Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kiszely István: A budaszentlőrinci pálos kolostor Szent Keresztről nevezett oldalkápolnájában talált csontvázak antropológiai vizsgálata 259-268

KISZELY ISTVÁN A BUDASZENTLŐRINCI PÁLOS KOLOSTOR SZENT KERESZTRŐL NEVEZETT OLDALKÁPOLNÁJÁBAN TALÁLT CSONTVÁZAK ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATA Bevezetés E rövid adatközlő cikk a pálos templom Szent Kereszt oldalkápolnájában 1971-ben talált 3 férfi csontvázának rövid antropológiai jellemzését tartalmazza. Köszönettel tartozom Zolnay László régésznek, aki lehetővé tette számomra, hogy az ásatáson jelen lehessek és a csontvázanyagot feldolgozás céljából rendelkezésemre bocsájtotta. A csontvázak leírása 1. csontváz Bázisnál kissé hiányos koponya alsó állcsonttal és teljes, jómegtartású vázcsontozat. Neme: férfi. Egyaránt a férfi nemre utalnak a másodlagos, csonton is megfigyelhető nemi jellegek, bár az idős kor miatt ezek másodlagosan elmosódtak. Férfias a homlok ,,futó" alakja, a bázisában erőteljes csecsnyúlvány, a jól fejlett lineae nuchae-k, az alacsony, piramis alakú állcsúcs, a medencén az incisura ischiadica major valamint a combcsont- és a felkarcsont feje (1, 3. táblázat). A strukturálisan erőteljesen fejlett vázcsontok felületén az izomtapadási felszínek gyengén fejlettek; ez nem a senilis atrófia következménye, hanem az életbeni gyengébb használat eredménye. Számított életbeni termete: 167 cm az összes hosszúcsont (humerus, radius, femur és tibia) alapján (Breitinger táblázata). Életkora: 60 év körüli, esetleg e fölötti. A koponyavarratok külső felszínei, kivéve a koronavarrat és a lambdavarrat középső részeit, elcsontosodtak - ezek elcsontosodása igen későn történik. A fogak jelentős része három felső fogat kivéve már in vivo kihullottak, az állcsontok fogmedri részei resorbeálódtak. A megmaradt három fog Körber-féle kopásfoka 4,5 — 5-os. A felkarcsont és a combcsont proximális epiphysisei a Harsányi—Nemeskéri féle VI. fokozatnak felelnek meg, mely trabeculáris elrendeződés 61—68 éves korra jellemző. A csontváz embertani jellemzői és anatómiai variációi: hyperbrachycran, hypsicran, tapeinocran, szűkhomlokú, stenometop, orthognath, hypereuryprosop, euryen, hypsikonch, letorrhin, brachystaphyllin és brachyuran. A koponyafal vastag — igen vastag, a koponya alapalakja Sergi szerint: rhomboid, hátulnézetben: bombaalakú. Az arc kryptoprosop, kryptozyg, a homlokdudor erősen fejlett, nőies és a falcsonti dudorok közepesen fejlettek. A sutura sphaenoparietalis keskeny, a nyakszirt planooccipitalis, a protuberantia externa (Martinféle méret) l-es, a glabella fejlettségi foka (Broca—Martin) 2-es, a csecsnyúlvány nagysága (Martin) 3 - 4-es és az orbitaszélek közepesen fejlettek. A csontos szemüreg magas és lekerekített sarkú. A csontos orrnyílás alul kis mértékben szélesedő, a csontos orr közepesen fejlett, gyengén homorú, alakja (Hovorka) 4-es kategóriába tartozó és az orrtövis a Broca féle sémában a 3-as és a 4-es értékek közötti. Az apertúra piriformis alsó szélén a sulcus praenasalis mérsékelten fejlett, és a fossa canina közepesen kitöltött. A pórus acusticus középszéles és hátrafelé hajló. A járomcsont keskeny és oldalt az arc síkjából közepesen kiálló. Az állcsúcs alakja az Eickstedt féle séma szerinti alacsony piramis alakú, a szájpad Ualakú, a sutura palatina transversa egyenes és a csontos szájpad az alveolaris resorptio következtében igen alacsony. A megmaradt fogak a következők: jobb felső szemfog, bal felső előörlő és a gyökeréig fogkővel fedett jobb felső második őrlő. A jobboldali felső függesztőöv csontjai kissé hoszszabbak, mint a bal, így jobbkezességgel állunk szembe; az izomtapadási felszínek fejlettségéből következtetve ezen egyén életében középerős fizikai munkát végzett (3. táblázat); a bal kulccsont közepes mértékben hosszabb és vékonyabb, mint a jobb. A bal humerus alsó harmadában processus entepicondyloideus, a combcsontfej főleg baloldalt férfiasan nagy. Az alsó hosszúcsontokra a hyperplatymeria és a mesoknemia jellemző. Típusa az idős életkor miatt egyértelműen nem határozható meg. A hyperbrachycrania a hypereuryprosopiával és a 167 cm körüli életbeni termettel nem sorolható be egyetlen jól körülhatárolt típusba sem. A planooccipitalia dinári keveredést mutat, ilyen jellegű az agykoponyaalak is. Az arckoponya Közép-Európa brachykephalizálódott és euryprosopizálódott helyi őslakosságára jellemző. Több ilyen csontváz származik Bajorországból, de gyakran fordul elő más germán eredetű lakosoknál is. Az egész csontvázon közel egyforma mértékű súlyos pathológiai elváltozást figyelhetünk meg, ez az arhtrosis deformans (arthropathia chronica), az idült ízületi bántalom. Az arthrosis deformans tulajdonképpen „kopási" betegségnek tekinthető. A betegség oka a porc elöregedése; lehet vérellátási és anyagcsere-zavar okú. A csontvégeket védő rugalmas porcréteg elpusztulása folytán a csontvégek közvetlen behatás alá kerülnek. A szivacsos csontállomány gerendái összeroppannak, az ízületi széleken vastagodások és csontfelrakódások, ún. peremexostosisok keletkeznek. Az így létrejött csontnövedékek a csontvégeket eltorzíthatják (1,2. kép). Az egymással szemben levő csontfelszínek lecsiszolódnak, súlyos mozgáskárosulás és merevség jöhet létre. Leggyakoribb ez — amint az 1. csontváznál is előfordul — a csípő- és térdízületeken, de gyakran csontosodik össze a medencelapát a keresztcsonttal. E betegség általában idősebb korban fordul elő. 259