Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kocsis László: A Tribunus Laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. sz-i legiotáborban : előzetes jelentés 117-121

A kő bal oldalán a felirat a következő (18. kép 3): TA SUAI ATA IVEIIA GRISP/PRO IVIISOLVI Mérete: M: 34 cm Sz: 15,7 cm V: 14,4 cm Bm: 1,6-2,3 cm Ltsz.: 81.7.32 A Silvanabus dedicatiojú oltár meglehetősen ritka Pannóniában, azonban a pannóniai Silvanus tisztelete nagy népszerűségnek örvendett nemcsak a civilek, de a katonaság körében is. Az előző 9. sz. oltár és ez, a Silvanabus-oknak dedicalt kölcsönösen megerősítik azt a feltételezést, hogy a tribunus ház udvarán a Mithraeum mellett a házi, családi tűzhely oltalmazó istenségeknek is lehetett szentélye. A3, sorban levő név nem egyértelműen eldönthető olvasata szerint két lehetőség kínálkozik. A bizonytalanság a szó második felében levő kettős „L", vagy „LI" olvasatából adódik. A feliraton Lucilia olvasható, amely noment sem a Nomenclator, sem a CIL indexek nem tartalmazzák. 71 Lucilia(nus) cognomenként való feloldása nem valószínű. Egyrészt a cognoment nem szokták rövidíteni és a név esetleges folytatásának semmi nyoma, másrészt az ilyen és hasonló formájú feliratoknál a dedicatio után nomen szokott állni. Lucilia olvasat is elképzelhető, bár ez esetben a szóban forgó dupla „L" második betűé hibásan „I"-nek volt vésve. Ennek ellenére a Lucilia név a legvalószínűbb a feliraton. Az oltárkő bal oldalán levő felirat valószínűleg később került az oltárra. A betűk, bár hasonlítanak az első oldalon levőkre, egy későbbi időszakra keltezhetők. Az öt sorban kialakított szöveg értelmetlennek látszik. Megfejtésére tett kísérletünk eredménytelen volt. A kő korát az abcus inda díszítése, a párkányon levő jellegzetes babérlevél motívum alapján a 3. sz. első felében, a Severus-kor végén készíthették. 11. A tribunus ház észak-nyugati traktusa egy átjárójának későrómai elfalazásából került elő a puha homokkőből készült pici oltár a feliratos oldalával lefelé fordítva (3. kép 6). Tetején profilált keretben szögletes mélyedéssel és égésnyomokkal. Párkánya tagolt, sérült, hiányos. Törzsén elöl kétoldalt egy-egy pálmaág között 4 sorban felirattal és fehér stukkó festésnek nyomaival. A törzsön hátul szögletes mélyedéssel (17. kép 4). Az oltáron levő felirat a következő (17. kép 3): /For(tunae) /Sanc(tae) lAgapalv(otum) s(olvit) Mérete: M: 24,3 cm Sz: 18,2 cm V: 15,6 cm Bm: 3,2 cm Ltsz.: 86.10.6. Fortuna istennőnek és a különböző aspektusaiban tisztelt Fortunának számos emlékét ismerjük Aquincumból, sőt a legióstáborból is. Állítója, neve után ítélve görög származású rabszolganő lehetett. Az oltár a 3. sz. végén, a 4. sz. elején keletkezhetett. Erre utal a dedicatios formula mellett a használt betűtípus és a pálmaágak is. Visszatérve a tribunus ház 3. sz.-i történetéhez: A 78 260-as évek germán-szarmata háborúi után a tribunus házat átalakítják (III. periódus). Az udvar északi részében 4, esetleg 6 helyiségből kialakított fűtőcsatornás rendszerrel fűtött kis fürdőt hoznak létre (1920. kép). A fürdőnek megtaláltuk a 2,2x4,4 m (= 3x6 g.) méretű kőlapokkal burkolt medencéjének egy részét, a medence északi oldalán egy 4,4 x 4,4 m(= 6x6g.) méretű, a falait körben fűtőcsatornával fűtött tepidariumát, majd ettől északra és keletre is egy-egy fűtőcsatornás fűtéssel ellátott 4,4 x 4,2, és egy 4,4x9(?) m (= 6x12 g.) méretű helyiségeit. Vizet a fürdőhöz az északi szerviz úton keresztül egy táglából falazott csatornán vezettek a helyreállított thermae maioresból Ennek a csatornának egy rövid szakaszát a Mithraeum nyugati zárófala mellett találtuk meg. Az elhasznált vizet a kis fürdő nyugati oldalánál épített É-D-i csatorna vezette el déli irányba — feltehetőleg felhasználva a korábbi, az udvart körbevevő csatorna DK-i szakaszát is — a via sagularis nagy vízgyűjtő csatornájába. A 4. sz. elején a tribunus ház negyedik periódusában az épület ÉNy-i traktusában működő hypocaustumos helyiség átjáróit befalazzák, csak egyes helyiségeit lakhatják. Kissé eltérő tájolással az ott talált kőanyag felhasználásával hevenyészett épületeket emelnek. A romok között fokozatosan megjelennek a sírok. A hadsereg és az itt maradt lakosság az időközben megépült későrómai erőd íerületére vonult vissza a 4. sz. 82 első harmadában. Az összefoglalás előtt rövid áttekintést adunk a már rendelkezésünkre álló leletanyagból a Tribunus Laticlavius ház mithraeumának falfestményéről (Madarassy Orsolya), az állatcsont maradványokról (Vörös István) és a Tribunus Laticlavius ház amphora leleteiről (Bezeczky Tamás), valamint sigillata forgalmáról (Gabler Dénes tollából). 121