Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Bencze Zoltán: A budaszentlőrinci pálos kolostor területén 1984-1991 között folytatott feltárások 155-165

BENCZE ZOLTÁN A BUDASZENTLŐRINCI PÁLOS KOLOSTOR TERÜLETÉN 1984-1991 KÖZÖTT FOLYTATOTT FELTÁRÁSOK Az utóbbi években a háromhajós templomban és annak közvetlen környékén, ettól a templomtól északra a korai templomok területén és a kerengősen, valamint annak közvetlen környékén folytak a kutatások.

l (1. kép) Az ásatások mellett az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkák 1984-ben újból megindultak. A kolostoregyüttes DNy-i sarkában a kolostorépítés minden jelentősebb építési periódusából találunk maradványokat. Kis területen a XIV. sz. elejéről, a XIV. sz. végéről, a XV. sz. végéről és a XVI. sz. elejéről származó falak találhatók (2. kép). A XIV. sz. elejének építkezéseit több fázisra lehet bontani. A háromhajós templom késői déli szentélyfalának nyugat felől nézve - első és második külső támpillérének déli oldalán egy K-Ny-i irányú fal húzódik, melynek déli oldalán az egykori járószint - a zokli magassága 337,23 m magasságban található. Ehhez a falhoz azután két észak-déli irányú falat építettek hozzá délről, e két falat pedig délebbre egy K-Ny-i irányú fallal zárják le. így egy négyzet alakú helyiséget alakítanak ki, mely vízgyűjtőként működik. Nyugati irányból egy csatorna szállítja ide a vizet, melyet a háromhajós templom D-i oldalkápolnája keleti faláig tudunk követni (3. kép). A háromhajós templom DNy-i sarkától DNy-ra egy kút található. A csatorna a kút felé irányul, így valószínűleg onnan szálíthatta a vizet a ciszternába. (Itt említem meg, hogy a mai erdészeti épület északi oldalánál található másik kútba 1986 őszén búvárok szálltak le és 18 méteres vízszintet mértek.) A ciszterna nagy kövekből rakott padlója 336,60 m mélységben került elő. A körbefalazott csatorna vize a ciszterna nyugati falán vágott nyíláson keresztül érkezett a vízgyűjtőbe. A keleti falon is találtunk egy kifolyót, közvetlenül a padlószint magasságában (a lefolyónyílás alapján esetleg egy vízöblítéses mellékhelyiségre is gondolhatunk) (4. kép). A következő fázisban megépül a kolostor kerítésfala. A kerítésfalat a csatornára egyszerűen ráépítik, a ciszterna fölött pedig súlyhárítóívvel viszik át (3. kép). A kerítésfal a ciszternától kissé keletebbre É-i irányba fordul. Megfigyelhető, hogy a ciszterna déli és északi falának és a fölötte futó kerítésfalnak az iránya kissé eltér egymástól (5. kép). Ott, ahol a kerítésfal K-Ny-i irányból É-D-i irányra vált át, a falat 337,23 m mélyre, tehát a korábbi járószintre alapozzák, így itt a kerítésfal építésekor szintemelést is végrehajtanak. Összegezve: időrendben három építkezési periódus lehetett itt a XIV. század elejéről megfigyelni: 1. K-Ny-i irányú fal, 2. csatorna és ciszterna, 3. kerítésfal. A XIV. század végét a háromhajós templom képviseli, a XV. sz. végét pedig a háromhajós templom déli oldalkápolnája. Ezt a kápolnát Zolnay László a Szent Kereszt kápolnával (Kóvári kápolna) azonosította

2 egy 1403. június l-jén kelt oklevél alapján,

3 melyben a mi új egyházunk nagy oltárának jobb oldalán található, a Szent Kereszt tiszteletére emelt oltárról esik szó. E feltételezés szerint a háromhajós templom déli oldalkápolnája 1400 körül már elkészült volna. Figyelembe kell azonban venni Gyöngyösi egy adatát,

4 ahol azt olvassuk, hogy 1488-ban készült el a Szent Lőrinc egyház déli oldalán a kápolna Budai Kovács Mihály költségén, aki egész életében vincellér volt és akit a Szent Lőrinc kolostorban temettek el. Véleményem szerint a háromhajós templom déli oldalkápolnája a XV. sz. 80-as éveiben épült. A XVI. sz. elejét a háromhajós templom késői szentélye képviseli. II. Gergely rendfőnöksége alatt (1508-1512 között volt rendi elöljáró

5

) kezdődött el ugyanis a budaszentlőrinci kolostor háromhajós temploma új szentélyének az építése. A munkák öt évig tartottak és végrendeleti adományokból finanszírozták.

6 A háromhajós templom késői déli szentélyfalának nyugat felől nézve - első külső támpillérénél az alapozás teteje 339,03 m magasságban került elő. Az alapozáson két sor - átlag 40 cm magasságú - kváderkövet találtunk. A kerítésfal a háromhajós templom megépültével elveszti jelentőségét és megszüntetik, falkoronáját pedig a talajszint alá süllyesztik. Mivel a kerítésfal falkoronáját közvetlenül a háromhajós templom déli oldalkápolnája keleti falának keleti oldalán 339,28 m magasságban még megtaláltuk, így ezen a területen a járószint az 1510-es években valamivel magasabban volt, véleményem szerint úgy 339,40 m magasságban, tehát a háromhajós templom késői déli szentélyfalának - nyugat felől nézve - első külső támpillérén talált első kvádersor tetejének vonalában (2. kép). A Ny-felól nézve 1. és 2. támpillér között egy sor kváder, a 2. és 3. pillér alapozásán pedig csak a kváder lenyomata maradt meg. A kerítésfal újabb mintegy 8 méteres szakasza került elő a háromhajós templom főhajója első szentélyétől keletre, a templom késői északi és déli szentélyfala között (6. kép). Ezen a területen megfigyelhető, hogy a talajszint délről északi irányba lejt, így a kerítésfal is a terepszintnek megfelelően épült. A fal külső és belső oldala egyaránt vakolt volt, a belső oldalon egészen a zokliig. A kerítésfal külső oldalán a vakolás határa jelenti a járószintet (7. kép), ez az előkerült falszakasz déli oldalán 337,80 m, északi oldalán pedig 337,40 m. A fal belső oldalán a zokli adja meg a járószintet, ez a fal déli oldalán 337,77 m, északon pedig 337,57 m. Mint látható, a belső és külső szint közel egy magasságban fut. A kerítésfal belső oldalán 338,20 m, külső oldalán pedig 338,28 m magasságban egy keskenyebb zokli található. Valószínűsíthető, hogy a falat egy155