Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné: Középkori házak a budai káptalan területén 181-220

ralis dombormű keretét alkotó indás, állatalakos részlettel rokon. Gerevich (1938) CL XXXVI tábla 1. Azonos indás virágos keretezést találunk egy székesfehérvári alakos pilléren a 12. század végéről. Gerevich (1938) CXC1V tábla 2. Az eddig ismert óbudai töredékek, melyek ehhez a csoporthoz kapcsolhatók, feltehetőleg egy díszes kapuhoz, vagy szentélyrekeszlőhöz tartoztak. J. Altmann-H. Bertalan: Óbuda vom 11. bis 13. Jahrhundert-Budapest im Mittelalter. Braunschweig. 1991. 122. Kat. Nr. 146. 16. A részlettel teljesen azonosan kialakított sárkány figurával díszített zöldmázas töredék került elő az óbudai királynéi vár ásatásánál, melyet Holl Imre 1423-37 közötti időre datált és a budai palota kályhacsempe anyagának Zsigmond-kori csempének IV. 6. csoportjába sorolt. Holl I.: Középkori kályhacsempék Magyarországon. I. BpR XVIII (1958) 5960, 61, 62. kép. Az óbudai csempe 243.65. kép. Az óbudai csempének sárkánykialakítása teljesen elüt a budai várban előkerült töredékektől. Az utóbbi két részlet feltehetőleg más dúc alapján más mester munkájaként készült. 17. Az ásatáson előkerült zöldmázas áttört csempe részlete a budai palotában feltárt kályhacsempe anyag egyik V. László-kori csempéjével az angyalos oromcsempéjével azonos. Ezt a csempe csoportot Holl Imre 1454-57 közötti időre datálta. Holl L: BpR XVTII (1958) 261, 83. kép. 18. A tál 1486-87 között készülhetett Faenzában. Egy azonos darab került elő a budai palotában (Ltsz. 51.344). Bertalan V.-né: Faenzai majolika tárgyak a budavári ásatás anyagából. MűvÉrt 1 (1954) 107,

1. tábla 1, 3 kép. 19. A kerámiával együtt a ház bontási rétegében (2 R) kerültek elő kettőshasú palackok, serlegek, pohár és ablaküveg töredékei. Ez az anyag a budai palota üveganyagának 14-16. századi leleteivel azonos. H. Gyürky K.: Az üveg. Katalógus Budapest. 1982, tábla 4; XI. tábla 4, XI. tábla 2; III. tábla 11; XXV. tábla3, XXV. tábla 2; XXVIII. tábla5; IX. tábla3; X. tábla 2; 4; XXXII. tábla 1. (A hivatkozás a fotón szereplő üvegek sorrendje szerint.) Az üvegleletek pontos meghatározásáért és több rekonstrukció elkészítéséért ezúton is hálás köszönetet mondok H. Gyürky Katalinnak. 20. A díszített réz könyvsarok és kapocs a 15. század második feléből azonos a budai palotából előkerült véretekkel (ltsz: 51.2940.2., 52. 787). frásné Mclis K.: A Mátyás-kori budai királyi könyvkötőműhely leletei. Mú'vErt XXXIV (1985) 57-58; 2/5. 8/3. kép. 21. Azonos.mérleg került elő a III. kerület Kórház u. 22-ből. A darab a Nemzeti Múzeumban a római kori anyagok között szerepelt. A mérleg funkcióját és korát Méri István határozta meg. Méri L: Árpád-kori pénzváltó mérleg. Folia Archaco ligica VI (1954) 106. Ugyancsak Óbudáról, a Lajos utca 160-ból azonos mérleghez tartozó serpenyőrész van. Ilyen ötvös, illetve pénzváltó mérlegeket az ország más helyén is találtak, elsősorban jelentős kereskedelmi utak és központokban. Esztergomból több ilyen darabot publikált Zolnay László. Zolnay L.: A középkori Esztergom. 1983.112-113, 37. kép. .22. A budai palotából azonos 16. századi lándzsa került elő. G. Magyar M.: A budai vár fegyver leletei. BpR XVII 1956. 247, 2/6. kép. 23. Az 1529-es törökdúlást követő újjáépítést figyeltünk meg az óbudai klarissza kolostornál. H. Bertalan: Das Klarissinenkloster von Óbuda aus dem 14. Jahrhundert. Acta ArchHung XXXIV (1982) 171. A Mária templomnál hasonlóan ezt tapasztaltuk. Bertalan V.-né 1984. 396, 6. jegyzet. 1526-os török pusztítás utáni helyreállítást állapított meg a budavári domonkos kolostornál az ásató. Gyürky 1981. 163. 24. Az ásatásnál és leletmentésnél a római kori objektumok megfigyelését és feltárását a 14-es háznál Topái Judit, a 15-ik és 16-ik ház területén B. Tóth Ágnes, Németh Margit, Kovács Borosi Ágnes és Kérdő Katalin végezték. B. Tóth Á., RégFüz I. 34 (1981) 27-28. Németh M.-Kovács Borosi Á. RégFüzI37(1984)46. 25. A 70-150 cm közötti mélységben előkerült leletek között a török, illetve hódoltság kori anyaggal együtt egy zöldmázas, pecsételővel benyomott díszítésű kanna fülrészlete is szerepelt. Holl Imre ezt a kerámiatípust a 15. századi budai díszkerámiaként határozta meg. A csoport kerámiája jól iszapolt sárga vagy fehérre égetett agyagból készült mázzal és pecsételővel benyomott mintákkal. Holl I.: Középkori cserépedények a budai várpalotából (XIJJ-XV. sz.) BpR XX (1963)354-355. 26. Az 1979 és 80. évi ásatáson munkatársként Nagy Ildikó vett részt. IRODALOM- ES RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK ActaArchHung ArchÉrt BpR BpOI Fontes ArchHung MűvÉrt RégFüz TBM Bártfai Szabó 1935 Acta Archaeologica Acadcmiae Scienticnarum Hungariacae Archeológiai Értesítő Budapest Régiségei Budapest történetének okleveles emlékei I. (1148-1301) Szerk. Gárdonyi A. Budapest 1936. Fontes Archaeologici Hungáriáé Művészettörténeti Értesítő Régészeti Füzetek Tanulmányok Budapest Múltjából Bártfai Szabó L.: Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Budapest 1935. Bertalan V.-né 1984 Felgenhauer 1977 Gyürky 1981. Gerevich 1938 Bertalan V.-né: A Fő téren feltárt középkori maradványok. BpR XXV. (1984) 393-419. S. Felgenhauer: Das Fundmaterial des Hausbergs zu Gaiselberg. Nö. Archelogia Austriaca. Heft 61/62 Wien (1977) 209-336. K. H. Gyürky: Das Mittelalterliche Dominikanerkloster in Buda. Fontes ArchHung Budapest 1981. Gerevich T.: Magyarország román-kori emlékei. Budapest 1938. 188