Budapest Régiségei 28. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szirmai Krisztina: Újabb adatok az aquincumi 2-3. századi legiotábor principiájának nyugati traktusához 107-116

1. felület középső része, a terrazzo alatti kőtörmelékes rétegből: 1.90-2.10 m között: Bögre ferdén kihajló perem-oldaltöredéke, kívül barnásszürke bevonattal Ltsz.: 78.3.14. (5. kép 3). Üvegedény alja. Sárgásfehér, vékonyfalú. Ltsz.: 78.3.15. A rétegtani viszonyok megfigyelése és az előkerült leletek alapján az 1. felületen előkerült a bolygatatlan fekete földön a legkorábbi, habarcsos települési szint a déli metszetben. A későbbi periódushoz tartozó szint már nem került elő, csak a pusztulásra utaló nyomok. A 2. század 1. felére és a század végére-3. század elejére utalnak a terrazzopadló-maradványok, melyekre a déli metszet és a felület északi része utal. Itt egy terrazzos alapú téglapadlós, központi fűtéses helyiség maradványa került elő, mely később terrazzopadlós helyiségként funkcionált. A principia későbbi periódusaira ezen a felületen említésre méltó adatok nem maradtak. 2. felület: Mérete: ÉD-i irányban 3.20 m, KNy-i irányban 3.20 m (1-2. kép). D-ről indulva a nyugati metszet mentén, a mély újkori feltöltés alatt átl. -1.60 m későrómai szürke betöltés jelentkezett, mely megszakította két ízben is az alján húzódó habarcsos, az alatta húzódó agyagos szintet. E rétegek átl. 5 cm vastagok és 1.30 m hosszúak. Ez alatt a betöltés vályoggal kevert, melyet egy vékony habarcsos szint vált fel a bolygatatlan fekete földön. A metszet északi felében az újkori betöltés alatt Atszf 103.98 m-n egy 40 cm széles KNy-i irányú, 3 kősorból álló kőfal jelentkezett. A faltól északra, a felszíntől mérve -2 m körül 5 cm vastag sóderes szint mutatkozott 60-65 cm hosszan a KNy-i irányú, kiszedett fal déli részletig, melyet itt 30 cm szélességben lehet dokumentálni. A sóderes szint alatt részben kevert föld mutatkozott a bolygatatlan fekete földön, melyet kőtörmelékes föld követ. Ebbe a kőtörmelékes földbe mélyül — a nyugati metszet szerint — a kiszedett fal alapárka. A 2. felület északi részén a habarcsos, sóderes szinten 20 cm széles cölöp helyét bontottuk ki, mely egy későbbi, cölöpös felépítmény alapozására utal. A szürke, kevert betöltés leletanyagot nem tartalmazott. A 2. felületből előkerült leletek Az újkorral kevert rétegből 1.30-1.50 m között: Edény perem-nyak-oldaltöredéke. S. szürke. (Ltsz.: 78.3.16.) (4. kép 1). Kevert betöltésből 1.50-1.80 m között: Fültöredék, ovális átmetszettél. Szürke, keményre iszapolt. (Ltsz.: 78.3.17.) Edény kihajló, megvastagodó perem-oldaltöredékei. Szürke, szemcsés (Ltsz.: 78.3.18.) (5. kép 2). Alj-oldaltöredék. Szürke, vastagfalú, keményre iszapolt. (Ltsz.: 78.3.19.) Mélyebb tál vízszintesen kihajló perem-oldaltöredéke. Peremen két vájattal. Nyersszínű, belül piros festés nyomával (Ltsz.: 78.3.21.) (3. kép 2). Rövidítések AAH Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae AÉ Archaeológiai Értesítő BpR Budapest Régiségei A 2. felületen előkerült jelenségek közül a legkorábbi periódust képviseli a bolygatatlan fekete földön feltűnt habarcsos szint. Ezt később agyagos alapozású habarcsos szinttel újították meg az 1. század végén 2. század elején. Ekkor épült a principia, melynek nyugati traktusának déli részén húzódó egyik sóderes padozatú helyisége került elő. Belvilágából ÉD-i irányban 2.55 m, KNy-i irányban 3.15 m került feltárásra a déü, már kiszedett déü zárófal-részlettel együtt. E déli, kiszedett falrészletet KNy-i irányban a felület teljes szélességében követtük, ÉD-i irányban pedig 50 cm szélességben (6. kép 3). A principia későbbi periódusára utal a későbbi, KNy-i irányú falalap, melyhez tartozó szintre a későbbi bolygatások miatt nincs adatunk. Eredmények összefoglalása A legkorábbi periódusra utaló habarcsos szintet az 1. felület déü metszetében és a 2. felület nyugati metszetében figyeltük meg. A későbbi agyagpadló maradványa is jelentkezett. 1976-ban a 2-3. századi aquincumi legiostábor principiájának nyugati frontján dokumentáltuk a hátsó, nyugati helyiségtraktus keleti zárófalának újabb szakaszát, mely 1973-ban az üzletközpont kocsibejárójának északi metszetében került elő (6. kép. 1). A jelenlegi kutatás eredményei szerint az aquincumi 2-3. századi principia nyugati, hátsó traktusán előkerült egyik helyiség — a geodéziai adatok alapján is — a zászlószentély (fanum) déü részét képviselte (7. kép). A helyiség központi fűtéses volt, téglapadlóval, később terrazzopadlóval látták el. Az aquincumi 2-3. századi zászlószentélyből KNy-i irányban 5.20 m-t, ÉD-i irányban 1.70 m-t tártunk fel. A másik helyiségből — a zászlószentélytől (fanum) délre —, a déli őrfülkéből (excubitorium) a 2. felület szerint ÉD-i irányban 2.50 m-t, KNy-i irányban 3.20 m-t bontottunk ki. Padozata a metszetek szerint terrazzopadlós ül. sóderes szint volt (7. kép). A 3. század közepére és a még későbbre utaló adatok ezen a területen a stratigráfiai megfigyeléseink szerint pontosabban már nem keltezhetők (p. o. az 1. felületnél, az érintett metszeteknél csak későrómai betöltést találtunk és a 2. felület nyugati metszeténél is ez jelentkezett a későrómai falalapozással együtt, melyhez tartozó járószint már nem maradt fent). Eredményeink alapján a 2-3. századi aquincumi legiostábor principiájának nyugati traktusából jelen alkalommal a zászlószentély (fanum) és a déü őrfülke (excubitorium) régészeti adatait ismertük meg. A zászlószentély belvilága: ÉD-i irányban 17.50 m, KNy-i irányban: 10 m; a déü excubitorium belvilága pedig ÉD-i irányban 9.50 m, KNy-i irányban 10 m (7. kép). A 2-3. századi aquincumi legiostábor principiája nyugati traktusának teljes alaprajzi és stratigráfiai kutatásához még további feltárások szükségesek. MDAI Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts RFüz Régészeti Füzetek 108