Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Sz. Burger Alice: Későrómai sírok Aquincumban 65-118

szítése (4; 20. képek) a bronzmellékletek közül a legjobb állapotban maradt ránk. A töredékeiben levő nagyobb bronzedény esetében nem biztos hogy lapos tál, vagy magasabb vödör lehetett.A sírban talált — sajnos elpusztult - gazdag üveg mellékletek, ezüstkanál (4; 13. képek), továbbá a „kincsleletnek" beillő éremmelléklet (23-25. képek), mind az egykori tulajdonos fényűző életmódjára utalnak. Az „A" sír vizsgálatakor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mindeddig Aquincum történetének kutatása a rendelkezésre álló rendkívül gazdag írásos kőemlék-forrásanyagra támaszkodott.

27 Ezúttal azonban megkíséreljük csupán egy temetkezés elemzésével néhány társadalmi kérdés felvetését. A mellékletek feldolgozásakor arra a meggyőződésre jutottunk, hogy e kettős sír földbehelyezése az első tetrarchia (i.sz. 293—311) korára esett. Miután a vasszék azonosítható a SELLA CURULIS-sal,

28 a vasfejsze a lictorok által vitt fascesek SECURRISA-val,

29 továbbá ha figyelembe vesszük a férfi viseletét; pecsétgyűrűit és felfüggeszthető díszes ezüstlapkáját (4; 14. képek) olyan insigniákat kapunk, amelyek alapján magistrátusi hivatal körülírható. Figyelembe véve az egyes hivatalok örökölhetőségét,

30 a nagy vagyont mint alapfeltételt,

31 a 194. óta colonia rangba sorolt Aquincum vezetésében a 3—4. század fordulóján a következő magistrátusok jöhetnek számításba.

32 AEDILISEK (IIVIRI),

33 QUAESTOROK,

34 CURATOROK,

35 PROCURATOROK.

36 A IIVIRI pályafutásukról Aquincumban még i.sz. 307-ből is van adatunk.

37 A diocletianusi reformokat követő időszakban azonban ezek már CURIALIS néven játszanak jelentős szerepet. Tisztségük örökölhető volt. Tevékenységük körébe elsősorban a kereskedelem ellenőrzése, majd főleg a „játékok" rendezése tartozott. Valamennyi, e sírban talált melléklet — az insigniákon kívül is — ezt a hivatali státust támasztják alá.

38 összegezve fentieket: A budai hegyvidéken, a mai Budapest szálló vidékére lokalizálható, (volt Drasche-féle téglagyár, 1. és 56. képek) 1863-ban megtalált, kőlapokból épített kettős sír soha nem tartozott Budaújlak-hoz. Aquincum városától és táborától messze kieső, Ny felé vivő egykori római út közelében történt a temetkezés az isz. 3—4. sz. fordulóján. A kettős temetkezés „magányos" sír volt, feltehetően egy közelben álló villa kertjében. A házaspár (?) közül a férfi apjától örökölt hivatalának őt megillető insig niáival (sella curulis, fasces/securris, Mercurfejjel díszített ezüst függesztő, két pecsétgyűrű, 8 cm széles, ezüstlapokkal díszített és 4,4 cm széles ezüstcsattal végződő cingulumok, ezüstfibula, együtt került eltemetésre. Nincs kizárva, hogy a síron kívül talált bronz oenochoe hivatali működésével összefüggően volt hosszú használatban.

39 Életében minden valószínűség szerint a CURIALIS-ok tevékenységét folytatta. A sírban talált másik váz (nő?) esetében a mellékletek terjes hiánya felveti annak lehetőségét, hogy az asszony esetleg már kapcsolatban állott az ebben az időben (311 körüli évek) még elég sok kockázatot jelentő kereszténységgel. Ellenkező esetben elképzelhetetlen az, hogy egy 70 ilyen társadalmi szinten élő nő gazdag ékszermellékleteit, pipere- és luxustárgyait ne vitte volna magával utolsó útjára. ,3" sír (1880) (26-43. képek). „1880-ik évi november hó 3-án a Il.ker. Török utczában épen Gül-Baba sírja alatt, és a Gyógyforráshoz czímzett szállodától 100 lépésnyi távolságra, a Lukács fürdő közelében, csatornaásás közben a munkások egy római kőkoporsóra bukkantak." A - szerencsére — érintetlen szakofágot másnap Hampel József tárta fel és tette közzé.

40 Sírleírás: (27. kép) Mélység: 165 cm. Tájolása É - D (fej É felé). A váz jó megtartású volt, „erős és magas, 30 éven túli római férfi lehetett, a múzeumba szállítottam."

41 MELLÉKLETEK (28-43. képek) 1. Kőszarkofág Felirat nélküli egyszerű sírláda. Egyik hosszoldalán szépen megmunkált feliratos mező üres. Alsó rész H: 220 cm, Mag: 70 cm, Szél: 92 cm. Tető H: 225, Szél: 112 cm. - Oldalfalak Vast: 6 cm. Szarkofág teljes Mag: 100 cm. Ltsz.: 171.1880.1. 2. Arany övcsat (28-29. képek) kép) D-alakú csatkeret, közepe felé megvastagodik. Mozgó tüskéjének vége állatfejben (kígyó?) kiképezve. Szíjszorítója félköralakban visszahajtott, 3 szegecs fogja össze. Teljes H: 4,3 csatfej H: 1,8, csat teste 2,5 cm. Szél: 2,8 - 3 cm. Súlya: 20,84 gr. Ép. Ltsz.: 171.1880.2. - Jobb térdcsont mellett (27. kép) 3. Vastőr (28; 30. képek) Hosszított, egyélű keskeny vastőr, a penge tövéhez erősített arany pánttal, a markolatnyújtvány végén arany foglalattal (1,7 gr). A markolatnyúlvány egyik oldalán, végétől számítva 2,5 cm-re kiálló szegecslyuk. A vaspenge egyik oldalán lent fa, másik oldalán textilnyomok. A markolatnyúlvány végéhez tartozó aranyfoglalat visszahajlott, a szélek fölött keskeny ovális tetővel jelenlegi állapotában arra mutat, hogy az aranyhüvely egykor 1 db-ból lehetett, a sírba azonban már csak alsó-felső része került. Az aranyfoglalat H: 2,2, Mag: 1, Szél: 0,8, V: 0,1 cm. Ltsz.: 181.1880.3. Jobb kéz mellett (27. kép) 4. Ezüst tál (28. kép) Lapos patena, gyűrűs talppal, sok darabra törve. Pereme megvastagított, széle csorba. Átm: 21, Tá: 7,9, Mag: 1,5 cm. Súlya: 312 gr. Ltsz.: 171.1880.4. Bal kéz mellett (27. kép) 5. Ezüst csésze (28; 31. képek) Vágott peremmel, kónikus testtel. Gyűrűs talpon áll. Peremén fonatos szegélydísz, talpán RV betűk bekarcolva. Rongált, sérült. M: 2,8, Szá: 9,1, Tá: 4,5 cm. Súlya: 101,5 gr.