Budapest Régiségei 26. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Előzetes jelentés a budai vár déli részén végzett 1975-1981. évi feltárásokról 203-216

m. D-ről egy — kis nyíláson keresztül vele összekö­tött — ciszternaszerű helyiség mutatkozott. Mind a két lelőhelyről 13-14. sz.-i leletanyag - köztük kályhaszemek s egy solymászalakos padlótéga — ke­rült elő. A teljes feltárást technikai akadályok miatt nem lehetett befejezni s ma már erre remény sincs, mert a Szent György téren 1976-79-ben végrehaj­tott alagcsövezéssel mind ezt a torony (?) marad­ványt, mind pedig a hozzátartozó ciszternát feldúl­ták. A nagyméretű épület Ny-i oldalán a kőfalat helyen­kint téglával is kipótolták s a betöltés felső rétegei­ben törökkori kerámia is akadt. Az épület úgylát­szik át- és túl-élte a törökkort: pontos helyén az 1687. évi Rabatta-felmérés egy négyzetes alaprajzú nagyobb épületet tüntet fel. Eszerint ez a toronysze­rű épület volt az egyetlen, még a törökkort is meg­élő, sőt túlélő középkori épület a palota északi erőd­falának előterében. 12. Az É-i főkapu — Kolduskapu — K-i épülettoldatá­nak részletei. A Zsigmond kori erődfal kaputornyá­nak K felé néző, az erődfallal használatukból kikap­csolt ablakai arra mutatnak, hogy e 15. sz.-i alakítá­sú épület helyén már egy koraibb, nagyobb méretű részben hasonló elrendezésű kőépület állt. Ennek egyes falait meghagyták s belekomponálták a Zsig­mond kori kaputoronyba. A kaputoronyhoz K felől csatlakozó épületnek csupán pincéje, az abba leveze­tő lépcső, a felső pince két kamrája maradt meg, kő ajtókeretek maradványával. Az alsó pincehelyiséget kétízben boltozták. Első födémé egy — részben máig meglévő, sima konzolokon nyugvó — síkfödém volt. Ezt utóbb gótikus vállkövekből kiinduló kőboltozat­ra cserélték ki. Mindkét konzol-rendszer gyámkövei­ből maradt in situ hírmondó. Szintviszonyai: a Kolduskaputól É felé vezető 15. sz.-i, nagyköves út szintje. 159,3 m. Ugyanennek az útnak K-i, magasabb járdája. Af 159,89 m. A koráb­bi, bogárhátú út szintje: Af 158,90 m. A kaputo­rony K-i pincéjébe levezető lépcső küszöbe a gótikus ívű pince-ajtó küszöbénél: Af 156,57 m. - A K-i to­rony-toldat pincéjének feneke a sziklán: Af 155,47 m. 13. A Kolduskapuhoz vezető 15. sz.-i köves út Ny-i ol­dalán É felől D nek haladva az alábbi épületek ma­radványai kerültek feltárásra: 77/6. korai kőház szik­lába metszett pincéje. A pincéből, nyugat felől kelet felé emelkedőén lépcső vezet s ennek felső küszöbe kiugrik a hajdani épület K-i homlokzata elé. A Ny-i oldalán eleddig fel nem tárt pince K-i oldalának bei­mérete: 2,8 m. Betöltéséből Károly Róbert-I. La­jos kori ezüstpénzek. Ezt a házat, csakúgy, mint né­hány — utóbb megjelölt szomszédját — a 15. sz. első felében, a várost a palotától elválasztó nagy É-i kor­tina építése idején iktatták ki. Betöltésének zöme a 15. sz. első feléből való. 14. 77/7. — az előzővel D-ről szomszédos— hasonló el­rendezésű kőház pincemaradványa. 6 m-es mérhető belméret. Hasonló elrendezésű — az épület homlok­zatán túlmenő — pincelépcső. Feltárása Ny felé foly­tatandó. Betöltésének kora, mint a 13. sz. épületé. 15. 75/9. az előző két épület D-i szomszédja. Hasonló el­rendezésű. Ennek az épületnek homlokzata is K-re, vagyis a koraibb, bogárhátú útra nézett. A későgoti­kus, nagyköves útnak ez az épület már útjában állt; alighanem annak építésekor bontják le ezt is. Feltá­rását — Ny-i irányban, az akkor még működő és használt ideiglenes kocsiút miatt — nem lehetett be­fejezni. Feltárandó. 16. 75/5 szelvénytől az északi kortina (tehát az erőrend­szer északi zárófala) testéig, 12 m. hosszan egy hom­lokzati, de inkább kerítésfal halad, habarcsos kőből; ez az É—D-i irányú fal beköt abba az épületmarad­ványba, amelyet a 15. sz. első felében az É-i kortina testébe beleépítettek. 17. Az É-i kortina testébe beépített korábbi házfalak, 4 m-es belső térrel, 81/4. sz. Betöltéséből kerül elő egy románkori oszlopfő töredék s egy reneszánsz stílű gyöngyös fülbevaló. 18. A most leírt, a 15. sz. első felében kiiktatott - s részben a kortina testébe falazóanyagként felhasz­nált — házmaradvány tartozéka a tőle keletre álló, 6 m. mély, átlagban 1,8 széles sziklába vágott ciszter­na, amelynek a 81/2. jelet adtuk. Ebből a ciszterná­ból kerültek elő 15. sz. eleji — 14. sz. végi — udvari ötvösműhelyből származó betűmintatáblák és fém­öntésre használt kődúcok. Ezeknek feldolgozását — kérésemre — Nagy Ildikó régész végzi. (Az egyik nyomódúcot Marosi Ernő az 1974-ben feltárt gó­tikus szoborgaléria lovag-alakjai hiányzó fémövdí­szeinek öntésére vélte alkalmasnak.) 19. Az ettől a kettős - 81/4 és 81/2. sz. - lelőhelytől D-re 6 m. széles telekosztás üres. A 80/10. számot viseli. Feltételezzük, hogy itt egy a városfal felé, Ny­Ny-i irányba vezető sikátor helyezkedett el. Felszíne szikla. 20. A 74/1., részben már feltárt ház Ny-i folytatásában a 80/5. sz. lelőhely. Felette 3 m. széles későközépkori fal helyezkedett el, K—Ny-i irányban. (Ebben a szé­les falmaradványban sejtettük az erődrendszer É-i főkapuja, a Kolduskapu nyugati oldaltornyának rom­jait. A romokat a Mélyépítő Vállalat annak idején felrobbantotta. E robbantás előtt a 80/5. sz. lelőhely feletti rétegekben helyezkedtek el csonkolt faágas motívumú későgotikus, monumentális méretű kon­zoljaink.) 21. 12 m. széles - az előbbi lelőhelyektől D-re eső — szikla-felmagasodás. Ennek É-i oldalán helyezkedik el a sziklába vágott 74/30. sz. pincemaradvány. Itt 1974 év augusztusában tártuk fel a hársfalevél- és sasszárny-motívumos Luxemburg-címer töredékét s azt a kettős kőkoronát, amely — együttesen —1974. évi nagy szobortorzó-leletünk szerves tartozéka. Ez a — Zsigmond király dinasztiájának — címermarad­ványa támpontot ad a szoborgaléria Zsigmond kori datálásához. 22. A 74/3. és 74/6. sz. - 1974-ben feltárt s 1977-ben ismertetett — kőházaink nyugati toldatának feltárá­sát a hevenyészett út említett megszüntetése tette lehetővé. E munkát végrehajtottuk s így a 74/6 sz. épület alagsorának (pincéjének) sziklábavágott nyu­206

Next

/
Thumbnails
Contents