Budapest Régiségei 27. (1991)

ANYAGKÖZLÉSEK - Németh Margit - Topál Judit: Verses szarkofág mumifikált temetkezéssel a Bécsi-úti sírmezőből 73-84

7. Számos apró, vastag, szálas szövésű textilmaradvány s/s sodrattal. Szálsűrűség 14/15. A fentebb ismertetett hét különböző szövésű textilfajtából hat s/s sodratú és csupán egy — a legvékonyabb — mutat z/? — bizonytalan — sodratot. L. Bender J(f)rgensen Európa-Észak-Afrika és Ázsiára is kiterjedő vizsgálatai alapján a z sodrat Ázsia, Afrika és Kelet-Európa területeire jellemző , míg az s sodratú textilek — véleménye szerint — Európa nyugati régióiban készültek. E különbség egyaránt kimutatható az antikvitást követő népvándorlás korában, valamint az általa vizsgált korai középkori textilanyagnál is. Az elmondottakat is figyelembe véve a Bécsi út 134. sz. alatti 26. sír mumifikált temetkezésnek tekinthető, bár a konzerválás folyamata valószínűleg rövid és felületes, az egyiptomi metódustól jelentősen eltérő volt. Nemcsak e szarkofágban, de a környező sírokban sem mutatott semmi arra, hogy az elhunytaknak észak-afrikai kapcsolataik lettek volna — e sírparcella humán csontmaradványain embertani vizsgálat még nem történt. A Cassia szarkofágban feltárt mellékletek, főként a Diocletianus follis alapján — melyet ezúttal bízvást tekinthetünk kurrens pénzérmének — a temetkezést az i. sz. 4. évszázad első évtizedére — még szűkebben a 302-303. évekre keltezzük. A szarkofágra vésett latin nyelvű sírvers elemzését és értékelését a következőkben Németh Margit adja. A felirat, eltekintve a kő bizonyos fokú felületi károsodásától, elég jól olvasható. A D M formulát a fedél két középső bordájának az elejére, a versfelirat első sorát a fedél peremére vésték. A felirat folytatása keretelés nélkül került a láda előlapjára, a sorok a kő mindkét széléig kifutnak. A 7 soros felirat a következő: (5-6. kép) D(is) M(anibus) I Hic iacet ecce vides pupa sine fine decoris, qu(a)e mihi I tarn subito rapta est neque adhuc credere possi. I Non ego tarn modicapotui maculare pare Intern. Cassia sum vocita. Iacet sub saxo recllusa. IUI annos vixi et menses V. Tu quidem quern relcitas ablatus pietate parentis, quisuqis es vale. A sírvers sorai nem mindig esnek egybe pontosan a verssorokkal. A felirat betűi és sorai meglehetősén egyenetlenül faragottak. A szövegben számos ligatúra van, sőt a 6. sorban két különálló szót is ligatúrával kapcsoltak össze. A szövegben levő ligatúrák: 2. sor: ET, ID, NE (kétszer), DE; 3. sor: IT, VE; 4. sor: MA; 5. sor: NTE, IT, ET, RE, CL; 6. sor: AN, ET, ME, ID, VE, MR; 7. sor: IT, VS, PI, ET (kétszer), RE, NTL A négyéves korában meghalt kislány emlékére készült verses sírfelirat igénytelenebb, mint a három legismertebb aquincumi sírvers, akár költői formáját, akár tartalmi felépítését tekintve. A felirat másodikharmadik, vagyis a vers első két sora, amely a szülő, minden bizonnyal az anya nevében szól az elhunyt gyermekről, olyan kifejezésekből tevődik össze, amelyek közhelyszámba mennek a metrikus sírfeliratok körében: hic iacet, ecce vides, subito rapta. Egyedül a kislány pupa megjelölése kevésbé gyakori. Harmadik sorában a vers az elhunytat szólaltatja meg: non ego tarn modica potui maculare parentem — még a legkisebb mértékben sem tudtam megbántani a szülőmet —, a maculare ige átvitt értelmű jelentésével, megbánt, megsért, szégyent hoz értelmezéssel. Ez a meglehetősen szokatlan megfogalmazás a halott dicséretéhez tartozik, egyben rövid életére való utalás is. A negyedik sorban a halott megnevezi magát: Cassia sum vocita, a vulgáris latinra jellemzően képzett praesens perfectum passivi alakkal. Ugyanennek a sornak a második felében a vers az egyes szám első személyről a harmadik személyre vált vissza, amikor közli, hogy az elhunyt iacet sub saxo reclusa. Az 5-6. verssorban újból az elhunyt kislány „szólal meg", megadva életkorát, majd, a hasonló sírfeliratok végén gyakori fordulattal az olvasót szólítja meg: Tu quidem quem recitas — ablatus pietate parentis — quisquis es vale. Te pedig, aki ezt olvasod, ... bárki is vagy, élj boldogul! A mondat középső része — ablatus pietate parentis — olyan személyre utal, akit, hasonlóképpen, mint a halottat, elragadtak, megfosztottak a szülő szerető gondoskodásától. Ebben az összefüggésben ez a sírvers olvasójára vonatkozik: Te pedig, aki ezt olvasod, ha te is megfosztva vagy a szerető szülői gondoskodástól, bárki is vagy, élj boldogan! A befejező mondatnak ebben a meglehetősen szokatlan összetételében, noha gyakori kifejezésekből áll, feltétlenül az egyénítésre, eredetiségre való törekvést kell látnunk. Az 5. verssor második felében a vonatkozó névmásnak a késői vulgáris latinban előforduló használata figyelhető meg: qui hunc (versum) helyett quem áll. Ha megvizsgáljuk, milyen gyakorisággal fordulnak elő feliratunk egyes szavai vagy kifejezései a metrikus sírfeliratokon, a Carmina Latina Epigraphicához készült konkordanciát alapul véve, a következőket állapíthatjuk meg. A leggyakoribb szavak apietas, raptus, -a, decus, 160 és 70 közötti előfordulással. Ezeket a subito, hic iacet, vale, ecce, tam és az aufero ige különböző alakjai követik 52-42 közötti előfordulással

17 A sine fine kifejezés 24-szer, a saxum szó sír, sírkő értelemben használva 18 esetben mutatható ki.

18 Ritkán vagy más értelemben használt szavak közé sorolhatók a credere, recludere valamint a maculare igék. A recitare ige egyáltalán nem fordul elő a Carmina Latina Epigraphica antológiában. A neque adhuc credere possi szövegrész és a maculare parentem kilfejezés kivételével a vers egyéb fordulatai, szóhasználata a hasonló feliratok leggyakoribb építőelemeiből áll össze. A vers felépítése rendkívül egyszerű: a halott bemutatása, dicsérete; az anyának a gyermek elvesztése fölötti fájdalma; az elhunyt rövid élete, végül az olvasó üdvözlése, az elhunyt és édesanyja közötti dialógus formájában. Nem kétséges, hogy esetünkben nem kell a megrendelő által kiválasztott mintakölteményt feltételezni, hanem olyan, a megrendelő kívánsága és az általa megadott adatok alapján készült sírverssel van dolgunk, amelyet egyrészt a gyakran használt fordulatokból, másrészt az adott alkalomra fogalmazott szövegrészekből állítottak össze. Noha a szöveg híján van bármiféle magasabb költőiségnek vagy filozófiai tartalom75