Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Czagány István: Az Országház utca 9. sz. műemléképület kutatásának eredményei 117-134

a 70-es években. A tojásfríz fejezetű pilaszterekkel és hevederekkel tagolt, dongaboltozatú bejáró, az udvarnak öntöttvas oszlopai korinthusi fejezetükkel és a lépcsőnek szintén öntöttvas pálcatagos korlátja, valamint a homlokzat első emeletének edikulás, bábos mellvédű ablakkeretei Ybl Miklósra vallanak." Ybl Ervin: Ybl Miklós. Képzőművészeti Alap kiadóvállalata. Budapest, 1956. 137.1. 84. jegyz. 4. bekezdés. Az eddig ismertetett adatok alapján az eklektikus stílusú átépítés 1873-1877 között, 1875 körül történt. Dr. Csemegi József: A Várhegy jövendő sorsa. „Új Építészet". II. 1947., képe a 324., 325., 327. old.-on. Zakariás G. Sándor: Újabb adatok Budapest építés történetéhez. A Magy. Műv. tört. Mnka Kzsg. Évk. 1951. Bp. 1952. HL köt. 1. Horler Mikklós-Pogány Frigyes: Budapest műemlékei. I. köt. Bp. 1955. Akad. kiad. 114., 132., 133., 137., 141., 395. old., képe a 134., 139., 397. old.-on. Czagány István: Műemlékhelyreállításunk elveinek alakulása a budai vámegyedi építkezésekben - tanulmány. Klny. a „Magyar műemlékvédelem" 1961-1962. kötetből. 37-44. old., 38. old. 23. kép. Fővárosi Levéltár 1875. évi 38971. tan. sz. (3605. Ül. ü. o. sz.) építési engedélye és az 1876. évi 36847. tan. sz. (3449) III. ü. o. sz. lakhatási engedélye Preisz György és Kirschenbaum neveit tünteti fel. Borsos László: Magyar műemlékvédelem 1961-1962 -recensio. (Budapest, 1966) „Műemlékvédelem" XI. évf. Budapest, 1967. 3. szám 190-191. old. 8. jegyz. 6. V. ö. Horler Miklós-Pogány Frigyes: Budapest műemlékei I. Budapest, 1955.: Akadémiai Kiadó kiadása. 396-399. 1. Uo. a 398. lapon források és irodalom. 7. A fal felső részére vonatkozóan lásd a 8. sz. jegyzetet. A XIV. századi eredet bizonyítékát az a két befelé buktatott, kőkeretes, befalazott pinceablak szolgáltatta, amely a felső pince déli falának keleti végében látható. Mindkettő a kapualj felől, annak padlója alatt van befalazva, következésképpen eredetileg a kapualj helyén állott utcácskába nyúlott. Nagyságuk hasonló a Hess András tér 3. sz. Fortuna utcai homlokzatán feltárt pince ablakkeretéhez. Ezek az utóbbiak a Xni. századból származnak. A homlokzat síkjától befelé buktatott, kőkeretes ablakokat ez idő szerint üzlet- vagy raktár-szellőző ablakoknak ismerjük. Eszerint az északi ház kereskedő háza lehetett és pincéje raktár gyanánt szolgált a középkorban. Hasonló felhasználást valószínűsít az a sok boltozatba épített ledobó nyílás is, amelyek a pincétől a padlásig, mind a négy szint boltozataiban láthatók. Valamennyi be van falazva, vagy vasráccsal van elzárva. Nagy részük újkori boltozatban maradt meg, ami a nyílásokat igénylő tevékenységnek a középkorból az újkorba való áthúzódását bizonyítja. Használatukra vonatkozóan semmi kézzelfoghatót nem állíthatunk, annál is inkább, mert ezek egymástól látszólag függetlenül, alaprajzilag elszórtan helyezkednek el. A pinceboltozatokban való elhelyezésük azonban arra a megoldásra emlékeztet, ami a Fortuna utca 16. sz. kapualjában látható. Itt a boroshordóknak a kapualjból közvetlenül a pincébe történő leeresztésére szolgált. Epületünk ledobó nyílásai annál jóval kisebb méretűek és a leeresztéshez szükséges, boltozatba erősített vaskarikák is hiányoznak fölülük, amin a kötelet vagy láncot vetették keresztül. 8. A kérdéses falban, a kapualj XVI. század első feléből származó tégla dongaboltozata felett, korábbi famennyezet három gerendájának letört és részben elkorhadt csonkja került elő az emeleti padló felbontása és a feltöltés lehordása után. Mivel a kapualj tégla boltozatát egy korábbi kő dongaboltozat előzte meg a déli falban lévő maradványainak tanúsága szerint - amely jelenlegi ismereteink szerint csak a XIV. század második feléből származtatható -, azért a mindkét boltozatot megelőző famennyezet eredetét csak a XIV. század első felére tehetjük. Ez egyébként azt is bizonyítja, hogy akapualj területe eredetileg egy lakószobához tartozott, mert jelenlegi ismereteink szerint a Várnegyedben középkori kocsibehajtók födésére sehol sem használtak famennyezetet. Viszont az udvari, homlokzati fal földszinti részén, a kapualj nyílásának két oldalán lévőközépkori sarokrarmírozások azt mutatják, hogy a mai kapualj területének két oldalán kezdetben különálló házak lehettek. Ezeknek köze nem volt födve - mert a famennyezet gerendacsonkjai csak a kapualj északi falában maradtak fenn, a déli falban nyomuk sem volt-, tehát csak utcácska lehetett. A megfigyelések alapján a kapualj területének négy építési periódusát tudjuk megkülönböztetni. Előszörutcavoltátfedésnélkül. Másodszor lakószobához tartozott - ekkor fagerendás síkfödém borította. Harmadszor kapualjjá alakították és kő dongaboltozattal fedték be. Negyedszer a rendeltetése már nem változott, csak új, tégla dongaboltozattal látták el. 9. Ugyanilyen kőkonzolok láttak napvilágot a Bécsikapu tér 7. sz. pincéjében az Úri utca 4. sz. pinceboltozata felett, a Dísz tér 12. sz. földszinti, utcai menetének déli falában, az Országház utca 20. sz. udvari szárnyának pincéjében, a Fortuna utca 16. sz. első emeletén és más helyeken. Mivel a Bécsikapu tér 7. sz. pincéjében azt az építési periódust, amelyben a konzolokat elhelyezték, egy Zsigmond-kori, középső kőoszlopon nyugvó, csúcsíves téglahevederrel hordott boltozat követte, azért bizonyos, hogy a korábbi, konzolos födémszerkezet a Zsigmond-kora előtti időben keletkezett, a XIV. században. 10. A XV. században csak más típusú - pl. hullámíves fejű konzolokkal keverten fordult elő. A Hess András tér 4. sz. épület földszintjén, az északi szélső - konzolos - terem falaiban így maradtak fenn negyedköríves fejű kőgyámok másodlagos elhelyezésben. Lásd Czagány István: A Budapesti I. ker. XI. Ince pápa tér 4. sz. épületen végzett műemléki kutatások és helyreállítások eredményei. Művészettörténeti Értesítő 1954. évf. 2. füzet. Bp. 1954. 11. Ebben az állapotban a XIV. századi konzol el volt takarva, mert a pincelejáró boltozatszáradéka alája épült a boltváll falban lévő, levésett kőcsonkjainak tanúsága szerint. Csak akkor vált ismét láthatóvá, amikor felette ledobónyílást létesítettek és ezért a török pincelejáró boltozatzáradékát is átlyukasztották. Mivel a ledobónyílást a XIX. században boltozták be egy szegmentíves tégla dongával, azért az átlyukasztás valószínűleg a XVIII. században történt. A XIX. századi boltozat déli válla olyan tégla kiváltóíven nyugszik, amely a középkori kőkonzolra támaszkodik. Következésképpen a bedobónyílást a barokk időkben csinálták - ez idő szerint még ismeretlen célból, mert az a kapualj ülőfülke padkájából nyílt a pincébe. 12. Ugyanígy alakították ki a felső- és alsópincét egy nagymagasságú középkori pincehelyiségből az Országház utca 6. sz. épületben is. A padlószint és az eredeti boltozat közé beépített boltozat itt is XVin. századi volt. Hasonló módon készült a Hess András tér 3. sz. épület déli pincéjének alsó része is. 13. Ez a pince lépcső a jelenlegi eklektikus lépcsőház közepe táján éri el a földszintet, ami azt jelenti, hogy a lépcső érkezése a középkori ház keleti homlokzatán kívül feküdt. Következésképpen egy, a XVffl. században még fennállott északi, udvari szárnyba vezethetett, amelyet legkésőbb a XIX. század harmadik harmadában lebontottak. Az 187073-ban készült E. Dismas és Marék János-féle helyszínrajzon (37. jegyz.) még fel van tüntetve ez az épületszárny, tehát csak az Ybl-féle (?) átalakításkor bonthatták le, 1873-1877 között. 14. Ugyanilyen élleszedéses hevederívek maradtak fenn az Úri utca 50. sz. és a Bécsikapu tér 1. sz. épület kapualjaiban. Mindkét helyen XV. sz. második feléból-XVI. sz. első feléből származó kő dongaboltozatot hordanak. 15. A lépcsőkar alatt, az alsó pince padlóján fekszik a kapualj északi fal ának keleti végében lévő ülőfülkék három kődarabja (1 rajz, N, O, P. jelzés, 10. rajz), egy balos, mérműves ülőfülke záradékkő, egy jobbos, meg egy balos pillér töredéke. Mindhárom valószínűleg csak aXDC. századi Ybl-féle (?) átalakításkor került ide eredeti helyéről, mert egyik sincs befalazva. 16. A déli fal keleti végében nem volt több négy ülőfülkénél. Azonban a nyugati végében csak két ülőfülkét tárt fel a Vármúzeum 1945-46. évi kutatása. Ezek közül a bal fülke 131