Budapest Régiségei 27. (1991)

TANULMÁNYOK - Sellye Ibolya: Római kori, áttört művű késtartó (Théka-veret) a Bécsi úti hamvasztásos temetőből 45-63

olyan délvidékről származó növényi rostot találtak, mely Közép-Európában nem honos. A théka műhelykörének kereskedelmi kapcsolataira vonatkozóan fontos ez az adat. Az épen előkerült késtartó áttört veretek egy másik, későbbi korból származó példánya a Szabad Germániához tartozó Dorweilerből került elő egy női sírból. (A Bécsi úti sírba férfit temettek!) A germániai thékába két kést helyeztek el, két ívelt pánttal fixálva az övre. A théka formája eltérő az eddig tárgyaltaktól, és eltérő az áttört díszítés is, de késtartó funkciója hasonló. Formája: alul ívelt, kiszélesedő, peltára emlékeztető, számottevő nyúlvány nélkül; 5 mm vastag ezüst lemezből készült az előoldala; itt aranyozás nyomai még látszanak. Az áttört mintázata inkább átlyuggatásra emlékeztet, finom hálószerű körökből áll. A pántokon is hasonló átlyuggatás látható; ezek teljesen átfogják a késeket, az elő- és a hátoldalon egyaránt. Talán azért, mert a pántok is áttöréssel készültek és így nemcsak rögzítő, hanem díszítő szerepük is lehetett. A théka hátoldalán bőrmaradványok vannak, valószínűleg a bélés bőrből készült, ezt a théka alsó, ívelt részén látható szokásos dupla kiképzés szorította le. A datálás elég tág: ez a típusú áttörés már a 3. század elején megjelenik és az 5. század elejéig használatos. A dorweileri példánnyal azonos formájú, de komplikáltabb mintázatú finom lyuggatással készült darab került elő Kölnből a Luxemburgstrasseból, de ennek csak vereté maradt meg. A régészeti irodalomban tucatjával találkozhatunk a Bécsi úti áttört művű verethez hasonló ép, vagy töredékes példányok említésével, főleg a rajnai limeskasztellumok anyagában. Ezeket egyértelműen tartóknak, borításoknak határozták meg, mégpedig tőrök részére. Magam is átvettem ezt az elnevezést, bár a kőemlékeken ilyen kisméretű tőrborítót nem figyelhettünk meg,

1 bizonyos fokig helyes a „tartó" vagy borító" meghatározás, mert a thékák valóban „tartók" voltak, de nem tőrök részére. Ugyanis a tőrök gyakorlatilag nem fértek volna bele a kiszélesedő, vagy „kanálnak" nevezett részbe, mert lapfelületük cca 50-60 mm, viszont a kisebb szélességű kések igen. Az a lehetőség is felmerült, hogy iró- vagy kozmetikai eszközöket is tarthattak ezekben a thékákban, azonban jelen esetben a Bécsi úti lelet egyértelműen késtartó volt. A théka megnevezést maga a készítő mester adta ezeknek a díszes véreteknek. A Germania Superiorhoz tartozó Aquae Helveticae-ben (Baden, Svájc) Gemellianus nevű bronzöntő dolgozott, aki nemcsak nevével szignálta a véreteket, hanem pl. egy Niedergösgenből való példánynál THECAMGEMELIAN a felirat és egy Augst-ból származónál: THECAMG olvasható. Ez az egyértelmű meghatározás, hogy ezek a felirattal, vagy áttört díszítéssel készült, nagyjából azonos formájú veretek thékák, vagyis tartók voltak (vö. a fent említett késtartó thékát Augstból: 4. kép 1-2). Egy Aquincumból, közelebbi helymegjelölés nélkül, előkerült nyúlványtöredéket (BTM régi ltsz.: 575) sikerült a Faimingen-i limeskasztellumban talált ép példány alapján kiegészíteni. Ugyancsak Aquincumból való egy közelebbi lelőhely megjelölése nélküli théka nyúlványtöredéke (BTM régi ltsz.: 572), valószínűleg egyidőben leltározták az előbbi aquincumi töredékkel, de nem tartoztak össze eltérő méretük miatt, viszont áttört motívumuk azonos lehetett. Fentiek analógiája továbbá egy teljes épségben megmaradt példány Niedergösgenből, ahol a kanálrész alján a középen kis nyúlvány maradványa látszik, talán öntési csap. Ide sorolható még egy Basel környékéről való darab, ahol — mint már említettem — az egyik szögnél növényi rost maradványokat észleltek.

23 A következők csak nyúlványtöredékek; Mainzból, Marstettenbői és Zugmantelból, de mintázatuk teljesen azonos az előbbiekkel. Egy Ratiából, Pilstingből való ép veretnél,, ahol az alátétlemez is megmaradt, már eltérő mintát alkalmaztak a nyúlványrészen, de a „kanál" áttörése azonos az eddigiekkel, vagyis a Berger-féle I. típushoz tartoznak, ahová még több variáció sorolható. így például Pannoniából megemlítenék egy Brigetio-Szőny környékéről (MNM. Ltsz.: 75/1890, 23, vétel Voetter Ottótól) előkerült töredéket (7. kép 3-4). Bár mérete kisebb a szokásos thékáknál (sz.: 27-28 mm, mag.: 25 mm, vast.: 3 mm), de kiképzése hasonló: a pelta alakú „kanál"-rész szimmetrikusan kettéosztott, mindkét oldalon pelta és ívelt háromszög alakú kihagyások látszanak. A középső függőleges osztóvonalnál szög lehetett, mint ahogy a hátoldalon a peremnél 1-2 mm magas félkör alakú megvastagodás van. Itt három megerősítő szöget alkalmaztak. A darab felfelé törött, a további mintázatból csak egy-egy kacs indítása maradt meg. Talán a thékák szokásos nyúlványrésze lehetett itt eredetileg. Az alkalmazást tekintve ez a darab is borító, -veretrész lehetett; mintázata a Bergerféle II. és III. típus kanálrészeinek variációját mutatja és szorosan kapcsolódik a pannóniai áttört anyagban előforduló mintákkal, azokkal, melyek lapos kiképzéssel készültek. Viszont már plasztikusabb előoldalt tapasztalhatunk annál az Önsingenből (Germania Superior) származó félig elkészült, rontott thékánál, melyet egyéni motívumváltozatokkal komponáltak meg. Az indadíszek, a kacsok szélei nincsenek letisztítva, cizellálva. Feltételezhetjük, hogy ezt az elrontott, nyilván félredobott példányt helyben készítették és nem pl. Badenból, Gemellianus műhely-köréből szállították Önsingenben. Ti. ahol ilyen rontott darabot lehet találni, ott joggal feltételezhetjük, hogy a műhely a közvetlen közelben Volt. Hiszen selejtes darabot nem szállítottak sehova, azt nem lehetett eladni. Megjegyzendő, hogy az önsingeni félkész példány rokon a hasonló felületű, már elkészült thékákkal, melyeknél a nyúlványrész keretelés nélküli. Esetleg ide sorolható az Óbuda, Raktár utcai Cella Trichora közelében előkerült töredék is. De ezzel a plaszticitással találkozunk azoknál a birodalomszerte és Pannoniában is elterjedt áttört bronzoknál, melyek azonban nem thékák veretei, hanem más, főleg a ruházkodás díszei közé számítottak: fibulák, öweretek, csüngők, gombok stb. voltak; de alkal47