Budapest Régiségei 27. (1991)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: A legio II Adiutrix pia fidelis jelenleg nyilvántartható italikus lovagrendű tribunusai 23-43

Antoninus Pius uralkodása idején tehát semmiképp sem, előtte, a 130-as években pedig csak 134-ben kerülhetett volna T. Furius Victorinus egy korábban az egyik britanniai legio élén szolgált és innen Pannónia inferior kormányzójának kinevezett senator pártolásával a legio IIAdiutrix tiszti állományába. Jelenlegi ismereteink szerint azonban ez a lehetőség is teljesen hipotetikus, akárcsak a másik két tribunus, T. Attius Tutor és A. Fabius Proculus esetében. E kérdés megítélésénél továbbá az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a britanniai légiók ismert legátusai sorában nem található egyetlen egy sem, akit egyúttal Alsó Pannónia helytartójaként is számon tarthatnánk. Jelenleg ugyancsak kérdéses, de mégis felvethető, hogy a fogadalmát az alsópannoniai Mursa városában beváltó Antius Antoninus, aki Traianus uralkodása utolsó éveiben Britanniában a cohors I Ulpia Cugernorum parancsnoki tisztét töltötte be, majd innen a legio I Adiutrix s utána a 120-as években a legio II Adiutrix tisztikarába került, ez utóbbi helyőrségváltást talán a legio I Adiutrix éléről Pannónia inferior kormányzójává kinevezett senatornak köszönhette. De ennek konkrétebb megfogalmazásához ismernünk kellene a 120-as évek jelenleg teljesen ismeretlen alsópannoniai helytartóit.

15 Nagyon valószínű viszont, hogy az umbriai L. Varius Quintianus (Nr. 4) a 140-es években a legio II Adiutrix kötelékéből a felsőpannoniai legio X Gemina tisztikarába kerülését a tágabb értelemben vett földije, M. Pontius Laelianus támogatásának köszönhette, aki a 141/2-144. évi alsópannoniai helytartósága után 145/6-tól 149/50-ig Felső Pannónia kormányzójaként tartható nyilván. M. Rossius Vitulus (Nr. 6) esetében viszont, akit az alsógermaniai legio XXX Ulpia victrix kötelékéből 177 vagy 178-ban helyezhettek a legio IIAdiutrix tiszti állományába, az itteni katonai helyzet indokolhatta ez utóbbi legio tiszti állományának felfrissítését s ennek kapcsán Vitulus áthelyezését. E nyugati tartományokból, Britanniából, Germaniából a Duna vidéken állomásozó legio IIAdiutrix kötelékébe való gyakori átosztással szemben egyedül P. Cominius Clemens (Nr. 5) Antoninus Pius uralkodása utolsó éveiben Daciában megkezdett és Marcus, valamint L. Verus társuralma idején a parthus háborúban való részvétele mellett Pannoniában, majd végül Raetiában teljesített tiszti pályafutása szolgáltatja az egyetlen példát egy kelet-nyugati irányú cursus militaris abszolválására. Ezzel kapcsolatban azonban nem idézhetünk egyetlen egy példát sem arra, hogy a legio II Adiutrix valamelyik italikus tribunusa a keleti tartományok, Cappadocia, Syria, Palaestina, Arabia, Aegyptus valamelyikének auxiliaris seregében kezdte vagy fejezte volna be lovagrendű tiszti pályáját. Mind a 8 italikus tribuni a birodalom nyugati és dunai tartományaiban teljesített szolgálatot. Az italikus tribuni egyike sem töltötte be azután a lovagrendű tiszti pálya valószínűleg Hadrianustól bevezetett negyedik fokozlatát és T. Furius Victorinus (Nr. 3), P. Cominius Clemens (Nr. 5), valamint M. Rossius Vitulus (Nr. 6) előtt mindjárt a trés militiae után megnyílt a procuratori pálya, amelyet ugyan Rossius Vitulus csak többéves mellőzése után kezdhetett meg. Ez utóbbi három lovegrendű tiszt közül Furius Victorinus futotta be a legnagyobb karriert, amelynek tetőzését 160-ban az egyik praefectus praetorio tisztségre való kinevezése jelentette, amit azután 168 őszén bekövetkezett haláláig 30 az uralkodók legnagyobb megelégedésére töltött be. Erről tanúskodhatnak többek között a személyének már Antoninus Piustól adományozott ornamenta consularia, majd pedig Marcus és L. Verustól kapott legmagasabb fokú kitüntetése. A másik kettő, ebben az összefüggésben említést érdemlő lovagrendű tiszt közül P. Cominius Clemens ugyancsak Marcus Aurelius uralkodása idején a ducenarius javadalmazású misenumi flotta parancsnokságáig vitte, míg Rossius Vitulus, már Septimius Severus uralkodása idején, ismételten két azonos javadalmazású procuratori feladatkört látott el Africában. Velük szemben C. Mulvius Ofillius Restitutus (Nr. 1) Domitianus uralkodása idején és L. Varius Quintianus (Nr. 4) Antoninus Pius korában megelégedtek a szülővárosukban elnyert egy-egy municipiális tisztséggel. Jórészt hozzájuk sorolható P. Clodius Sura (Nr. 2), aki a 2. sz. első évtizedében mindössze a tribunusi poszton teljesített szolgálatot s utána két ízben még vállalt ugyan szülővárosa, Brixia közelében császári megbízásból két curatorságot, de ezeken kívül közéleti pályája a Brixiában ráruházott papi és municipiális tisztségekre korlátozódott. *** A legio II Adiutrix tisztikarából jelenleg nyilvántartható 8 italikus tribuni angusticlavii közül 1 a Flaviusok, 7 pedig a 2. sz.-ban teljesített szolgálatot. Ez utóbbiak mellett még 11 nem italikus tribunust regisztrálhatunk az említett legio kötelékéből. Jelenlegi ismereteink szerint tehát az italikus tribuni e században a legio II Adiutrix lovagrendű tisztjeinek majd 40%-át tették ki. Mellettük azonban igen jelentős az africai tartományokból, főként Africa Proconsularis valamelyik városából származó tribuni 22%-ot is meghaladó arányszám. A szomszédos Noricumból is két tribunust tarthatunk nyilván. Mindeddig viszont csupán egyegy lovagrendű tisztet adott az aquincumi légiónak a 2. sz.-ban Gallia Narbonensis,

20 Achaia

21 és Pamphylia, valamint egy közelebbről meg nem határozható nyugati, illetve keleti tartomány.

23 Traianus, Hadrianus és az Antoninusok idejében a legio II Adiutrix kötelékében egyidőben szolgált 5-5 tribuni angusticlavii közül tehát legalább 2 Italiából, 1 Africából, 2 pedig a birodalom valamelyik nyugati, ritkábban keleti tartománya lovagrendű férfiaiból került ki. Ez a kép azután megváltozott a Severusoktól Gallienusig ívelődő közel 70 esztendőben, éspedig nemcsak az ezen időszakból nyilvántartható tribuni angusticlavii jóval kisebb számát tekintve. E két emberöltőnyi időszakból ismert 4 lovagrendű tribunus közül mindössze egyetlen egy tartható némi valószínűséggel italikusnak, míg a másik három az africai Sufetula, a syriai-palaestinai Capitoüas, illetve az alsópannoniaia Bassiana szülöttjének tekinthető. Tehát ha nem is írhatjuk alá azt a sokáig érvényesnek tartott tételt, hogy Septimius Severus hadseregreformját követően a légiók tisztikarából az italikusok majd teljesen kiszorultak és helyüket főként orientális származásúak foglalták el, a legio II Adiutrix vonatkozásában a rendelkezésünkre álló szerény emlékanyagból kellő óvatossággal annyi következtetés mindenesetre levonható, hogy az italikusok két-