Budapest Régiségei 26. (1984)
ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Előzetes jelentés a budai vár déli részén végzett 1975-1981. évi feltárásokról 203-216
lazát kapcsolódott a 2. — előző — pontunkban ismertetett falhoz. 4. Kisebb falakat emelt a török az északi kaputorony pincéiben is. Ezek egyikéből emeltük ki azt a másodlagos elhelyezésű koronás W-betűvel s a Jagelló címerrel ékesített vörösmárvány baluszterosztó töredéket, amely Mátyás reneszánsz mestereinek II. Ulászlókori budai továbbműködését bizonyítja. 5. Az Újvilág kertben, egy 19—20. századi kő víztároló, vagy parter alatt 2 m. mélységben egy törökkori, fehér vakolású épület maradványaira akadtunk. Ennek északkeleti sarka s nyugat, illetve dél felé haladó fala 6—6 m. hosszan volt követhető. Említettem: láttán Murád pasa 1650 körül emelt dzsámijának maradványára gyanítottam. A feltárás területét — minden indokolás és jelzés nélkül — 1978-ban gépi erővel váratlanul visszatemettették. Feltárása folytatandó, illetve befejezendő. Kiemelkedőbb leletek, leletcsoportok Ismertetésem főként építészettörténeti emlékeink köré csoportosítja az 1974. óta 1982. évvégéig folyamatosan végzett budavári feltárások leletanyagát. Maga a mobil leletanyag annyira bőséges és gazdag, hogy azzal egymagában meg lehetne tölteni egy kisebb múzeumot. Mivel ásatásaink mind mostanáig folyamatosak voltak s megszakítás nélkül, télen-nyáron — éppen a sarkunkban járó helyreállítók miatt — néha erőltetett ütemben is szorgalmaztuk őket, a terjes beszámolóhoz kellő feldolgozás (restaurálás) eddig elvégezhető nem volt. Nem került sor a törökkorból származó kínai porcelánok, a gótikus és reneszánszkori kőfaragás-anyag, a tömeges középkori idomtéglák, vagy az újkori rétegekben feltárt habán kerámia feldolgozására sem. Mindez — néhány év múlva — egy a jelenlegi, hevenyészett, előzetes jelentésnél sokkal bővebb publikációt igényel. De érdemel is. Törekedtem arra, hogy munkám feldolgozásába, publikálásába munkatársaimat is bekapcsoljam. így e kötetben kerül közlésre munkatársam, Boldizsár Péter munkája egyik érdekes leletünkről, egy 14. sz.-i pálinkafőző edényről. Hasonló módon remélem megvalósítani későbbi beszámolóinkat is. (Kínai porcellán-anyagunkkal Ferenczy László, egyedülálló értékű habán edényeinkkel H. Krisztinkovich Mária, a 81/2. lelőhelyen talált gótikus ötvös műhellyel Nagy Ildikó, állatcsont anyagunkkal — a közelmúltban elhunyt — Matolcsi János paleo-zoologusunk foglalkozott.) Sor kerül majd a Duma György és Velledits Lajos által vizsgált terrakotta idomtégláink ismertetésére s a Bodor Imre által végzett numizmatikai elemzések közlésére is. Leleteink sorából, mint kiemelkedőbbekről, említést tettem a IV. „konzolos helyiségben" feltárt Madonnafőről. Azokról a kisebb szobortöredékekről is, amelyek a 74/4. központi torzólelőhely feltárása után más ásatási területeken kerültek elő. A Madonna-fő megtalálásán ki vül a 74/30. ponton lelt Luxemburg-címer és kőkorona töredék az egész gótikus szoborcsoport, a hajdani szobrászműhely működésének dátuma pontosításához segíthet közelebb. A felsoroltak értékéhez csatlakoznak azok az eddig részben ismeretlen kályhacsempék is, amelyeket tömegesen tártunk fel különféle lelőhelyeinken, s az a néhány díszkályha csempe, amelyről e beszámoló Zsigmond kori szakaszának 6. pontjában tettem említést. Feltárásra váró területek, további feladatok 1985 év végével a magam vári ásatási munkáját befejezem. A korábban magam elé tűzött célt - amelyet 1977. évi bővebb beszámolómban ismertettem - megvalósítottam. Munkánk eredményeképpen sikerült a palota- és várostörténet néhány homályos periodizációs kérdésének megoldása. Pl. az Árpád kori várhegyi falu-település s a városalapítást követő építkezések tekintetében; várostörténetünk eleddig mit sem tudott sem erről az Árpád kori várhegyi agrártelepülésről, Minor Pest topográfiájáról. De arról sem, hogy a IV. Béla alapította város polgári lakónegyedei a 13-14. sz.-ban lenyúltak egészen a várpalota területéig. Ezeknek a felismeréseknek archeologikumát szerencsésen egészítették ki váratlan leletek, sorukban az 1974-ben feltárt szobor-galéria megtalálása. Munkám végeztével is számos kutatási téma marad. (Az Öntőház utcai zwingerek, a két - hajdan a Dunáig lefutó — kortina, vagy a 15. sz.-i író — Bonfini — által emlegetett, nyugati-vároldali villa marmorea feltárása.) A szűkebb 1984 évi program: a) a felhagyott út (voltaképpen a 18. sz.-i királyi istállók/pincéi falközének) további feltárása. Pontosan tudjuk, hogy 77/6, 76/7 sz. koraközépkori házaink pincéi erre a területre nyúlnak át. b) a 80/2 és 81/4 közötti lelőhelyek közé eső, átmeneti teher-autó áthajtó út megszüntetése s e terület feltárása. Gyanítjuk, hogy itt egy vagy két 13. századi kőház maradványai helyezkednek el. c) Feltárásra vár a Szárazároktól D-re eső terület, egészen az Ybl-szárnyig. Ennek lehetősége szükségképpen megnyílik akkor, ha a felső-nyugati várfal megerősítési munkáit — belső betontámaszának megalkotását — a Mélyépítő Vállalat 1983/84. évben elvégzi. d) A Czagány István által tervezett középkori rompark építése előtt újból fel kell tárni a IV. Béla kori városfal - 1972 óta folyamatosan kiásott - szakaszait, amelyeket a felső-nyugati várfal belső betonozása miatt a Mélyépítő Vállalat vissza temetett. e) A Csikós udvaron az Arányi kapu — É felé tekintő — árkának, a kaput befoglaló Ny—K-i irányú falnak feltárása, a kapu É-i előterébe belelógó törökkori épület alapjainak kiásása. E feladatoknak — 1984 év végére elérhető — megvalósításával a Hunyadi és Csikós udvaron végezhető feladatok lezárulnak. 210
