Budapest Régiségei 26. (1984)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Hervai Judit: Népvándorláskori csontfésűk 337-345

1. Budafoki út 78. 2. sz. férfi sír, 5. sz. (ltsz.: 66.2.7.) Hun-kori germán mellékletek: bronz csat, bronz fibula. Anyaga csont, kilenc darabból áll. A fésű fogazása félkörívben zárul (2. kép, 1). Eredeti méret. Mindkét oldala egyforma. Három rétegű, a rétegek vastagsága külön-külön kb. 1,8-2,1 mm (3. kép, 3). Készítője vigyázott a darabolásnál, illetve az összeállításnál, hogy belülre kerüljön az a rész, ahol a szivacsos állomány látszik. A két szélső rész magassága adja meg a fésűrész, a második és negyedik pedig a teljes magasságot. Ezek felső végén, egymásnak ellentétes irányú lehajlított fejű lófej faragás van. A fejeket három egyenes vonal vésésével, alakították ki. A középső darab, a féljcörös díszítés széléig ér (2. kép, 1). A külső félköralakú díszítés tulajdonképpen a felső rész összefogására szolgál. Három helyen vörösréz szegeccsel összefogva. A külső, két összefogó hosszú pánt pedig a fésürészt fogja össze. Körülbelül 1,5—1,5 mm-rel rövidebb, mint a teljes hosszúság. Sűrűn körkörös díszítésű. Alsó széle a fogak bevágásánál aprón csíkozott. Feltétlelezésem szerint a fésű fogazását a szegecselés után végezték. A díszítést viszont még darabokban, mert az ilyen fajta nyomás szétroppantotta volna a lemezeket. Bizonyítja ezt a szegecselés is, melyet sok helyen a mintába ütöttek be. Az eredeti fésűn hiányzott az egyik lófej, az egyik hosszú pánt egyharmada és a fogak nagy része. 2. Békásmegyer 1936. 36. sz. gödör, szórvány 34. sz. germán. Közöletlen. Hasonló az előzőkhöz, de sokkal egyszerűbb. Ez is három rétegű. Kilenc darabból áll, külső részé teljesen sima (3. kép, 4). A középlemez darabjainak összeillesztése eltér a lófejes fésűtől. A félkörívű lemez felétől két darabnál egybeszabott a fésűrésszel. A négy darab szélessége kb. 2,5 cm részenként (3. kép, 1). Az összefogó pánt 8,3 cm, teljesen díszítetlen. A fésű anyaga jó megtartású csont, kevéssé kalcinálódott. Eredeti fénye megmaradt. 3. Péceli út 76. sz. 4. sz.-i férfi sír. Közöletlen. (Dr. Nagy Margit régész rekonstrukciós rajza alapján). Melléklet: bronz lemeztöredékek. Szintén három rétegű, formája azonban eltér a két előzőétől (4. kép, 4). A rajz mutatja a fésű meglevő azonosítható darabjait, méretarányosan. A félkörív felső részén levő eredeti darab a külső lemezhez tartozott, mert a felső széle ferde irányban lecsiszolt (IV. kép, 1. kép). A félkörívből és a fésűrész meglevő darabjaiból ki lehetett számítani a fésű teljes nagyságát és formáját is, mert két rész teljes nagyságában ép maradt. Ebből látható, hogy a fésűrész öt darabból állt. Háromrétegűségét bizonyítja a vasszegecsek helye, illetve magassága. A középlemez hat darabból lehetett összeállítva (4. kép 1). A teljes fésű pedig nyolcból. A fésű képe (teljes) a (4. kép, 4) rajzán látható. Csontanyaga erősen kalcinálódott, porladozó volt, erős .' ípregnálás eredményeként vált kiegészíthetővé. 4. Szépvölgyi út Langobard temető, 6. sz. első fele. Ltsz.: 55.194.5. Közöletlen (4) A negyedik csontfésű szintén három rétegű, mindkét oldala azonos. Felső részét tompaszögű háromszögre alakították ki. összefogó pántjainak díszítésére mindkét oldalon alul és felül 3—3 vésett vonal szolgál. Vasszegecsek tartják össze a fésűt. Jobbról a második szegecset a vonaldíszítés szélébe ütötték. Középlemeze nyolc darabból áll, vastagságuk kb. 2 mm, szélességük 1,8-22 cm (5. kép, 1). Felső része kiemelkedik (kb. 1 mm-nyire) a két külső lemez szélétől, ahol ferde irányú vonalkázott minta díszíti (5. kép, 4. kép). A csonfésű egyik vége kb. 3—4 cm hosszúságban hiányzik, de teljes hossza a háromszögből kiszámítható (18,5 cm). Anyaga erősen kalcinálódott. A vasszegecseken hólyagos korrózió. Kiegészítés az egyik összefogó pánt fele, a másik egyharmada, a középlemez hiányzó részei és a fogak egy része. Restaurálás Az ásatásokból előkerült csontokat összetételüknek megfelelően kétféle irányú romlás érheti. A fontosabb, hogy a csont rugalmasságát biztosító kollagen rostok vízben oldódnak. így az organikus részek fokozatosan eltűnnek. A fésűtöredékeket részben vizes mosással részben mechanikusan megtisztítottam a szennyeződésektől. A szárításhoz tercierbutilalkoholt használtam. Először 50%-osra hígítottam, amelyben 20 percig áztattam, majd 95%-osba helyeztem a darabokat. Rövid áztatás után csipeszre csavart vattával letöröltem. Impregnálás előtt pár percre acetonnal feltárást végeztem, hogy a műayag könnyebben behatoljon a pórusok közé. Vákuum szekrényben Paraloid B72-vel konzerváltam, illetve megerősítettem a töredékeket. (MMA és EMA kopoliper) Ez a műanyag kitölti a pórusokat, megerősíti a szerkezetét, jól ragaszthatóvá teszi a felületeket. Az oldószer kiszáradása után Kalloplast R jelzésű (szintén akril származék) műanyaggal összeragasztottam a töredékeket. Ennek kötési ideje rövid, ami a ragasztási hibák elkerülése szempontjából igen lényeges. Jó tulajdonsága még, hogy oldható. Kiegészítés A ragasztóanyagként is használt Kalloplast-ot Perlittel töltöttem, majd oxidfestékkel megpróbáltam megközelíteni a csont színét. Előbb a középlemez egyes darabjait egészítettem ki, oly módon, hogy szilikongumiból kiöntöttem a formát, készítettem külön darabokat, melyekbe utólag belehelyeztem az eredeti részeket. Előfordult, kis hiány esetén, hogy az eredeti darabokhoz öntöttem a műanyagot és utólag távolítottam el a fölösleges részeket. Az összefogó pántokat hasonló módon egészítettem ki. Végül összeragasztottam a darabokat. A fésűk fogait darabokban fűrészeltem bele, mert esetleg összeroppant volna az eredeti csont az erős szorítástól. A péceli úti fésűt a régésszel történt megbeszélés alapján, átlátszó műanyaggal egészítettem ki, mert így a kevés megmaradt töredék jobban mutatja a fésű egészét. 338