Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Pető Mária: Római kori (szarmata) telep maradványai Rákoscsabán 237-255

PETO MARIA RÓMAI KORI (SZARMATA)TELEP MARADVÁNYAI RÁKOSCSABÁN 1983 nyarán értesült arról a Budapesti Történeti Múzeum, hogy a XVII. ker. (Rákoscsaba), Zrínyi u.Lemberg u. közti területen, lakótelep építkezését megelőző, durva tereprendezés során, régészeti leletek kerültek elő (1. kép). A Rákospatak mentén, valamint az említett hely körzetéből az őskortól a középkorig terjedő időszakból több lelőhely ismeretes. A leletbejelentést követően munkatársaink, Melis Katalin, majd Nagy Margit jártak a helyszínen, amikor is 8 gödör anyagát sikerült megmenteni, majd a munkát VT. 6-12-ig már az ő közreműködésük nélkül folytattuk. A leletmentő ásatásra a földmunkák igen előrehaladott állapotában került sor, amikor már nagy teljesítményű földgyalukkal a humuszt lehordták, s bár ezáltal a gödrök foltjai láthatóvá váltak, azoknak már csekély maradványait tárhattuk fel. A telep az egykori Tál patak folyására lankásan ereszkedő domboldal D-i lejtőjén, a Rákospataktól ugyancsak déli irányban, a mai Pesti úthoz közel helyezkedik el (1. kép). Egykori kiterjedését terepbejárással igyekeztünk meghatározni. A felszíni szórványleletek alapján úgy tűnt, hogy a patak mellett végig, de annak csak az északi partján, az egykor zsombékos-mocsaras, ma már feltöltött területig terjedt ki. Temetkezésre utaló nyomokat sem a feltárás, sem a terepbejárás során nem találtunk. Az először feltárt 8 gödör körátmetszetű, 100-120 cm átmérőjű volt, innen házikerámia töredékek és állatcsontmaradványok kerültek elő. Tapasztásra, égésre utaló nyom látható volt bennük. Néhány üvegszerű, összeolvadt salakdarab, feltehetőleg hulladékként került ezekbe a gödrökbe. A leletmentés második szakaszában az első gödröktől délre, a géppel lehordott humusz alatt, újabb beásások körvonalai rajzolódtak ki (2. kép). Ezek közül a 10. sz. objektum feltárása, a lehetőségekhez mérten, teljes egészében megtörtént. Az ÉNy-DK-i tájolású, körte alakú, földbevájt, paticsfalú kunyhó bejárati része az ÉNy-i, összeszűkülő részben volt (3. kép). Méretei: 2,30 X 3,50 m. A ház keleti oldalán őrlőkő töredéke feküdt. Belső része déli részében mélyedést észleltünk, előtte tüzelőhely vörösre égett foltja volt. Innen sok kerámiatöredék került elő. Az átellenes oldalon egy halomban, fekete nagy edény töredékei hevertek. A ház alját letapasztották, a padló több helyen foltosán átégett. A járószintről, étkezési hulladékként, állatcsonttöredékek kerültek elő. A 11. sz. objektum ehhez egészen közel, északi irányban helyezkedett el, ovális alaprajzú, eredetileg talán ez is körte alakú volt, bejárati része K-ről nyílt, alja letapasztott, pirosra átégett, méretei: 3,30x4,40 m. Ebből a házból is sok cseréptöredék és állatcsont származott. A 9., 12. és a 13. sz. gödör körátmetszetű volt, ezeket már nagyobb részben elhordta a dózer, bennük átégett agyagdarabok és kövek, valamint kerámiatöredékek és állatcsontok voltak, a 9. sz. átmérője 1,80 m volt. A 14. sz. objektum is valószínűleg hulladékgödör volt, a 15. sz. ovális alaprajza miatt (átm. 2 m) lakóház maradványa lehetett. A 16. sz. a már ismertetett körte alakú alaprajzot mutatta, bejárata Kfelé nézett, átmérője 1,80 m, hossza 2,90 m volt, közepén egy díszített terra sigillata töredék is előfordult. Az előkerült leletanyagból következik, hogy egyes gödrök hulladékgyűjtők, mások munkagödrök, műhelyek lehettek. (Pl. a 3. és a 4. sz. gödörben sok átégett agyagdarab és salak került elő.) A félig földbemélyített, ovális alaprajzú lakóházak az alföldi és az észak-magyarországi típusokhoz hasonlóak. A császárkori kunyhók tipologizálását a szlovákiai területen T. Kölnik végezte el , 2 fő típust állapítva meg: A) földbemélyített; B) a föld felszínén álló épületek. Az A) csoport I. alcsoportjába tartoznak a cölöplyuk nélküli formák (Ostrovany, Kostany stb.). Az általa II. alcsoportnak nevezett, 2 cölöplyukas építményeknél említi, hogy ezek között vannak ovális és négyszög alaprajzúak is. Ilyen oválisak a mi lelőhelyünk házmaradványai is, de a feltárás során, mint már említettük, cölöplyukat nem találtunk. Az ózdi császárkori telepen előkerült, négyszögletes, kissé lekerekített sarkú házaknál, méretük 3,75 x 4,25 m, sem volt egyetlen cölöplyuk sem. Az ózdi teleppel kapcsolatban a szerzők megemlítik, hogy több gödörfajta került elő, s nem mindegyik szolgált lakás céljául. Az Ózdon feltárt település földrajzi elhelyezkedése is hasonló a rákoscsabaihoz, valamint az e kötetben publikált soroksári telephez is. Rákoscsabán 2 gödörtípus különíthető el: kerek átmetszetű és alaprajzú, valamint ovális, vagy inkább körte alakú. A kör alaprajzúaknái az oldalfalak lehettek függőlesek, vagy méhkas alakban húzódóak, valamint S-profilúak. A terület bolygatottsága miatt a körátmetszetű gödrök felmenő részének formája nem állapítható meg. Az előkerült leletanyag jellegzetes darabjait a mellékelt rajzokon objektumonként mutatjuk be. A kerámiaanyag összetételéből a korszak ismert, jellegzetes képe rajzolódik ki , az ősi, kelta alapréteg korongolt, szürke kerámiája; kézzel formált, durva megmunkálású és égetésű házikerámia, valamint a római, provinciális importedények. Százalékos megoszlásuk az itteni leletanyagban: 72,9% a szürke, korongolt edénytöredék, 15,2% a durva, kézzel formált és 11,9% a római edény. Ez utóbbi csoportban 1 db lelőhelyes terra sigillata töredék és 5 db szórvány is benne foglaltatik. 237