Budapest Régiségei 29. (1992)

TANULMÁNYOK - D. Matuz Edit: Adatok Rómer Flóris kéziratos hagyatékából Pest-Buda középkori történetéhez 11-32

D.MATUZEDIT ADATOK RÓMER FLÓRIS KÉZIRATOS HAGYATÉKÁBÓL PEST-BUDA KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉHEZ Rómer Flóris Ferenc (1815-1889) régészet- és művészettörténet-tudományunk kiemelkedő jelentőségű, sokrétű és nagyszabású kutató, leíró és szervező munkát végző alakja. Gazdag életművéből kéziratos hagyatékának - elsősorban jegyzőkönyveinek - Budapestre és környékére vonatkozó középkori adatait ismertetjük, röviden foglalkozunk Pesten töltött éveivel és a középkorkutatás területén elért eredményeivel. Az 1860-as évektől gyors gazdasági fejlődésnek induló Pest-Buda a tudomány megújuló, vagy kiépülő intézményrendszerei - Magyar Tudományos Akadémia, különböző tudományos társaságok, folyóiratok szerkesztőségei, egyetem stb. - által a szellemi élet központjává vált. Az eddig vidéken tanároskodó és gyűjtő-kutató munkát végző bencés szerzetes, Rómer Flóris 1861 őszén költözött Győrből Pestre.

1 Életének legjelentősebb, legtermékenyebb 16 évét a fővárosban töltötte. 1861-ben Hunfalvi Pál javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia Kéziratés Éremtárának őrévé nevezték ki. 1862-ben a pesti Királyi Katholikus Főgimnázium igazgatója lett, ezt a tisztséget 1868-ig töltötte bç. Tanári évei alatt folytatta vidéken elkezdett gyűjtőmunkáját, jegyzőkönyvei tanulsága szerint már 1861-ben papírra vetette fővárosi megfigyeléseit is (Várbeli lakóházak). „A Bakony terményrajzi és régészeti vázlat" című művéért 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választották. Ekkor került az Archeológiai Bizottságba is. 1863-ban a Bizottság addigi előadója, Ipolyi Arnold Egerbe költözött, utódának Rómer Flórist választották, aki 10 éven keresztül intézte a Bizottság ügyeit. Érdeklődése döntően a régészet felé fordult, céljául tűzte ki az ország régészeti, építészettörténeti emlékeinek pontos feltérképezését, a tárgyi anyag leírását és összegyűjtését. Az 1863-as év jelentős pesti vonatkozású adatgyűjtést is hozott, ekkor kerültek jegyzőkönyvébe a káposztásmegyeri és békásmegyeri pusztatemplomról, az alagi templomról, a nagykovácsi romokról és a pesti városfal maradványairól szóló leírások. Az 1864-es év, a XIII. jegyzőkönyv anyaga kiemelkedőjelentőségű vizsgált tárgyunk szempontjából. Rómer megtekintette és papírra vetette a budaszentlőrinci pálos kolostor maradványait, lerajzolta vagy leírta az albertfalvai, szentdienesi, kerepesi és kistarcsai templomromokat, a cinkotai templom gótikus maradványait, a rákosszentmihályi templomról szóló értesülését, valamint az érdi és a hárosi épületmaradványokat. 1864-ben fedezte fel Pest egyik legrégibb középkori emlékét, a plébániatemplom tornyában fennmaradt XIII. sz.-i falrészletet.

2 Gyűjtőmunkájának eredményeképpen 1866-ban jelent meg az első jelentős régészeti kézikönyv, a „Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra," ennek az őskori és ókori részét Rómer írta, a középkori Henszímann Imre munkája. Rómer 1867-68-as években írott jegyzőkönyvei hűen tükrözik a római kori emlékek megmentése érdekében végzett hatalmas munkáját. Jelentős ásatásokat vezetett Óbudán és szekérszámra hordatta be a környékről a feliratos köveket a Nemzeti Múzeumba. Közben egy-egy középkori emlékre is felfigyelt. 1866-ban akistétényi romokról és a Svábhegyen talált épületmaradványokről ír jegyzőkönyve oldalain. Rómer már gimnázium igazgatói évei alatt az archeológia és a numizmatika magántanára volt a pesti egyetemen, 1866-ban rendkívüli tanárrá, 1868-ban pedig a régiségtan rendes egyetemi tanárává és királyi tanácsossá nevezték ki. A középkori művészet tárgyköréből tartott előadásai különösen népszerűek voltak. 1868-ban indította meg az Archeológiai Értesítőt, amit kezdetben a szer-. kesztés mellett döntően ő írt. 1869-ben nevezték ki a Nemzeti Múzeum Régiségtárának őrévé, így kezében összpontosult régészettudományunknak ma is alapkövét képező négy intézmény - az Archeológiai Bizottság, a Nemzeti Múzeum Régiségtára, az egyetemi katedra és az Archeológiai Értesítő - irányítása. Tudományszervező ténykedése mellett sokrétű kutató és publikáló munkát végzett, középkori kutatásait kiemelve elmondhatjuk, hogy országjárásai során felkereste, megfigyelte, leírta, lemérte és lerajzolta a különböző építészeti emlékeket, templom- és kolostorromokat, épületmaradványokat.

3 Felfigyelt a megmaradt építészeti tagozatokra, szobrokra, falfestményekre. Összegyűjtötte és leírta a harangokat, középkori ötvösségünk különböző tárgyait, a sírköveket. Közleményeket írt a pénztörténetről, a pecséttanról, címeres emlékeinkről és viselettőrténetünkról is. Hatalmas munkát végzett a corvinák összegyűjtése és közlése érdekében, emellett több középkori oklevél és céhirat leírása fűződik nevéhez. Túllépve az egyszerű tárgyleíráson, a régészeti adatokat össze akarta egyeztetni a történeti források, oklevelek adataival, életmódkutatásra, falu-és várostörténet megírására törekedett. . 1869-ben írta le a Viktória téglagyár területén-feltárt középkori templomromot, hozzászólva ezzel a kibontakozó Fehéregyháza-vitához. A továbbiakban szórványosan ír Pestről, 187 l-ben a pesti városfalról, valamint a Várban talált feliratos kövekről, 1874-ben az óbudai királynői vár maradványairól olvashatunk jegyzőkönyvei lapjain. Ezekben az években születtek viszont Pesttel foglalkozó cikkei, többek között: Egy góth templom alapjai Ó-Budán, (Budapesti Közlöny 94. sz. 1869.); A régi Pestről. (Akadémiai Értesítő 1871.107-113.); Budapestnek régi látképe. (AÉ 1872.169-171.). 1873-ban jelent meg kiemelkedőjelentőségű várostörténeti monográfiája „A régi Pest. 11