Budapest Régiségei 26. (1984)
MŰTÁRGYVÉDELEM - Simon Sándor: 17-18. sz. fordulója időszakából való török puska restaurálása 357-371
jellegzetesen balkáni, akkor ez már a tárgy eredetiségének a bizonyosságához hozzájárul, vagy ha pl. kiderülne, hogy a fa egy jellegzetesen magyarországi flórába tartozik, akkor jogos lenne esetleg az a feltételezés, hogy esetleg itt is készülhetett. A farészek anyagvizsgálata: Kétféle módja van: makroszkópos és mikroszkópos vizsgálat Mikroszkopikus — amikor a fa rostjait salétromsavval szétroncsolják és így a fa rostjai mikroszkóp alatt láthatóvá válnak és a rostokra jellemző tulajdonság alapján beazonosíthatók táblázat segítségével. A tárgyon végzett mikroszkopikus vizsgálat leírása: Olyan helyen, ahol legkevésbé feltűnő és legkevésbé ártok a tárgynak, kis darabot kivágtam az anyagból. A tisztítóvesszőből is és a tusából is. A kimetszett kis anyagból kis darabot kémcsőbe tettem, melyben egy rész desztillált víz, egy rész cc. salétromsav és egy lándzsahegynyi káliumklorát (KC10 3 ) volt. Az így elkészített elegyben külön-külön a kémcsőben főztem a tisztító, és a tusa egy-egy kis darabját addig, amíg a rostok között a kötőanyag teljesen szét nem főtt. így a rostok külön váltak. Lándzsaheggyel egy párat a rostokból a mikroszkóp tárgylemezére tettem, melyre előbb 50%-os glicerint cseppentettem, majd az ebbe helyezett rostokat kis üveglemezzel lefedtem. A rostokat mikroszkóp alatt 300-szoros nagyításban lefényképeztem. Az így kapott képet már felhasználhattam az összehasonlításhoz. Makroszkopikus vizsgálat: Az előzőekben említett módon kivett kis mintákat főzőpohárban desztillált vízben főztem, amíg az nem telítődött teljesen vízzel, amíg a pohár aljára le nem sülylyedt. Majd ezeket kivéve Mikrotom (szánkó mikroton) készülékbe helyeztem. Az ezzel a készülékkel végzett vizsgálatot xilotomiai (fa anatómiai) vizsgálatnak nevezzük. A kis fadarabot két kis párhuzamosan szorító pofa közé kellett befogni, úgy, hogy a fölötte vízszintesen elhelyezkedő kés le tudjon belőle metszeni. A kést vízszintes irányba kell mozgatni és közben áttételes szerkezet segítségével a kés mindig századmilliméternyit süllyed lefelé és közben a kis darabból lemetsz egy vékony réteget. Ezt a műveletet a fán három irányban kell elvégezni, a bütüjénél, sugárirányban és a sugárra merőlegesen az évgyűrűkre érintőlegesen. E három irányból készült metszet a legjellemzőbb a fára. A lemetszett kis réteget az előzőekben említett módon a mikroszkóp tárgylemezére tettem fotózáshoz. Az elkészült felvételek fotóit a táblázat alapján összehasonlítottam, megkeresve hozzá morfológiailag a legjobban hasonlót. így kaptam a következő eredményt: a tisztító vessző anyaga nyírfa. Betula pubescens-hez hasonlít leginkább. A metszet képe határozatlan, mert ez ágból, illetve veszszőből készült. Az érintő metszet szintén határozatlan a Betula pubescens-re emlékeztet. Az edények lefutása hullámos. A tusa anyagát szintén nem lehetett egyértelműen behatárolni. Az edénnyalábok lefutása a habos jávorra emlékeztető. A restaurálás menete: Miután a tárgy anyagáról meggyőződtem, a tisztítást megkezdhettem. A puska fa részeiről az olajos, zsíros szennyeződéseket alkohollal tisztítottam le, rövidre vágott ecset segítségével (5, 6. kép). Tisztítás után a fát nátrium pentaklorfenol megfelelő oldatával fertőtlenítettem. A zárszerkezetet szétszedtem és 10%-os inhibitoros kénsavban tisztítottam, közben vasszőrű kefével többször átkeféltem, így a fellazuló szennyeződésektől a fémfelülethez jobban hozzá férhetett a sav. A letisztult részeket szódabikarbónával közömbösítettem és desztillált vízzel öblítettem. Miután a felület megszáradt „Ballistol" nevű fegyvervédő szilikonos készítménnyel lefújtam. így vékony védő filmréteg keletkezett a fém felületén, mely védte az oxidációtól. A zárszerkezeten levő ezüst berakásokon levő vésett díszítések is jól láthatóvá váltak. A tausirozás helyenként hiányos, de ezeknek a kiegészítése nem szükségszerű, mert a látványt,a tárgy megjelenését nem zavarja a hiány. A csövet 20%-os inhibitoros kénsavval tisztítottam, a cső belsejét csőkefével (7. kép) kívül géppel vas körkefével többször ismételve a műveletet tisztítottam le a felületről a rozsdát (9. kép). Szódabikarbónával közömbösítettem és desztillált vízben öblítettem. A felületet egy kicsit átpolíroztam rongykoronggal, így a cső fémes fényt kapott, majd „Ballisztül"-lal kívül-belül lefújtam a csövet. A puska farészét miután letisztítottam, a repedéseket szorítókkal összehúztam és színtelen Araldit ragasztóval megragasztottam. A hiányzó fa részeket UHU-plus ragasztóba kevert fareszelékkel egészítettem ki, majd pácoltam az ágyazat színének megfelelően. A puska ágyazatán a tusán levő berakásoknak a pótlása jelentette számomra a nehéz feladatot. A berakások technikájára vonatkozóan nem találtam irodalmat, így saját elgondolásom alapján próbáltam a feladatot megoldani. A díszítések köralakba vannak foglalva, a szélein körbe mindenütt vékony rézlemez, ez tartja meg a benne levő kis mozaik darabokat. A köralakú díszítő elemek átmérője változó, és ezek elrendezése a puskán szintén változó, hol csontlapba, vagy csontrozettába, hol csak a fába süllyesztve található. A kis kör díszítményeket mindenütt kis réz szegekkel díszítették körül. Általában a díszítmények elrendezésének van egy ritmusa és szimmetriája. A köralakú díszítményeket térmikroszkóp alatt megnéztem, majd le is fotóztam közgyűrűk segítségével (21, 22. kép). A mikroszkópos vizsgálatnál jól elkülönültek a kis lemezcsíkokkal körbefogott díszítmények anyagai. Volt olyan kis rozetta, mely tisztítás közben kiesett, ennek darabjait mikroszkóp alatt szintén megvizsgáltam. Nyilvánvalóvá vált, hogy a berakás anyaga sárgaréz, csont és valamilyen fából készült. Anyagvizsgálat a piciny mennyiség miatt nem jöhetett létre így csak feltételezni lehet, hogy a fa valószínűleg ébenfa, a csont pedig marha vagy egyéb állatnak a csontja. A mikroszkóp alatt nagyon jól lehet látni, hogy a kis fa mozaik daraboknak más-más irányba mutat a száliránya, tehát erről is arra lehet következtetni, hogy ezeket külön-külön helyezték be, ahogy éppen a készítő keze alá került. így az a korábbi feltételezésem megdőlt, hogy esetleg egy kerek ébenfa lapot süllyesztettek volna a fába és ebbe verték volna bele a sárgaréz lemezcsíkokat és a sárgaréz 360
