Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Magyar Károly: Ásatások a Budavári Palota területén és annak északi előterében 1982-1991 között 109-115

MAGYAR KÁROLY ÁSATÁSOK A BUDAVÁRI PALOTA TERÜLETÉN ÉS ANNAK ÉSZAKI ELŐTERÉBEN 1982-1991 KÖZÖTT A Budavári Palota napjainkban is folytatódó újabb ásatásai egy 1967-ben lezajlott kisebb leletmentés után 1972-ben indultak meg Zolnay Lászl<í vezetésével, aki a munkákat 1985-ig, haláláig irányította. Az itt folytatott ásatások 1967-75-ig és 1975—1981-ig terjedő szakaszáról már jelent meg hosszabb-rövidebb jelentés.

1 Néhány anyagcsoportról - pl. az 1974-ben feltárt gótikus szobrokról - tudományos feldolgozások és népszerűsítő irodalom is rendelkezésre áll. Az azóta eltelt időszakról eddig csak rövid ásatási jelentések láttak napvilágot évekre lebontva, így célszerű a munkákat most röviden összefoglalni. A munkák alapvetően három területen folytak: A középkori királyi palota északi előudvarán (mai nevén Hunyadi udvar), a nyugati falszoros északi részén (ma Csikós udvar), valamint a palota előterének (a Szent György tér D-i része) középső és nyugati sávjában (1. kép). E régészeti munkák kapcsán elöljáróban le kell szögezni, hogy azok gyakorlatilag teljesen a helyreállítási munkáknak voltak alárendelve és döntő többségükben „leletmentő ásatás" jelleggel folytak, egyes esetekben pedig pusztán régészeti megfigyelésre korlátozódtak. Mivel az ásatási területek egyben építési felvonulási területként szolgáltak, illetve szolgálnak, gyakran egy ugyanazon objektum vagy szűkebb terület részleteit csak több év távlatában lehetett vizsgálni, más esetekben igen fontos területek összefüggéseinek vizsgálatáról eleve le kellett mondani. - Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a helyszíneken - elsősorban az északi előudvaron - már a középkorban, illetve a későbbiekben jelentős feltöltési, planírozási tevékenység folyt több hullámban. Vagyis az összetartozó leletanyagok jelentkezésével nagyobb területeken szétszórva találkozhatunk. Mindez részben magyarázza azt a helyzetet, hogy az ásatási területek és leletanyagok egymással összefüggő, módszeres leírása tulajdonképpen csak a legutóbbi időben indult meg Nyékhelyi Dorottya munkájával.

2 A palota északi előtere, a Szent György tér D-i és DNy-i része A munka itt 1982-ben az ún. Koldus kapu tornyának letakarításával, dokumentálásával folytatódott. Ennek részletes leírását, értékelését 1. a kötet elején lévő tanulmányunkban, így ehelyütt mindössze a torony É-i előterében ásott két kisebb szelvényről (82/1; 82/2.) kell megemlékezni, amelyekből kiderült, hogy itt a sziklafelületről szinte teljesen leborotválták a régészeti rétegeket és mindössze néhány kisebb objektum maradt meg: A 82/1-ben egy kisebb török gödör és egy hevenyészett falacska, a 82/2-ben egy sárga agyagos betöltésű gödör. Sajnos e két utóbbi viszonyainak tisztázására nem volt mód. Évről évre végeztünk kisebb szondázást (83/1.), tisztogatást, megfigyelést és dokumentálást a kapu előterében lévő késközépkori úttesten-és környékén (2. kép). Részben újra kibontásra került az út K-i oldalán lévő toronyszerű épület is (84/15 -1. korábbi 75/15,75/16,75/19,75/20. és 78/4. szelvények), sajnos ennek teljes feltárása, alaprajzi tisztázása mindmáig elmaradt. A területen az ásatások zöme a palotába vezető modern út és az újkori istállóépület közötti sáv tisztázására irányult. E területen azon épületek hátsó részét igyekeztünk feltárni, amelyek elülső, aközépkori útra néző homlokzati részét az 1970-es évek ásatásai hoztak napvilágra. (Sajnos a két feltárt terület között - részben a bevezető út áthelyezése, részben az istálló K-i fala miatt- megmaradt egy kb. 5 m széles feltáratlan sáv, így az egyes épületek, illetve épületrészek egymáshoz való viszonya csak részben volt tisztázható.) A területet először egyetlen hosszú, É-D-i irányban húzott árokkal vágtuk át (83/5.), majd ehhez Ny-ról csatlakozóan kisebb szelvények sorát nyitottuk, D-ről É felé haladva. A munkák során az alábbi eredményeket értük el. A 83/6,83/7,83/8. szelvényekben egy K-Ny-i tájolású középkori pince két erősen visszabontott oldalfala került elő. E pince K-i homlokzatát a korábbi ásatások során nem s.ikerült megfogni, de valószínűleg hozzá vagy bele vezethetett a 75/18. jelű mélypince alagútszerű feljárata. Az épület még legkésőbb a középkor végén elpusztult, a törökkorban feltöltésébe egy É-D-i tájolású épület falait vágták be (és ennek D-i oldalán egy szemétgödröt), majd végül egy hatalmas É-D-i irányú, ágyúállást támasztó falat. A 83/9-ben egy az előbbihez hasonló tájolású és még a középkor végén elpusztított pince maradványaira bukkantunk, amelynek azonban a K-i fala is megvolt, a rajta nyíló bejárattal (vagy átjárattal?) egyetemben. Ez a pince tehát nem nyúlt ki a középkori útig. Feltöltésébe a törökkorban több gödröt is vágtak. A 83/10. és 83/11. sz. szelvényekben viszont egy a középkori út mellett már meglelt pince (77/7.) Ny-i zárófalát sikerült megfogni, a hozzá Ny-ról csatlakozó, de D felé nyíló pincelejáróval. A leletanyag előzetes vizsgálata alapján ez a pince megélhette a török kort. Közvetlenül a fenti pince mellett a 83/12,83/13,83/14. szelvényekben egy az előbbieknél jelentősebb méretű pince Ny-i végződését ástuk ki, a hozzá É-ról nyíló feljáróval. (A pince K-i végét korábban 77/6. jellel már feltárták.) Betöltése alapján az épület a török korban egy darabig még 109