Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné: Középkori házak a budai káptalan területén 181-220

déli falának, a 7-es falnak irányában a 80/6-os szelvényben is jelentkezett egy észak-déli fal (1 F) (47. kép). Az l-es fal feltárt részlete a törtkövekből készült habarcsos alapfal volt (faltető Af. 103.24), melyet egy azonos irányú Áf. 102.73 és 102.93 mélységűre visszabontott római falra alapozták. A római fal keleti és nyugati szélén terrazzópadló maradványa került elő (Af. 102.63 és 102.67 magasságban).

24 Az l-es fal padlószintje a déli metszetfalban a fal nyugati szélén maradt meg (Áf. 103.59 magasságban). A falat részben a 20. századi észak-nyugat dél-keleti irányú betoncsatorna (tető Áf. 104.35, fenék Áf. 103.50) és egy 13-14. századi anyaggal betöltött 1 -es gödör vágott át (48. kép). Az 1 -es fal déli részére egy későbbi középkori helyiség észak-keleti sarka (2 F, 3 F) telepedett rá. Ennek a helyiségnek terrazzópadlója közvetlenül egy 13. századi sárga agyagpadlóra (Áf. 103.68) húzódott. Az agyagpadlóban vízszintesen 1-2 cm vastagságú faszenes sáv húzódott(49. kép). A padló alatt 12-13. századi vörösbarna fazékperem és egy világosszürke ausztriai kanna pereme került elő. (Ltsz: 88.11.1-11.-88.2.1.; V. tábla 1). A K-Ny-i irányú 2-es fal (tető Áf. 103.85) északi oldalán lazán rakott kövek helyezkedtek el, melyhez egy faszenes hamus felület csatlakozott. A kövek között 190210 cm mélységben két 13. századi fehér bögre került elő (Ltsz. 88.528.1.1. és 528.2.1.1.) (50. kép). Egyik edény szájával volt lefordítva, benne azonban semmiféle lelet nem volt. Ezt a hamus, faszenes felületet, mely feltehetőleg kemence előterének maradványához, vagy leégett fa objektumhoz tartozott, átvágta a 20. századi csatorna és egy szabálytalan téglány alakú gödör (1), melynek a tetején 150-170 cm mélységben 13-17. századi,

25 a gödör aljáig 280-290-es mélységig a töltelékföldben vörösre átégett agyagrögök, egynéhány vaseszköz barna, vörös és sok fehér Árpád-kori fazéktöredék, 13. századi szürke ausztriai kerámia került elő (52. kép, II. tábla, 1,3,12, III. tábla 1, 2, IV. tábla 3, 4,5, 9,13., V. tábla 2. VI. tábla 3, 5, 7,8,20 VII. tábla 2,4,9). A 3-as falra, mely észak-déli irányú folytatása lenne a 2-es falnak a korábbi észak-déli fal (4-es fal) nyugati szélén a sűrű köves szakasz mutatna. A 2-es, 3-as és 4-es fal kapcsolatát a Szentháromság szobor alapozása (alapozási sík Af. 103.47 és 103.59) és egy 17. századi szögletes gödör (2) beásása miatt nem lehetett meghatározni. A falakra a 20. századi csatorna bolygatása húzódott rá. A 4-es fal utolsó két kősóra más falstruktúrát mutatott, mint az alatta húzódó apró törtköves falszakasz. Ez a nagyobb puha mészkövekből álló utolsó sor a fal megújítását mutatja, átépítésre enged következtetni. A 4~es fal mélyebbre bontott részére, mely a feltételezett falsaroktól északra esik, 13. századi anyaggal köves, törmelékes réteg húzódott (3-as réteg). A réteg a fal keleti oldalán egy korábbi épület bontási rétegén folytatódott keleti irányba (54. kép). Ezt a rétegződést találtuk 1982-ben egy kelet-nyugati irányú közműárokban, mellyel a 80/6-os szelvény délkeleti részét is átvágták (47. kép). Ebben a 3,5 m mélységű közműárokban egy alapozási sfkig kibontott kelet-nyugati irányú falat (5 F) határoztunk meg. Ennek a falnak északi szélén 13. századi külső járószintet bontottunk ki. A szinten 13. századi szürke ausztriai mécsestál részlete (Ltsz. 88.9.9.1.) és 13. századi fehér fazék töredéke került elő (VI. tábla 1). Az épületen belül a K-Ny-i fal D-i oldalán 2.20 és 3 m mélység között 12-14. századi kerámiát találtunk (Ltsz: 88.9.1.1.-88.9.8.1.) (VII. tábla 7,11; VIII. tábla 2, 3.). A kelet-nyugati irányú kibontott falat észleltük a 80/6~os szelvényben, a Szentháromság szobor alapozásának északi oldalán. Ezt a falat az azonos lelőkörülmények alapján az 5-ös fal nyugati folytatásának tartjuk. Középkori leletek és falak kerültek elő ettől a ponttól 16 méterre délre, az Árpád híd új északi támfalának alapozási árkában 1983ban. Ennek az alapozási ároknak délkeleti részén húzódott 1980-ban a kelet-nyugati irányú ároksor (80/1-80/5). Ezekben az árkokban két nagyobb római épület maradványát tárták fel. A római falak között középkori anyaggal agyagpadlót és az észak-déli út részletét bontottunk ki. Az észak-déli út felső rétege (Af. 104.96) 18-19. századi kerámiával volt datálható. Ugyanennek a nyomvonalnak egy másik pontján feltárt útszakasz (Áf. 104.66-os magasságban húzódott). Ez a szintmagasság megegyezett a 18. század közepén készült Szentháromság szobornál meghatározott külső járószinttel. A feltárt 18. századi útszakasz keleti része (80/2-es árok) alatt még két útréteget találtunk (Áf 104.07 és Áf. 103.80). A két útrcteg között korhatározó kerámia nem került elő. Ez alatt az útrétegek alatt egy nagyméretű római épület délnyugati sarka húzódott. A 18. századi út nyugati részén észak-déli fal volt. Ezt az újkori falat (1 F)a Varásdy-térkép 92-es számú épületének keleti falával azonosítottuk. Az l-es fal 30^0 cm-re volt alapozva. Alapozási síkja alatt kelet-nyugati irányú római fal keleti szélét bontottuk ki (Sokli magassága Áf. 103.24). A kelet-nyugati fal északi oldalán két méter mélységben agyagpadló csatlakozott, melyen 11. századi szürkés kihajló egyenesen levágott szélű fazék peremrészletét találtuk (Ltsz: 88.10.1.1.). A 18. századi l-es fal folytatása (2 F) 6,5 méterrel északabbra került elő. Ezen a szakaszon a közművekkel a falak Áf. 103.80 mélységre voltak lebontva. A 2-es fal szélesebb és mélyebbre volt alapozva mint az l-es fal. A két falat az eltérés alapján a 92-es számú ház keleti falának 1810 előtt, ill. 1860 körül készült szakaszával azonosították (31a és 31b kép). A 2-es faltól 6 méterre azonos falstruktúrájú délkeleti épületrész sarka mutatkozott (3 F)

? melyben újkori téglákból kialakított dongaboltozat indítása maradt meg. A pincerészlet a 92-es ház 1860 körüli szakaszához tartozhatott. A pince déli falával párhuzamosan két kelet-nyugati irányú fal húzódott, melyeknek falazása és habarcsuk színe eltért egymástól. A sárgás habarcsú hosszúkás, lapos kövekből rakott fal római épülethez tartozott, melynek terrazzópadlóját (Áf. 102.82) a fal déli szélén került kibontásra. A római és újkori fal között húzódó törtköves, szürkés habarcsú falat (4 F) középkorinak véltük. A 4-es falhoz derékszögben álló azonos falstruktűrájú (törtköves, szürkés habarcsú) 80 cm széles észak-déli irányú fal (5 F) mutatkozott, ugyanennek a közműároknak az északi falában (55. kép). Az 5-ös fal nyugati szélén vakolás volt. A csatlakozó köves, törmelékes rétegben 230 cm mélységben késő középkori kerámiát találtunk. A 4-es és 5-ös falat középkori épület délkeleti sarkának tartjuk, melyen belül alakították ki a 19. századi ház pincéjét (3 F). Összefoglalva az eddigi kutatásokat a 16. háznak csak 186