Budapest Régiségei 28. (1991)

Gabler Dénes: Nagy Tibor 80 éves 3-4

Nagy Tibor 80 éves Különös feladatnak tűnik a magyar régészet egyik Nestorának életútjára visszatekinteni, hiszen ő maga nem a múltba, hanem a jövőbe tekint. Ezt mutatja töretlen munkakedve, aktivitása, hiszen Nagy Tibor 80 évesen is részt vesz minden ülésszakon, társulati, múzeumi rendezvényen, gyakran tart előadást; lépten-nyomon találkozunk vele a könyvtárakban, múzeumi lapidariumokban, s ma is szenvedélyes vitapartner, aki érvelésében már hivatkozik a néhány nappal korábban megjelent publikációkra, akárcsak munkában eltöltött életének korábbi 60 évében. 1910. november 4-én született; pályája Pécsről ívelt magasba. Első, Constantinus valláspolitikájával foglalkozó tanulmányait Kerényi vallásfilozófiája, az 1938. évi Szent István évforduló előkészületei és Sopianae gazdag ókeresztény emlékei egyaránt inspirálták. A bíztató kezdetet tanulmányutak, a római és a berlini akadémiák kitűnő könyvtáraiban való felkészülés, anyaggyűjtés és évekig tartó szorgalmas kutatások követték. Ennek eredményeként már fiatalon olyan érett művet nyújtott be dissertatioként, amely máig is alapvető műnek számít a témában. Értekezése „A pannóniai kereszténység története" 1939-ben jelent meg a Dissertationes Pannonicae sorozatban. Munkája nemcsak a filológus alaposságával megírt kitűnő könyv, hanem érdekes olvasmány is, amelyben történeti tényeket és legendás elemeket szigorú kritikával, világos logikával igyekezett különválasztani. Témájához későbbi műveiben is hű maradt, így az 1942-ben megjelentetett „Budapest története" c. kiadvány vallástörténti fejezetében vagy a fóti kőről írott munkájában. A sokat ígérő sikeres kezdetet nem követhette folytatás. A háború, majd az elmúlt évtizedek kíméletlen „államvallása", a türelmetlen ateizmus nem kedvezett a vallástörténeti kutatásoknak. Nagy Tibor 1935-1937 között a budapesti egyetem asszisztense, 1948-ban docens, 19491952 között megbízott egyetemi tanár, 1952 óta kandidátus. 1938-ban került a fővárosi múzeumhoz, s attól kezdve nyugdíjba vonulásáig - 35 éven át - pályája szorosan kötődött a múzeumhoz, tudományos munkássága pedig Budapesthez. 1948-tól 1952-ig a Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet vezetője, majd 19571961 között a Budapesti Történeti Múzeum Ós- és Ókortörténeti osztályának vezetője, 1962-ben pedig a római csoport vezetője. 35 éven keresztül szakadatlanul végzett feltárásai elsősorban a pannóniai limeskutatások eredményeit gazdagították. Ulcisia Castra (Szentendre) táborában 1939-1940-ben folytatott kutatásokat; a 40-es évektől kezdve pedig 1971-ig az albertfalvai táborban és auxiliaris vicusban végzett ásatásokat. Korábban Albertfalva volt a legteljesebben feltárt segédcsapat-tábor Pannóniában; csak az elmúlt évek ásatásai révén ismerünk ma már teljesebb castellum-alaprajzot Intercisából ill. a carnuntumi auxiliaris táborból. Albertfalva mellett az aquincumi polgárvárosban végzett hitelesítő ásatásokat; egyik kezdeményezője az ott folytatott perióduskutatásoknak. E munkálatok során a II—III. századi építkezések szerényebb, cölöpszerkezetű előzményeit is sikerült tisztáznia, ezáltal a város kialakulásának kezdeteiig nyomon követni a strukturális változásokat. 1969-1973 között Aquincum legiotáborában és canabaejában végzett feltárásokat; többek között az ő érdeme, hogy a castra legionis alaprajzát ma már számos részletében ismerjük. 1962-ben és 1970-ben tovább folytatta a Nagy Lajos által kezdeményezett kutatásokat az Eskü téri későrómai erődben, Contra Aquincumban. Munkássága felöleli a paleolitikumtól a magyar honfoglalás koráig terjedő történeti korszakokat; nem csoda, hogy Nagy Tibort a régészet polyhistoraként 3