Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - H. Gyürky Katalin: A 14. század üvegtipusai a budai régészeti leletanyagban 49-62

Ezért szükséges a 14.sz.-i leletekkel együtt vizsgálni és megtárgyalni a 13.sz.-i leleteket is. Az alábbiakban tehát a következő lelőhelyekről gyűjtött leletanyagot vessszük vizsgálat alá: Dísz tér 10. kút, Hess András tér 1—2 (domonkos kolostor), 14.századi újjáépítési réteg.

5 A királyi palota déli-, Anjou szárnyának keleti oldala melletti építési réteg (Pince, 8.R.alsó része), vagy az erődítés ÉK-i kaputornya melletti 5—6. rétegek. A torony Zsigmond korában épült bele alapfalaival a korábbi rétegekbe. Néhány feltöltési réteg is van, amelyeknek keletkezési korát a 15.sz. közepénél korábbra ugyan nem tehetjük, de a bennük lévő leleteknek legalább egy részét tulajdonságaik alapján 14.sz.-inak ítélhetjük. Ennek az évszázadnak a jellegzetes típusai más országokban is csak most, az újonnan végzett ásatások segítségével kezdenek kirajzolódni. Még a korán világhírre emelkedett velencei üveggyártás termékei sem ismertek ebből a korszakból. Jóllehet monográfiák dolgozták fel a muránói üveg történetét, de tárgyak tulajdonképpen leginkább csak a reneszánsz idejéből maradtak meg. Ezért minden új ásatási leletre odafigyelnek, sőt tanulván az új módszerek által nyújtott lehetőségekből, a múzeumokba már a régi időkben bekerült, a lagunákból kimerített töredékeket is újra előveszik és tanulmányozzák.

6 A velencei üvegeket publikáló tanulmányok igen fontosak számunkra. Alapos okunk van feltételezni, hogy a velencei kereskedőknek felvevő piaca voltunk az üveggyártmányok tekintetében is, sőt a magyarországi szerénynek mondható üveggyártás megindításában is szerepet játszhattak. Más országokban is ez történt. A velencei üvegeseknek kivándorlása Magyarország felé legkorábban a 15. sz. elején történt. Ezzel a kérdéssel ebben a dolgozatban nem kívánok foglalkozni. Mindenesetre a 14.sz.-ban inkább importált üvegáruval lehet számolni, mint hazai gyártmányokkal. A 14.sz.-i típusoknak felismeréséhez vezető kutatás a 13.sz.-i leleteken keresztül vezetett el az eredményhez. A tárgyak magukban hordozták az események logikáját is. Felismerésemnek ezt az útját követem tehát, midőn a 13.sz.-i leletek bemutatásával kezdek. E század emlékei közül legkönnyebben évszámhoz köthető a pohár, melyet emailfestes díszít: címerek váltakoznak levéldíszítéssel (1. kép 2.). Az ehhez hasonló poharak száma az utóbbi évtizedekben ásatások segítségével jelentősen megnőtt. A vélemények megegyeznek ezzel a típussal kapcsolatban: 1290 körül készültek. A készítési helyet illetően már megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint Kisázsia partvidékén szír-frank közös műhelyek készítették Európa számára, mások lehetségesnek tartják (ez az újabb vélemény), hogy Velencében készültek. Mivel Budán III.Endre pénzével együtt került elő, elképzelhető, hogy ama ajándékok egyike volt, amelyet 1291-ben III. Endre trónralépése alkalmával a velencei signoria követe a királynénak hozott.

7 A festett poharakról az elsőként említett kisázsiapartvidéki készítési hely J.Lamm-tól származó elmélet

8

. Valóban van néhány pohár, amelyik formáját tekintve szíriai festett poharakkal rokon, csak az ábrázolás keresztény témája mutat Európa felé. Az utóbbi időkben feltárásoknál előkerült poharak nagy száma azonban lehetővé tette, hogy a címerdíszítésű poharaknak egész csoportja álljon össze. Ezek forma tekintetében nem hasonlítanak a szíriai poharakra. A második vélemény szerint készülhettek Velencében is, hiszen az újabb levéltári kutatások kimutatták, hogy az emailfestes már a 13.sz. közepén ismert volt Velencében (Muránóban), működtek pohárfestők, akik nem voltak azonosak az üvegfúvókkal (1280-ban előfordul a „tintor de moiolis" kifejezés és 1281-ben szó van egy bizonyos Giovanniról „qui pingit moiolos"). A címerdíszítésű poharak legismertebbje a Londonban őrzött pohár, amelynek felirata „Aldrevandinus me fecit". A név a velencei oklevelekben a 13. sz. végén kétszer is előfordul (más-más személyről van szó), ami a név gyakoriságát mutatja Velencében, sőt mindkettő, foglalkozását tekintve még gyanúsítható is a pohár készítésével

9

. Buda számára fontos adatok ezek. Bizonyítják, hogy 1291 körül a velenceiek már saját árujukkal jelentek meg Budán. Nagyon szép példánya ennek a csoportnak a regensburgi pohár is

10

. Ezzel kapcsolatban még Lamm-hoz közelálló véleményt alakítottak ki, amellyel azonban a magam részéről nem értek egyet. A 13.sz.-i leletegyüttes kulcsdarabja a többször publikált „golyvás palack"

11 (2. kép 2). Ez a forma egyáltalában nem nevezhető elterjedt formának. Egyetlen helyen találtam rá analógiát: Korinthoszban, egy 12.sz. közepén elpusztult üvegműhely termékei között, melyet G.Davidson tárt fel és publikált.

12 Ezen kívül még egy darabja ismert, ez a velencei lagunából került elő és A. Gasparetto publikálta.

13 Jugoszláviában is találtak egy hasonló palackot

14 ez azonban nem pontos egyezés, csak változat. Budán a polgárvárosban és a királyi palota területén összesen 172 darab került elő

15

. A problémánk már az analógia megtalálásának idején az volt, hogy a budai darabokat nem tudjuk a 13.sz. második felénél korábbra meghatározni, s ezért a korinthuszi példányok és a budaiak között valamivel több, mint 100 év van. Feltételezték, hogy a normannok pusztítása után a korinthuszi műhely mesterei elvándoroltak. Valóban, a típus továbbélése is arra mutat, hogy a műhely valahol folytatta működését és tanítványokat is nevelt. Ez tehát egy bizánci műhely volt. Működését eredeti telephelyének elpusztulásán túl, a 13.sz. végéig éppen Buda segítségével lehet követni. Ennél később már sehol sem lehet típusait megtalálni. Ügy tűnik, a tanítványok tanítványai is kihaltak, akik még a régi műhely típusait őrizték. 13.sz.-i üvegeink közül nem csak a golyvás, hanem csaknem mindegyik beleillik a bizánci-görög műhely stílusába. Magyarországon tehát a 13.sz. végéig még a mindennapi használati tárgyak terén is ez a hatás volt az uralkodó. Felvetődik annak a lehetősége, hogy a tárgyakat a velencei kereskedők közvetítették, mert ők már a ll.sz.-ban kapcsolatban állottak a birodalom európai részének legnagyobb luxusiparral rendelkező városával: Korinthossal. Velencei okmánytárakból ismeretes, hogy Muránóban még a 14.sz.-ban is különböző helyekről származó mesterek dolgoztak, többek között görögök is. A velencei kereskedők első ízben 1217-ben nyertek jogot a Magyarországgal folytatandó kereskedelemre, 50