÉK-i részén egy újkori pincefallal átvágott Árpád-kori, kb. 5x4 m-es alapterületű földbe mélyített épület részletét tártuk fel. Teljes mélységében a római épületek későbbi planírozásából származó, köves, égett agyagtapasztásos omladékkal volt betöltve. Az épület feltárható szakaszában tüzelőberendezést, cölöplyukakat nem találtunk, tetőszerkezetére utaló nyomok nem maradtak, a gödör felső szélén sem. A benne előforduló nagy mennyiségű XIII. sz. elejére keltezhető kerámia, vastárgy töredék, állatcsont arra utal, hogy használata a XII. sz. végére tehető. Az Árpád-kori épület felső rétegében egy É-D-i irányítású bolygatott sír feküdt. Hasonló, újkori építkezéssel bolygatott K-Ny-i irányban húzódó, É-D-i tájolású sírok sora egy bizonytalan korú temető létére utal, mely a XVXVII. sz. közötti évszázadokban létesülhetett. 245