Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Előzetes jelentés a budai vár déli részén végzett 1975-1981. évi feltárásokról 203-216

1. Várfalak. A nagy Szárazárok D-i fala már az Anjou-korban elválasztja a királyi palotát a várostól. A Ny felé futó — a Csikós udvart is átszelő — Ny—K-i irányú - alsó kortinában, a Csikós udvaron helyezkedik el az ún. Arányi kapu, a Hunyadi udvar felső szintjén pedig — megállapítható módon — szintén egy várkapu nyílt észak felé. (A Csikós udvaron elhelyezkedő ún. Arányi kapuról — amelyet egészében újra feltártunk - megemlíthetjük, hogy annak ÉK-i előterében egy — valószínűleg a törökkorban emelt - féltorony-szerű, a felső várfalakhoz tapadó épület állt. Ezt az épületet jól jelzik a 17. sz. végi helyszínrajzok, sőt a 18-19. sz.-i felmérésekből az tűnik ki: ezt a Csikós udvar szintjére alapozott törökkori féltornyot még a 18. sz.-ban épített ún. Stöckelgebäude épületébe is beleépítették. Maradványait a 19. sz.-ban, az Ybl-féle építkezések idején bontották le. Alapfalai azonban ma is belelógnak az Arányi-kapu É-i előterébe.) Az Arányi kaput, s az azt inkorporáló, a Csikós udvar szintjén állt Ny—K-i irányú kortinát a múlt század hatvan-hetvenes éveiben a tudós dr Arányi Lajos orvos írta le: megemlíti, hogy a kapu felett középkori címertöredék volt s a kapu É-i előterében szintén szárazárok — vagy legalábbis egy farkasverem — volt. E szakasz első mondatában esik szó egy — a felső, Hunyadi udvaron elhelyezkedett - É felé nyíló kaputoronyról. Az Udvarlaki Őrség épületének lebontása után nyílt módunk az ún. Patkótorony Ny-i részeinek tisztázására. Itt világossá vált: a 13. sz.-i városfalhoz ízülő ún. Patkó tornyot Ny felé folyamatosan bővítették s Ny-i részén, a Szárazárok Ny-i szakaszának középterében, valószínűleg Anjou-kori előzmények után itt építették fel azt a felvonóhídra tekintő Zsigmond kori kaputornyot, amelyet utóbb a török részben őrtoronynak, részben pedig börtönnek használt. Utóbbi okból nevezték a törökök Zindánnak ezt a kaputonyot. 2. A Csikós udvarra támaszkodó támpilléres Ny-i felső várfalnak az Arányi kaputól s az azt befoglaló Ny—K-i irányú kortinától D-re eső szakasza már az Anjouk korában felépült. A Csikós udvart Ny—K-i irányban derékba metsző — s alapfalaiban megtalált - kortina, az Arányi-kapu (helye) s a felső Ny-ra néző várfalaknak ez a szakasza egykorú: építésük kora megelőzi Zsigmond nagy építkezéseinek idejét. Mind a kortinán, mind ezen a falszakaszon megjelennek a nagy, rusztikus kváderékkel kialakított támpillérek. 3. A feltárt Szárazárok (Ny-i vége) s az Ybl-szárny (a leendő Széchényi könyvtár-épület) közötti szakaszon a Zsigmond-kori (részben Anjou-kori) nagy támpilléres Ny-i várfal és a korábbi, IV. Béla kori városfal között egy harmadik, eltérő tengelyű, É—D irányú várfalat is feltártunk. Ennek a — nyilvánvalóan az Anjou korból eredő — várfalnak északabbi szakaszát a Zsigmond kori Szárazárok továbbalakításakor elbontják, de nyomon követetjük ezt az Anjou kori várfalat északabbra, mint a Zsigmond kori nyugati-felső várfal legbelső rétegét. Ennek részlete az a belső-támpilléres falszakasz is, amelyet a Hunyadi udvart lezáró Zsigmond kori felső várfalban végig, fel az É-i kortináig követhettünk. Ezt az Anjou kori várfalat, mint azt már korábbi publikációmban közöltem, szabályos ritmusban belső támpillérek s árkádok tagolták. (Ezeknek nyomait megsemmisítették akkor, amikor statikai okokból az egész felső nyugati várfalat belülről, tehát K felől, le a Csikós udvar szintjéig egy 2 m vastag betonköpennyel szilárdították meg.) 4. A Szárazárok és az Ybl szárny közötti szakaszon a felső, Ny-i, támpilléres várfal belső K-i síkja vakolt. Vakolt azonban a 3. pontunkban leírt Anjou kori várfal külső, Ny-i fala is. Ez arra mutat: ebben a háromszög alakban szűkülő térségben valaha egy, vagy több terem, vagy egy belső kisudvar, egy zwinger helyezkedett el. Meglehet, hogy az a kapu, amelyet — mint már említettem — a IV. Béla kori városfal D-i szakaszának testébe másodlagosan iktattak bele, ebbe a kis várfal-közbe vezetett. Ez a kérdés azonban tisztázatlan. Mivel a Szárazároktól D-re eső terület — egészen az Ybl szárny nyakáig — feltáratlan, talán, az 1983/84. évben esedékes feltárástól várhatjuk az e kérdésre adandó választ. 5. Egyes pincék betöltési anyagában - így pl. a 74/3., 74/6., 77/6 és 77/7 házmaradványokban — Károly Róbert s Nagy Lajos kori pénzek datálják a feltöltést. Itt Anjou kori átépítéseket, a kőházak Anjou kori átépítéseit sejthetjük. A 74/6. - Nagy Lajos dénárával datált — ház sarkából került elő egyik legjelentősebb leletünk, egy mázatlan, gótikus cserépkályha összeomlott anyaga. (Utóbbit Szebényi Judit restaurátor rekonstruálta.) Korábbi — 1977-ben megjelent — ásatási beszámolómban emlékeztem meg arról, mind az 1974-ben talált gótikus torzók lelőhelyén, a 74/4. sz. ház-udvaron, mindpedig az ahhoz csatlakozó 5,5 méter mély ciszternában is jelentkeztek Anjou kori — tehát I. Károly, I. Lajos és Mária királynő korából való — pénzek s velük együtt bőséges Anjou kori leletsorok.

8 VI. Zsigmond kor 1. A 15. sz. első felének vitathatatan építménye az a hatalmas, 2,5 — 3 m. változó szélességű várfal, amely a Ny-i vároldal török elnevezésű, de ugyancsak Zsigmond kori ún. Karakas pasa-tornyától a Szent György teret s a Hunyadi udvart átszelve kb. a K-i vároldal Turulmadár szobráig terjed. Ezt a várfalat — amely a palota tartományát a budai polgárvárostól választotta el — középterében, a mai Munkásmozgalmi Múzeum ÉNy-i sarka előtt — egy hatalmas kaputorony (s annak K-i és Ny-i toldata) tagolta. Ezt a kaput nevezi a törökkor „Kolduskapunak". Egy, járdával is tagolt, hatalmas kövekkel fedett út vezetett hozzá. Az utat 15. sz.-i építésű, földalatti cserép vízvezető-csövekből alkotott vízvezeték kísérte. A vízvezeték a díszesen kövezett út Ny-i oldalán jelentkezett. A főkapu tornyának K-i oldalépülete — alapfalaiban, pincéjében — megmaradt. (Ny-i tornyának 208