Budapest Régiségei 25. (1984)

ÁSATÁSOK, LELETMENTÉSEK, MŰEMLÉKVÉDELEM - Kaba Melinda: A Budapesti Történeti Múzeum ásatásai és leletmentései 1976-1982 között : műemlékvédelem 455-502

190. Magyar Lajos u. (Fényes A dolf u. )—Perc u. Mókus u. A kolostor templomának D-i oldalán 1975-ben kővel falazott sír kőlapokból kialakított fenékmaradványát és szögben törő falrészletet találtunk, melynek É-i folytatása a templom támpilléréhez kapcsolódott. Ennek az objektumnak további feltárását 1976-ban folytattuk. A kápolna D-i falának egy szakaszát az újkori pincefalban határozhattuk meg, melyhez két támpillér tartozott. Az ÉD-i irányú Ny-i falának DNy-i sarok támpillére maradt meg. A feltárt építményt a Krisztus-teste kápolnával azonosítottuk, melybe 1380-ban az idősebb Erzsébet királynét, a kolostor építtetőjét temették el. A feltárt klarissza kolostor templomának műemléki konzerválása és helyreállítása során 1978-ban a templom É-i mellékhajójának alapfalát tártuk fel. A szentélyzáródás azonos a D-i mellékhajó szentély záródásával. A falat egy újkori szinttől induló kúttal átvágták. Az É-i mellékhajó alatt két KNy-i irányú római fal került elő, illetve a szentély fal alapozási sávjával átvágva egy ÉD-i fal maradványát határozhattuk meg. A középkori templom déli falához épült újkori pince padlószintje alatt a templom D-i támpillérsorát tártuk fel. A pince D-i falszakaszából több középkori faragott követ bontottunk ki: oszlopdobok részletét, bordaköteg lábazatának két rétegkövét. A kövek a 14. sz.-i profilok alapján a templomból származnak. 1979-ben a kolostor műemléki helyreállítása során a nyugati kerengőfolyosó keleti falánál, a folyosó falánál korábbi ÉD-i falat határoztunk meg. A korábbi épület teljes feltárására nem volt lehetőség, a falhoz tartozó agyagpadló alatt KNy-i irányú római kori falak kerültek elő, melyek az ÉD-i római út K-i széléhez csatlakozhattak. Bertalan Vilmosné 191. Magyar Lajos u. Vízcsőárokban, mely a Magyar Lajos utca Ny-i oldalán, a park területén húzódott ÉD-i irányú köves út maradványát találtuk, melyet egy újkori épület fala vágott át. Az útréteg átvágásánál kitűnt, hogy az 5—10 cm vastag középkori útréteg alatt 25—30 cm mélyen ÉD-i irányú római kori út húzódott. Tetején a nagy burkolólapok maradványával. A római út Ny-i szélén épületmaradvány és egy feltehetőleg későrómai kori kő sírláda részlete került elő. Bertalan Vilmosné 192. Magyar Lajos u. 3. Az épület felújítását megelőző — a tervezéshez szükséges talajmechnaikai vizsgálatoknál — a pince területén az épület alapozási síkja alatt korábbi falmaradványokat találtunk 1980-ban. Bertalan Vilmosné 193. Mókus u. 20. Az épület felújítását megelőzően az udvar területén és az elbontott D-i szárny helyén ÉD-i és KNy-i irányú kutatóárkot húztunk. A KNy-i irányú árokban az újkori rétegek alatt ÉD-i irányú jó minőségű — elsősorban kövekből kialakított - útréteget találtunk. Az úttól Ny-ra kiszedett középkori törmelékkel meghatározható ÉD-i fal került elő. Ettől Ny-ra az újkori építéssel megzavarva határoztuk meg az épület Ny-i falát. Alatta többször átépített római kori épület maradványa került elő, kerámia anyaggal és stukkótöredékekkel. A középkori út K-i oldalán kőépület maradványa nem mutatkozott. Ezt az utat szélessége és vastagsága alapján azzal a nagy úttal azonosítjuk, melyet egy 1373-as oklevél klarissza kolostor szomszédságában jelöl meg. Az útréteg tetején középkori leletanyag került elő, átvágásánál a római épülettől K-re agyagos réteg és kővel kirakott felület mutatkozott. Az ásatás 1980-ban volt. Bertalan Vilmosné 194. Névtelen u. Névtelen utca (a volt Lajos utca 165—187. számú telkek keleti felében létesített utca, mely a Lajos u. 158. és az Árpád-híd között húzódik) — Lajos u. 165. helyén. A volt Lajos utca 165. helyén már korábban is végeztünk feltárást. Ekkor középkori út és épületmaradványok kerültek elő. 1980-ban a Névtelen utcának a Ny-i szakaszát bontottuk ki. A kutatásnál a középkori utca Ny-i oldalán álló ház teljes feltárását kezdtük meg. A középkori utat és épületet két újkori házzal vágták át. Az egy helyiségből álló középkori épület D-i falában élszedéssel profilált ajtókeret Ny-i szárkövét eredeti helyén találtuk meg. Az ajtó küszöbszintje a feltárt középkori útréteghez viszonyítva jóval mélyebben helyezkedett el. A bejárat két szélénél két keskeny fal csatlakozott, feltehetőleg a később elbontott lépcső támfalai. Az épület DK-i sarkához, mely nagyobb kövekből volt kialakítva, az utolsó középkori átépítésnél egy második helyiséget az újkori épület pincéjének É-i fala vágja el. Az épület betöltési rétegében 16.-17. sz.-i kerámia volt, mely egy agyagos köves rétegre húzódott rá. Ezzel az agyagos köves réteggel a középkori ajtónyílást is lezárták. Ezen a rétegen egy kemencének fenékrészlete került elő, mely a középkori épület 17. sz.-i használatát mutatja. 1981-ben folytattuk ennek az épületnek a feltárását és az épület 16.-17. sz.-i rétegei elbontása után folytattuk kibontását. A 6X8 m nagyságú egy helyiségű épület azonos falstruktúrát mutat. A küszöbszint magasságában az agyagos padlórétegben, illetve az alatta levő köves betöltésben 13.-14. sz.-i kerámiát találtunk. Az épületen belül több gödör mutatkozott, melyekből későközépkori kerámia került elő. A középkori épület K-i és 489