Budapest Régiségei 28. (1991)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Hanny Erzsébet: Wilfried Hicke: Hügel- und Flachgräber der Frühbronzezeit aus Jois und Oggau. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgerland. Bd. 75. Amt der Burgenländische Landesregierung Abt. XII/3. Eisenstadt, 1987. 303

Wilfried Hicke: Hügel- und Flachgräber der Frühbronzezeit aus Jois und Oggau Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland. Band 75. Amt der Burgenländische Landesregierung Abt. XII/3. Landes Museum Eisenstadt 1987. 294 1. A WAB méltán híres sorozatának újabb kötetében egy fiatal burgenlandi kutató, dr. Wilfried Hicke diplomamunkáját tartja kezében az olvasó. A szerző a bécsi egyetemen tanult, munkája Észak-Burgenland korai bronzkorának kérdéseivel foglalkozik. A kötet hazánkban is érdeklődésre tarthat számot, hiszen a két feldolgozott lelőhely a Fertő-tó északi részén található. Munkája céljaként a szerző a rítus, szociális helyzet, eseménytörténeti aspektusok, időrendi problémák tisztázását jelöli meg. A Joisban található leletekről 1930 óta van tudomásunk. Ebben az évben végzett itt kutatásokat A. Seracsin. Az ötvenes években is többször bolygattak meg itt sírokat, melyek közül egyet Foltini I. mentett és publikált. A Joisban talált egyes temetkezés a leithaprodersdorfi csoporthoz tartozott, annak idősebb fázisát képviselte. A csoportban tipikus bronztű mellett olyan csészét találtak, mely nem sorolható egyértelműen sem a leithaprodersdorfi, sem pedig az oggaui csoportba. A szerző úgy véli, hogy egy átmeneti formát képviselhet a csésze. E lelőhely legfontosabb objektuma a II. halom volt. Ebben eltérő mélységekben (a szélén 10, a közepén 75 cm) tizenöt temetkezést, egy kenotáfiumot, valamint állatcsontokat és kerámiatöredékeket találtak. A halottakat zsugorított helyzetben temették el, az orientáció változó, DK-ÉNy, D-É, valamint ÉK-DNy irányú volt. A rítus megkülönböztette egymástól a nőket, akiket fejjel délnek, jobbra zsugorítva, és a férfiakat, akiket fejjel északnak, balra zsugorítva temettek el. A domb középpontjában egy férfi (18. sír) és egy gyermek (19. sír) nyugodott, felettük egy Ny-K irányítású sírban dentálium- és üveggyöngyös nő feküdt. A csoporttól északra ugyancsak Ny-K-i tájolású sírban egy meghatározhatatlan nemű egyed volt, melléklete átfúrt vadkanagyar, mely a szerző szerint két megoldást is megenged: vagy a Nitra csoport egy nőtagjáról, vagy a Mokrin csoport egy férfitagjáról van szó. A joisi II. halom leletei a leithaprodersdorfi csoportba sorolhatók. Két sírban (17. női és 6. gyermek) emellett tipikus wieselburgi kerámia is volt. A dolgozat békés egymás mellett élést feltételez a két csoport között és kiindulópontként azt veti fel, hogy a wieselburgi kultúra a leithaprodersdorfi csoportból is származhatott. Oggau területéről már 1930 óta kerülnek elő leletek. Nagyrészük azonban dokumentálatlanul került múzeumba. 1931-ben Oggauban J. Sallmutter, 1939-ben R. Pittioni, majd 1947-ben Mossier végzett leletmentést. 1974-ig összesen 32 sír anyaga került hitelesen múzer umba. Két lelőhelyet ismerünk e területről: Oggau Seegasse és Oggau-Főutca. A leletek egy része (9. és 11. sír) a középső bronzkorba tartozik, míg a többi a Ragelsdorf-Oggaui csoportot, illetve kisebb részben a wieselburgi kultúrát képviseli. A szerző igyekezett a rendelkezésére álló adatok alapján a temető térképét rekonstruálni. Azt állapította meg, hogy R. Pittioni valószínűleg tévedett, amikor Oggau-Seegasse soros temetkezéseiről beszélt. Sokkal inkább sírcsoportokba való temetkezésről van szó. Oggau sírjait Ny-K, K-Ny, DNy-ÉK, ÉNy-DK és D-É irányba tájolták, halottaikat zsugorítva temették, de előfordul két esetben a nyújtott, háton fekvő helyzet is (5. és 25. sír). A mellékletek száma általában 0-7 darab között ingadozik, a látszólagos orientálatlanság oka valószínűleg időbeli eltérésekben és az ide temetkezett népesség etnikai különbözőségében keresendő. A temető kronológiailag három periódusba sorolható, állapítja meg a szerző. Egy csésze és egy tál alapján megfigyelhető a wieselburgi kultúra jelenléte. A fiatalabb Nitra-csoport kezdeti szakaszának és az aunjetici csoport III. fázis végének leletanyagait lehet még itt elkülöníteni. A temető élete a Reinecke A 2. időszakban végetér. Valószínűsíthető, hogy az oggaui csoport már nem érte meg a wieselburgi kultúra születését. A dolgozat egyik legfontosabb részét a kronológiai problémák vizsgálata teszi ki. A szerző időrendi szinkron létrehozására törekedett, ki akarta egyenlíteni azokat az eltéréseket, amelyek a Reinecke-féle, a burgenlandi és a magyarországi kronológiák között fennállnak. Ennek érdekében számos táblázaton közli a szomszédos országokban a kutatók által összeállított periodizációkat (korai- és középső bronzkor), ezzel igyekszik szemléltetni a használatban lévő kronológiákat. A szerző szerint Burgenland esetében a korai bronzkort, mely a magyarországi korai bronzkor III. fázisát és a középső bronzkor I-II. fázisát tölti ki, Szlovákiában a Nitra-csoport I-II. fázisával, valamint az aunjetici kultúrával párhuzamosítható három leletanyagtípus képviseli: A Ragelsdorf-Oggau-Sarród-i csoport, a leithaprodersdorfi csoport és a wieselburgi kultúra. Az első kettőt a Cseh-Morva kultúrkörhöz kapcsolhatónak véli, míg az utolsó teljesen új elemként jelentkezik. A kötet szerint tehát Észak-Burgenland esetében a következő korszakbeosztás javasolható: 1. fázis: A kerámiaanyag jellegzetes formája az oggaui típusú csésze, cilindrikus nyakkal és egyenesen levágott peremmel (típustáblázat. 98. o.). A fémleletekben réztárgyakat találunk. 2. fázis: Itt a vezértípus a kónikus nyakú, duzzadt peremű edény, melynek füle a peremből indul és a vállra támaszkodik. Ez a leithaprodersdorfi típusú csésze (típustáblázat, 99. o. L TA 1-2.). A fémleletek itt is rézből készült ékszerek és eszközök. 3. fázis: Ezt a periódust már a wieselburgi kultúra edényeivel jellemezhetjük (típustáblázat, 102-105. o.). A korszakban az ékszerek és más fémtárgyak már bronzból készülnek. Hanny Erzsébet 303