Budapest Régiségei 29. (1992)

JELENTÉSEK - Irásné Melis Katalin: Honfoglalás kori leletek Budaörs-Tűzkőhegyről 95-107

szablyának is. Mint általában a szablyákat, ezt is tulajdonosa életében a bal oldalán viselte. Az övről lelógott két kis szíj, amelyeket a szablyahüvely függesztő fülein húztak keresztül, ezek tartották a rácsatolt szablyát.

53 A szablya részletesebb leírásánál említettük, hogy a megtalálás után vastag, farostos rozsda borította a pengét, s amikor már a múzeumba kerültek a leletek, nem látszott a fán kívül semmi más anyag, vagy annak lenyomata. Függetlenül attól, hogy a hüvelyen voltak-e, vagy sem kiemelkedő fém díszítmények, szablyánk a rangos fegyverövet viselő harcos legnagyobb értékű fegyvere volt. Maga a szablya fő jellegzetességeit tekintve ugyanolyan, mint a többi markolattal egybekovácsolt penge. Az öntött bronz keresztvas is egyszerűen díszített. Mégis rendkívül értékes, mert a magyaroknál a szablya önmagában is rangjelző tárgy volt.

54 Az eddig feltárt hetvenhárom szablyás sírban a társadalom előkelői, a csapattestek vezetői nyugodtak. A szablyák mellett különböző fegyverek, és azok egy-egy sírra jellemző együttesei fordultak elő, amelyek talán a könnyű lovasságon belüli elkülönült fegyvernemre utalnak. A budaörsi sírban tegez és öt nyílcsúcs volt, más sírokban a szablyával együtt íj-íjtegez, egy-hét nyílcsúcs, nyíltegez, valamint lószerszámok lócsontokkal alkották a fegyverzetet.

55 Az elmondottakból kitűnik, hogy a budaörsi sír nem1. Pais D., Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Bp. 1926. 82, 136, 137. 2. Györffy 1973.254-256. 3. Györffy 1973. 257. 4. Fehér G. - Ery K. - Kralovánszky A., A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Bp. 1962. 25-26. A 106-136. tételek között felsorolt leletek 25 pontosabban megnevezett lelőhelyről származnak, és a kora Árpád-kori leleteket is felsorolják. Az azóta eltelt időszakban több honfoglalás kori lelet is előkerült, sajnos ezek is csak szórványok vagy ugyancsak magányos sírok. 5. Dienes 1973. 177-217. 6. Kőszegi Frigyes leletmentése volt 1964-ben. Bálint Cs., Der Landnahmezeitliche Grabfund von Pestlőrinc Acta Arch H. XXXni. (1980) 241-250. 7. A régészeti leletek és az emberi csontok a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztálya gyűjteményében kerültek beleltározásra. Az emberi csontok ltsz.: 84.11.1. 8. Ltsz. 84.1.1 9. Ltsz. 84.2.3 10. Ltsz. 84.2.1 11. Ltsz. 84.2.5 12. Ltsz. 84.2.4 13. Ltsz. 84.2.2 14. Ltsz. 84.3.1 15. Ltsz. 84.8.3 16. Ltsz. 84.8.4 17. Ltsz. 84.8.5 18. Ltsz. 84.8.2 19. Ltsz. 84.8.1 20. Ltsz. 84.4.1 21. Ltsz. 84.4.2 22. Ltsz. 84.5.1 23. Restaurálás közben elveszett. 24. Ltsz. 84.6.1 25. Ltsz. 84.7.1 26. Ltsz. 84.9.1 27. Ltsz. 84.10.1 csak a főváros korai történetének fontos emléke, hanem nagy jelentőséggel bír a korai magyar leletek sorában is. A rendkívül gazdag felszerelésű öv, annak ellenére, hogy tartozékai és díszei csak öntött bronzok, és egyszerű, a földben elenyésző anyagokból készült tárgyak - tarsoly, tegez, késtok, szablya hüvelye - mutatják, hogy itt egy magasrangú katonai vezetőt temettek el. Az övveretek rendkívül kopottak javítás nyoma is látszik, az öv hosszú ideig tartó használatát mutatják. Elképzelhető, hogy az öv jóval korábban készült, mint ahogy a sírba került. Az öv készítési idejét a veretek és a csat szerény analógiái alapján a honfoglalás kor korai időszakára, a X. sz. elejére tesszük. A korhatározást segítő adatok pedig legnagyobb részt a szabolcsi földvár körüli vidékre vezetnek. (Tiszaeszlár-Bashalom,Kenézlő) Reméljük, egyszer csak előkerülnek a honfoglalás kori temetők a főváros körzetében is, s az új ismeretek birtokában lehetőség lesz az eddig ismert leletek újabb szempontok szerinti vizsgálatára. Ma a szórványként előkerülő leletek vagy a magányos férfisírok nem elégségesek ahhoz, hogy cáfolják vagy megerősítsék Budapest földjének X. sz.-i történetével kapcsolatos feltételezéseinket, még akkor sem, ha egyelőre úgy tűnik, nem csupán a véletlenen múlott, hogy ilyen jellegű a X. sz.-i fővárosi régészeti anyag. 28. László 1942. 798. 29. László 1942.799. 30. Dienes 1959. 145-158. 31. A honfoglalás kori övek rekonstrukciója során néhány teljes övgarnitúra is Dienes István rendelkezésére állt. Ilyenek voltak aTiszaeszlás-bashalmi temető (I. sz.) 9. sírja: a csaton és szíjvégeken kívül 30 db szögletes és 50 db oldalt fektetett kis pajzs alakú veret. A bashalmi II. temető 7 sírjában 21:20 volt a kétféle veretek aránya. A jánosszállási övön ugyancsak 21:20 volt az arány, a nagykőrösi övön pedig 23:23. Dienes 1959.151.6. kép, 153.8. kép, 154.9. kép 152. 32. Dienes 1973. 192. 33. Dienes 1959. 152. 34. Dienes

I., A karancslapujtői honfoglalás kori öv és möfdvinföldi hasonmása A.É. 91/1964/23. 2. kép 2-9. 35. Dienes 1956. LVIIL t. 9-38, és Dienes 1957.24. 36. Dienes 1972. 85. 48-49. kép. 37. Dienes

I., A honfoglaló magyarok. Orosháza története 1965. 154. XlII.t. 38. Dienes 1973. 198,207,14. ábra. 39. Dienes 1957. 37. 40. A 37. jegyzet. 41. Dienes 1973. 212. 42. Németh P., Előzetes jelentés a szabolcsi Árpád-kori megyeszékhely régészeti kutatásának első három esztendejéről. A.É. 100/1973/174, 177. 10. kép. 43. Fodor /., Honfoglalás kori sír Doroszlón. Com.A.H. 1981. 152,157. 2. kép 2. 44. Jósa A., Honfoglalás kori emlékek Szabolcsban II. A.É. 34/1914/315-318. XXV. kép. 45. A tuzséri 6 sír leletei: Jósa A., Emlékek a honfoglalás korából A.É. 20/1900/214-224. A kunágotai sírok leletei: Móra F., Lovassírok Kunágotán Dolgozatok n/1926/129.5. kép. A szabolcsi sír: Fodor I., Vorbericht über die Ausgrabungen am Szabolcs-Vontatópart und in Szabolcs-Kisfalud. Acta A.H. XXVm/1976/373,375. 3. kép. 46. Dienes 1972. 59. 47. Dienes 1957. 250. LXVI. t. 10, 11,12. JEGYZETEK 105