Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kocsis László: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban : összefoglalás 141-197

Rogers 191

A Ruprechtsberger 1978 Ruprechtsberger 1980 Rutkowski 1968 ScheffeneggerZabehlicky 1986. Schögendorfer Schwertheim 1979 Streitberg 1973 Strabon G. Rogers: Poteries sigillées de la Gaule centrale. I. Les motifs non figurés. XXVIII. supl. a'Gallia. Paris 1974. E. M. Ruprechtsberger: Reliefverzierte Sigillata aus dem Emiser Museum. Jahrbuch des Oberösterreichischen Musealvereines 123/1. Linz 1978.9-103. E. M. Ruprechtsberger: Terra Sigillata aus dem Ennser Museum II. Beitr. zur Landeskunde von Oberösterreich. Hist. Reihe. 1.

7. Linz 1980. B. Rutkowski: A Fragment of a Mould for Decorated Sigillata from Margum. Acta RCRF 10 (1968) S. Scheffenegger-Zabehlicky: Italische Terra sigillata. Carnuntum. Canabae legionis. Die Ausgrabungen auf der Flur „Muhläcker" in Bad Deutsch Altenburg. 1986. 37-56. A. Schörgendorfer: Die Römerzeitliche Keramik der Ostalpenländer. Wien 1942. E. Schwertheim: Mithras, seine Denkmäler und sein Kult. Zeitschrift für Archäologie und Kulturgeschichte. 1979. G. Streitberg: Namenstempel und Stempelmarken Westendorfer Sigillatatöpfer. BVbl 38(1973) 132-152. Strabon: Geographia Tchemia-Zevi 1972 Tóth 1965 Turcan 1976 Vágó 1977 Vanderhoeven 1978 Vasié 1984 Vermaseren 1965 Walke 1965 Walke 1968 Wiesinger 1942 A. Tchemia-F. Zevi: Amphores vinaires de Campanie et de Tarraconaise á Ostie. Coli, de L'École Française de Rome 10 (1972) 35-67. Tóth L: Megjegyzések Mithra pannóniai kultuszának történetéhez. Antik Tanulmányok XII/1. (1965) 86-90. R. Turcan: The date of the Mauls relief. JMS I. (1976) 68-76. E. B. Vágó: Die oberitalisch-padanischen Auflagen-Sigillata in Transdanubien. AAH 29 (1977) 77M. Vanderhoeven: Terra sigillata aus Südgallien. Die reliefverzierten Gefäße III. Funde aus Asciburgium 7. Duisburg 1978. M. Vasié Cezava-Castrum Novae. Starinar N. S. 33-34 (19821983) 1984, 91-122. M. J. Vermaseren: Mithras-Geschichte eines Kultes. Stuttgart 1965. N. Walke: Das römische Donaukastell Straubing Sorviodorum. Limesforschungen 3. Berlin 1965.. N. /. Walke: Reliefsigillata von Gauting. BRGK 46-47 (19651966) 1968,77F. Wiesinger: Überblick über die padanischen Auflagen Sigillata im Landes Museum Klagenfurt. Carinthia 1.

132 (1942) 76Jegyzet 1. Lásd a legutóbbi összefoglalót: Póczy-Németh- 5. Szirmai-Kocsis 1986.398-403. 2. Zolnay L.: BpR XXIII (1973) 265.; Nagy T.: BpR XXIV (1976) 411.; PóczyK, Kocsis L.: 31 (1978) B/17 41-42; és RFüz 32 (1979) 65/12 40.; 6. 3. Kocsis L.: BpR XXV (1984) 40. 465.; Facsády R. 7. A.: BpR XXV (1984) 57. 468.; Kocsis L.: BpR XXV (1984) 58.468.; Szirmai K, Németh M.: BpR XXV (1984) 80. 471.; Facsády R. A.: AÉ 105 8. (1978) B/8 277.; Kocsis L.: AÉ 107 (1980) 28.243.; Kocsis L.: AÉ 110 (1983) 25-5. 294. 4. A legiotábor Petrikovits II. típusába tartozik, de a tribunus ház a vindonissai tribunus házhoz áll közel. H. v. Petrikovits: Die Innenbauten römischen Legionslager während der Prinzipatzeit. (1975) Abb. 6.64.; Itt mondok köszönetet Héjjas Pál mér- 9. nőknek a rekonstrukciós rajzokért, Czirjákné Má- 10. lik Éva alaprajzaiért és Molnár Ilona fotóiért. Két római hosszmértéket azonosítottunk a tribunus ház alaprajzán: 80 x 53 gradus, vagy 135 x 90 cubitus. Pecz V: Ókori Lexikon II. (1904) 12311232.; Ez egyenlő 20 gradussal. Feltehetőleg erről az útról látták el fűtőanyaggal a Thermae Maiores és a tribunus ház praefurniumait is. Feltehetőleg a gradus = 0,74 m volt a tribunus ház alapmodulusa, amelynek egész számú többszörösét számos ponton észlelhettünk. Ebben az esetben 3,5 gradus a bázisok távolsága. A modulustól való eltérés kutatása egy egységen belül építési periódusok szétválasztására és keltezésére adhat lehetőséget. CIL. Ill 3460, 3463. Lásd a 9., 10., 11. sz. oltárok leírását az alábbiakban. 145