Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kocsis László: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban : összefoglalás 141-197

197. E. M. Ruprechtsberger: Zum Typenschatz des Terra Sigillata-Töpfers Januarius (II) von Rheinzabern. JOÖMus Vereins 123/1. Linz 1978,28. 198. D. Gabler: Einige Besonderheiten der Verbreitung der Rheinzaberner Sigillaten in Pannonién. BVbl52(1987)78. 199. Bittner-Huld-Zetsche 1986; 253. 200. H.-G. Rau: Die römische Töpfer in Rheinzabern. Mitt. des Hist. Veriens der Pfalz 75 (1977) 52. 201. W. Czysz: Der Sigillata-Geschirrfund von Cambodunum-Kempten. Ein Beitrag zur Technologie und Handelskunde mittelkaiserzeitlicher Keramik. BRGK 63 (1982) 336. 202. H.-J. Kellner: Die Sigillata Töpfereien von Westerndorf und Pfaffenhofen. Kleine Schriften zur Kenntnis der römischen Besetzungsgeschichte Südwestdeutschlands 9. Stuttgart 1973,20. 203. H.-J. Kellner: Beiträge zum Typenschatz und zur Datierung von Westerndorf und Pfaffenhofen. Zur Sigillata Töpferei von Westerndorf IV. Das Bayerische Inn-Oberland 35 (1968) 48. 204. Christlein-Czysz-Garbsch-Kellner-Schrőter 1976. 70, 77. 205. Ibidem 78. 206. H.-J. Kellner: Die Bildstempel von Westerndorf. Comitialis und Jassus. BVbl 46 (1981) 175. 207. Ibidem. L. még H.-J. Kellner: Die raetische Sigillata Töpfereien und ihr Verhältnis zu Westerndorf. Zur Sigillata Töpferei von Westerndorf III. BVbl 27 (1962) 1963,129. 208. F. Reutti: Tonverarbeitende Industrie in römischen Rheinzabern. Vorbericht für die Grabungen der Jahre 1978-1981. Germania 61 (1983) 59-60. 209. D. Gabler: Die Sigillaten von Pfaffenhofen in Pannonién. AAH 30 (1978) 137. 210. H-J. Kellner: Die Sigillata Töpferei in Pfaffenhofen am Inn und ihr Formenschatz. Germania 42 (1964) 91. 211. Christlein-Czysz-Garbsch-Kellner-Schrőter 1976, 79. 212. B. Rutkowsfá: A Fragment of a Mould for decorated Sigillata from Margum. Acta RCRF

10 (1968) 18-20. 213. Lj. Bjelajac: Nalazi imitacije reljefne terra sigillatae sa Beogradske Tvrodove. Godisnjak grada Beograda 27 (1980) t JV. 214. Lj. Bjelajac 1987.476. 215. Gh. Popilian: La céramique sigillée d'importation découverte en Öltenie. Dacia 17 (1973) 211, pl. XI; D. Isac-M. Rusu-C. L. Baluta: Descoperiri de terra sigillata la Apulum. Apulum 17 (1979) 250251. 216. A. Dimitrova-Milceva: Einfuhrkeramik in Novae aus den westlichen Provinzen des Römischen Reiches. Acta RCRF 19-20 (1979) 296,299, Taf. 1.13 (Ratiaria, Novae). 217. Nagy L.: Egy sisciai terra sigillata gyár termékei Aquincumban (Prodotti di una fabbrica di terra sigillata di Siscia ritrovati ad Aquinco). BpR XIV (1945) 305-331. 218. Gabler D.: Terra sigillaták az aquincumi canabae északi részén feltárt épületmaradványokból. AÉ 112 (1985) 116. 219. Lj. Bjelajac 1987,475. 220. D. Gabler: Der Einfluß der südgallischen Sigillaten auf die pannonischen Töpfereien. AV 26 (1975) 1976,150. 221. Az érmek és a terra sigillata forgalmának kiértékelésére a Régészeti Intézetben rendelkezésre álló gép segítségével tettünk kísérletet. E munka támogatásáért és a sok tanácsért és segítségért Redő Ferencnek és Muzsik Gyulának tartozom köszönettel. 222. Redő-Somogyi 1986,35-36. 223. Ua. 36-43. 224. Az érmek meghatározhatóságuk és kopottságuk, valamint egyes császárok uralkodási intervallumának függvényében különbözőek. (Lehetnek 1 évre, de 15-20 évre datálható érmek is.) Ezért egy ilyen hisztogrammban sok hegyes kiemelkedés lenne, ami indokolatlanul megnövelné egy-egy uralkodó időszakára eső pénzforgalmi csúcs magasságát; pl. Nerva, akinek a legrosszabb esetben is két éves pontossággal datálható a pénze, pedig nem jelent fontosabb periódust, mint pl. Traianus időszaka, akinek a pénzét esetleg csak 15-20 éves pontossággal keltezhetjük. Ezért a hisztogramm görbéjét szándékosan eldurvítottuk, simítottuk. A simítás mértékét 8 évben (ez lehet az érmek meghatározhatóságában az átlag) szabtuk meg. Lásd bővebben: Redő-Somogyi 1986,37-39. 225. Ezek az érmek a K Bíró-Sey, V. Lányi: Fundmunzenbericht 1978, 1979, 1980, 1982 sorozatban a AAH 33 (1981) 34 (1982), 35 (1983), 37 (1985) évfolyamaiban jelentek meg az alábbi sorszámok alapján: évszám, sorszám: 1978: 102,103,104,105,106,107,108,109,110, 111,112,113,114,116,117,119,121,122,123,132, 1979: 38, 39, 42, 44, 57, 58, 59, 60, 62, 63, 64, 65, 67, 68, 69, 71, 72, 73, 74, 78, 84, 86, 88, 92, 93, 96, 98, 99,100,101,103,104,105,106,110,111,112, 114,118, 1980: 89,90,92,93,94,95,96,98,99,100,101,102, 1982: 104,110,116. 226. Pekâry T.: Aquincum pénzforgalma. AÉ 80 (1953) 106-114. 227. A terra sigillaták leírását és értékelését lásd e közlemény mellékleteként Gabler Dénes tollából. 228. A grafikonban i. e. 32-31-ben megjelenő jelzést egy Antonius kopott légiós dénárja okozta, ami korábban került a területre. Lásd: az 1982 104-es érmet. 229. Nagy T. 1973,90.,Mócsy 191 A, 86., Póczy-NémethSzirmai-Kocsis 1986, 398. 230. Nagy T. 1973,113.,Kérdő-Németh 1986.,KocsisL. BpR XXV (1984) 232.; Kocsis L. 1986,353.; Póczy K BpR XXIV (1976) 13-14.; Szirmai K BpR XXIV (1976) 91-105.; Nagy T. AAH 23 (1971) 72.; Nagy T. AE 98 (1971) 270.; Nagy T.: Das zweite Lager der Legio II. Adiutrix in Aquincum (Óbuda). Studien zu den Militärgrenzen Roms. II. Vortrage des 10. Internationalen Limeskongres757