Budapest Régiségei 26. (1984)

VITA - Szakál Ernő: A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere 271-321

csonkított, így is mélységes rezignációt, akaratvesztett beletörődést sugároz (36. kép). A szoborlelettel együtt egy kőből faragott mitra töredékei is előkerültek. Méretei alapján a püspökszoborhoz is készülhetett (37. kép). De miért faragták meg külön, amikor a fejjel egydarabban is elkészülhetett volna? A teljesen tiszta furatlyukak igazolják, hogy a fejre ráépítve soha nem volt. A tanulmányi raktárban egy fegyverkabát összeépített töredékei, egy öv és ruhaujj együttes, továbbá egy prémszegély töredék, valamint egy váll részlet arról tanúskodik, hogy a nagyméretű lovaghoz (21. kép) hasonló szobor még négy volt. Egy harisnyanadrágos lábszártöredék drapériával a (28. képen látható lovagtorzóval azonos kompozícióra utal. Egy pikkelydíszöves faragványtöredék is nagyalakú szoborra utal (38. kép). Ezekhez a lényegében azonos méretű lovagszobrokhoz heroldok is tartoznak (39. kép). Ilyen egy nagyméretű talplemezen álló figura derékig, nagyobb hiányokkal a bal alsó lábszáron. A figura statikusan a jobb lábán áll, bal sarkát megemeli, így térdét is, melyen alátámasztva, egy címerpajzsot tartott. Bal kézfeje is megvan, több pajzstöredékkel, melyek teljesen üresek (41. kép). Egy széles mozdulatú, jobb karját felemelő alak is herold lehetett (40. kép). Koponyája ferde síkban levágott, tiszta felülettel és furatlyukkal. Arcának bal felét letörték, állát megcsonkították. Hasonló mozgású a fej nélküli szakállas herold (42. kép), melynek kezeit is letörték. Egy hengeres, rúd-szakaszt tartó jobb kézfej e szoborhoz azonosítható. A csípőöv sima felületében a dísz-rátét furatlyukai tiszták. A jobb lábfej lábujjrészét letörték, és a törésfelületben furatlyuk van, míg a bal csuklónál csak a törésfelület látszik. Itt a javítás szándékára sem került tehát sor. Az úgynevezett sisaktartó herold (43. kép) jobb alkarjára támasztva kezeiben sisakot tart. Lehet, hogy a sisakdísz is rajta volt, mert a felső sík egyenetlenül van levágva. A festésnyomok lehetővé tették a fej azonosítását, így a szobor aránylag teljes lett. Arcán az orra csonkított és állát is letörték. Ellenkező irányú mozgása van egy másik kisalakú heroldfigurának (44. kép), mely a tanulmányi raktárban van. Festésnyomok ezen is vannak. Egy lábszártöredék és talplemez lábfejekkel azonosítható volt. A felső törésfelület nagy mértékben lekopott, tehát a széttörés és eltemetődés között egy hosszabb időszak kellett elteljen (45. kép). A tanulmányi raktárban még egy olyan töredékcsoport van, mely címertartó alak volt, combmagasságban, oldalt egy címerpajzs maradványaival, mely terjesen üres, csak úgy, mint egy nagyobb méretű címertartóé, a melle előtt tartott címerpajzzsal, a felsőtest egy szakaszával. A test nélküli fejek szándékos megjelölései is figyelemre méltók. A kalapos fejnél (46. kép) az orr és a felső ajak csonkítása mellett az áll sérülése is szándékosságra vall, hasonlóképp, mint azt az ún. capucciós fejen is láthatjuk (47. kép). Az úgynevezett szakálltalan heroikus fejnél az orr, ajak, áll sebei mellett szembetűnők a keresztirányú vágások, melyek inkább kardcsapásra, mint szerszámnyomra utalnak (48. kép). Az aranyhajú hölgy fején a felső ajak, alsó ajak mellett nemcsak az állcsúcs, hanem az orca is sérült (49. kép), és az orrnyergen tisztán látható a vésőnyom is. A női fej fejkendővel — valószínűleg egy Madonnafej — szintén az orrán és állán csonka (34. kép). A fejkendő jobboldalt lecsüngő része és a fejtetőnél beilleszkedő darab égett. Innen a szem vonaláig az egész koponya-homlokrész le volt törve. Szándékosan leverték a gyermek vagy kerub fejnél (50. kép) az orr, száj, áll, és az orca egy részét és hasonlóan sérült egy kislány fő is. A capucciós fő, az úgynevezett szép fej (51. kép) anyagunknak egyik legjelentősebb faragványa. Amellett, hogy szakállának fele letörött, az orcáján egy bevágott lyuk van, és a csonkult orron jól látszik a keresztirányú vésőnyom. A bal füle nincs kifaragva, csak a befoglaló tömege, és melle bal részén egy furatlyuk van. Mindezek feltehetően azt jelentik, hogy a megbízó mecénás az ábrázolt személyt becstelen embernek tartotta, akit elítéltek, megbélyegezték, jogfosztottá tették és megölték. Testét megcsonkították és tagjait szétszórták, szemétre dobták — a középkor jelképrendszere szerint, melyet a továbbiakban részletesebben vizsgálni fogunk. Egy szobor élővé varázsolásának szertartása már a fáraókori Egyiptom halottkultuszában általános, melyet változott fomában a krétai mondakör Daidalos legendáiban és a Ciprus királyának, Pyagmalionnak szoborszerelem történetében fedezhetünk fel. Az élővé tevés jelét láthatjuk abban, hogy több fejen csak a szemek pupillái vannak kifestve, amit a teljes kifestés esetében meg kell előzzön az arcszín és a szemgolyó fehérje, ezért e részbeni kifestest jelképesen kell értelmeznünk. Egyetlen fej van az egész anyagban, mely épnek mondható, hiszen megvan az orra, szakállának tömege is teljes, és orcája sem sérült (52. kép). De ez a fej, a hozzá hasonló méretű apostol vagy prófétafejektől abban különbözik még, hogy nem sematikusan szabályos, hogy méltó e kis remekmű arra, hogy Huizinga szavaival jellemezzük: ,,Itt a szellem végre boldog, egyszerű nemes és tiszta, mint a korabeli magasztos egyházi zene és a megindító népdal". Meggyőződésem, hogy e kis fej egy mesterportré, ahol a művész ihlete felszabadult a szolgaiság alól . A kész és befejezetlen szobor-részek mellett a leletben egy olyan faragvány csoport is van, melyeknek hovatartozása terjesen nem tisztázott, azok, melyek a műhely életére utalnak, s mint ilyenek egyedülállóak, hiszen középkori műhelyek kőfaragványos tárgyi anyagáról nincsen tudomásunk egész Európában. De maradjunk a lelet ismertetésénél. Közvetlenül a műhelyre utal a kis építészeti modell mészkőfaragványa (54. kép), egy nyolcszögű záródás támpilléres sarokmodellje, és az eltört fenőkő, mely ugyancsak a szoboranyaggal együtt került elő . A figurális anyagban szinte két egyforma fej a Háromkirály-típusú faragvány. Az egyik kvalitásosabb (53. 274