Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Magyar Károly: Ásatások a Budavári Palota területén és annak északi előterében 1982-1991 között 109-115

8. kép. Az osztófal és a rajta nyíló Arányi-kapu É-ról. Abb. 8. Die Quermauer und das Arányi-Tor. dó feltöltési rétegek nagy mélységig tartalmaznak viszonylag késői XVI-XVII. sz.-i anyagot, a felső 2-3 m vastag rész pedig újkori, XVIII-XIX. sz.-i feltöltés. (Megjegyzés: A 86/4,86/7 és 86/8. szelvények részben korábbi, jobbára csak az újkori feltöltésben ásott szelvények (78/11, 79/4, 79/6) helyén kerültek kialakításra. A kapu és előtere különben már az első, Gerevich László vezette ásatások során részben kiásásra került.) Az osztófal Ny-i végénél rápucoltunk a felcsatlakozásra, illetve a Ny-ra kiálló pillér mellett kb. 2 m-ig mélyítettünk az újkori feltöltésben (86/6.). Ezek alapján elmondható, hogy az osztófal, a Ny-i végében lévő pillér és a hozzájuk D felől csatlakozó Ny-i várfal egy textúrát mutatnak, illetve egymásba épültek. Ezzel szemben az É felé induló várfal az osztófal É-i síkjában - legalábbis a falkorona szintjén - elválást mutat, azaz későbbinek kellene lennie. Sajnos az ellenőrzésre nem volt mód. Az osztófaltól É-ra eső udvarrésznek - a kapu előterében említett szelvényeket leszámítva - csak az É-i harmadában végeztünk ásatást K-Ny-i kutatóárokkal átvágva az Jelen cikk eredetileg az ásatási beszámolók közé készült, terjedelmi okok miatt azonban végül is a kötet e részében került közlésre. így tehát hangsúlyozzuk, nem tanulmány szintű igényű munkának szánjuk. (Magyar K.) 1. Fontosabb irodalom: Zolnay László: Der gotische Skulpturenfunde von 1974 in der Burg von Buda Acta Históriáé Artium 22 (1976) 173-331. Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról. Budapest Régiségei 24/3-4. (1977). Zolnay László: Előzetes jelentés a budai királyi vár déli részén végzett 1975-81. évi feltárásokról. Budapest Régiségei 26 (1984)203-216. 2. A palota elóudvarán és az attól északra esó területeken feltárt házmaradványok közül megpróbáltuk beazonosítani az egykori telkeket s a feldolgozás e területi egységek szerint halad. Nyékhelyi Dorottya dolgozta fel a Szárazárokhoz legközelebbi (legdélebbi) telek - ,A" egység - anyagát. L.: Egy budai udvar szintjét viszonylag kevés, de igen fontos adatot nyertünk. A K-i oldalon húzódó támpilléres várfal tövében az eredeti terep- és feltöltési szintek megsemmisültek, mert itt végig ún. szögtámfalat építettek ki betonból. A közvetlenül a pillérek Ny-i oldala előtt lévő kb. 3-4 m széles sávban viszont egy É-D-i irányban húzódó árok több szakaszát sikerült megfognunk. Berétegződése láthatólag fokozatos bemosódás útján képződött. Leletanyaga - az előzetes áttekintés alapján őskori és Árpád kori kerámiából, valamint viszonylag sok csontból áll. Az ároktól Ny-ra eső sáv az általunk megkutatott részeken igen erős újkori és modern bolygatást mutatott értékelhető részletek nélkül. A terület kapcsán végül meg kell említenünk, hogy 1990-91 telén a Ny-i alsó várfalnak a Karakas pasa tornyától D-re húzódó mintegy 80 m hosszú szakaszán, a belső oldalon szivárgó rendszer kiépítésére került sor. Ennek megfelelően a jelzett hosszban és kb. 2 m szélességben 6-4 m mélységig gépi úton eltávolították az eredeti betöltést. Tiltakozásunkkal sajnos csak a munkák megfigyelését tudtuk elérni. Ezek alapján a várfal koronáját 1-2,5 m vastagságban újkori ráépítés alkotja, ettől lefelé viszont az eredeti textúra jelentkezik. Úgy tűnik, a fal tekintélyes részben másodlagosan felhasznált, viszonylag nagyobb kövekből, durvább megmunkálású kváderekből áll. Habarcsa a vizsgált helyeken nem látszott jó minőségűnek. A hozzá belülről támaszkodó rétegek - amennyire ezt az árok erősen bolygatott K-i metszetfalában meg lehetett figyelni - török- és újkoriak voltak. Határozott középkori szintet még a legmélyebb árokrészen sem fedeztünk fel. Kisebb szondát nyitottunk e fal külső oldalán a Karakas pasa tornya D-i szegletében is. Az újkori feltöltésben mindössze a várfal és a torony csatlakozását vizsgálhattuk. Ezek alapján a torony másodlagosan látszik csatlakozni a várfalhoz, de mivel előbbit többször javították, köpenyezték, így ezt csak a torony belsejében folytatott kutatással lehetne megnyugtatóan igazolni. telek aközépkorban... Bölcsész szakdolgozat 1991. az ELTE BTK Régészeti Tanszékén. Munkáját most a következő', északabbra lévő" telek - ,$" egység - anyagával folytatja. 3. A Zolnay László által feltárt 75/18. jelű pince (Zolnay 1984. 204. o.) mellett ide sorolhatjuk a korábban Gerevich László által a Csonka-torony mellett kiásott,,gazdasági épület", illetve „borpince" maradványait is. ( L. Gerevich László: A budai Vár feltárása. Bp. 1966. 73-74. o.) 4. A pincéről és a leletanyagról 1. röviden Ritoók Agnes-Zolnay László jelentését a Régészeti füzetek 1985. évi kötetében (Ser. 1. No 38. 89-90. o.), valamint Ritoók Ágnes „Két ritka edénytöredék a budai várból" c. cikkét - Folia Archaeologica 37 (1986)225-235. A munkában a jelzett idó'szakban résztvett Bencze Zoltán, Gerelyes Ibolya, Nagy Ildikó, Ritoók Ágnes, Szilágyi Katalin s e sorok írója mint régész, valamint Botos Máté, Búzás Gergely, Grynaeus András, Nyékhelyi Dorottya, Rainer Pál, Számadó Emese, Szende Katalin, Végh András régészhallgatók. JEGYZETEK 114