Budapest Régiségei 25. (1984)
MŰTÁRGYVÉDELEM - Hervai Judit: Két római kori bronz dobozka az Aquincumi Múzeumban 443-450
2CuCl + H 2 = Cu 2 0 + 2HCl 2 HCl + 2 Cu + 1/2 0 2 = 2 CuCl + H 2 0 2 CuCl + H 2 0 + HCl + 0 2 = Cu 2 OH 3 Cl + CI Cu + • Cl~ = CuCl A klorid katalizálta korrózió ugyan lassuló folyamat, mert kialakul egy aránylag stabil egyensúly, de soha nem áll le. Korrózió természetesen kialakulhat a tárgy belsejében is, a megmunkálástól függően (lemezes vagy hólyagos korrózió). A színes rézvegyületek alatt csaknem mindig megtalálható a réz egyértékű oxidja, a kuprit, s így ez valószínű feltétele a karbonátok kialakulásának. 4 A korróziós termékek vizsgálata után a fémeket, mivel azok állapota megengedte, azbeszthálóra helyeztem, és gázlángon felhevítettem. Egyrészt azért, hogy a cerezin teljesen elégjen, másrészt, hogy a fémlemezek meglágyuljanak. A tárgyak tisztítására EDTE-nek nevezett komplexképző vegyületet választottam. A komplexképző vegyületek általában (Na 6 P 6 0 18 , Nátriumkálium tartarát) réz és bronztárgyak tisztítására alkalmazhatók, ugyanis a rézvegyület kationját komplex formában viszik az oldatba. Ezek speciális formája a kelátkomplexképző vegyület, pl. EDTE-etilén-diamin-tetraecetsav. Ez a vegyület azonban vizben rosszul oldódik. Az amionsavak kationokkal komplex vegyületet alkotnak, mely a fémiont rákolló szerűen fogja közre. Így öttagú gyűrű alakul ki. Tehát a fémionok oldható, stabil vegyületekké változnak, a szabad amino-karbonsavak pedig újabb fémionokat visznek oldatba: NaOOCH 2 C CH 2 COONa ^ N - CH 2 - CH 2 N í' HOOC J! COOH Cu ^ Az EDTE az egybefüggő fémmaggal rendelkező múzeumi fémtárgyak (ezüst, bronz, vas) tisztítására a következőkben bizonyult előnyösnek: a szulfidok kivételével old minden fémkorróziós terméket, (oxidok, hidroxidok, karbonátok, szulfátok, kloridok), de citromsav hozzáadásával még azt is. A vörösréz oxid (Cu 2 0) más vegyszerrel igen nehezen távolítható el. A fémvegyületeken kívül oldja a rárakódott kalciumvegyületeket is. Az EDTE-vel tisztított tárgyakról a feloldott korróziós termékek korlátlanul oldódnak vízben, s ezért könnyen eltávolíthatók. Miután a kelátkötésű vegyületek rendkívül stabilak, telített oldat esetén sem csapódnak vissza a tiszta fém felületére. A fémkomplex képződését befolyásolja az oldat PH értéke, mert ha a H* koncentráció nő, kevesebb fémkelát képződik, tehát, ha jó eredményt akarunk, az oldat PH értékét lúgosra kell beállítani. Az oldat készítése: 1000 ml vízben feloldunk 100 g EDTE-t, közben kevergetjük fkomplexon III vagy Szelecton B 2 ), mikor feloldódott annyi NaOH-t teszünk bele, hogy az oldat PH-ja 8-9 legyen. A fent említett módon elkészített oldattal megtisztítottam a kazetták részeit. Ezután desztillált vízben jól kiáztattam. Mikor sem az exikátor próba, sem a desztillált vízbe csöpögtetett AgN0 3 kloridot nem mutatott ki, infralámpa alatt szárítottam a tárgyakat. Egyengetés: kisfejű ötvöskalapács gömb részét duplán bőrrel bevontam és ezzel faalátéten kiegyengettem az előző restaurálásból eredő hibákat, egyenetlenségeket. (2-3. kép) Színezés: a dobozkák színét a tisztítás után nem találtam megfelelőnek. A nagyobb dobozka fedélrészéről a vörösrézoxidot — az eredeti felület megrongálása nélkül — nem lehetett maradéktalanul eltávolítani. Ezért készítettem 5 %-os Schlippe só (natrium-tió-antimonát) oldatot, felforraltam, majd a lemezrészeket egyenként belemerítettem. Sötét színeződést kaptak. Ezután infralámpa alatt ismét megszárítottam, majd igen puha rézkefével felpolíroztam. Konzerválás: A restaurálásnál használt védőbevonatok alapfeltételei: — a bevonat kémiailag indiferens legyen, — a tárgyba annak veszélyeztetése nélkül bevihető legyen, — só, víz és gázzáró legyen, — polimerizáció vagy térhálósodás közben ne zsugorodjék, — a tárgy felületének megjelenését ne változtassa meg, — lehetőség szerint eltávolítható legyen 5 Eddigi tapasztalatok szerint a műanyag védőbevonatok közül a hőre lágyuló PAMA bizonyult a legjobbnak. Ennek előállítása házi módszerekkel igen nehéz lenne, ezért a MMA és EMA kopolimert használtam konzerválásra, mely RÖM and Haas cég gyártmánya, Paraloid B.72. (granulátum formában) Aromás és halogénezett szénhidrogénekben, acetonban és ecetsavban jól oldódik. Fémkonzerváláshoz kloroformban szokták oldani. Jó hozzátenni pár csepp diaceton-alkoholt is, mert ez lassítja a száradás idejét és nem lesz a tárgy felületén fényes bevonat. Tapasztalatom szerint a Paraloiddal bevont ezüst és bronztárgyakon három év múlva sincs változás, míg a PVB-al bevontakon fél év után enyhe elszíneződés mutatkozott. A dobozkák megtisztított és színezett darabjait Paraloid oldatba áztattam és vákuumban átszívattam, majd ismét infralámpa alatt szárítottam. Kiegészítés: A fémkiegészítéshez használt műanyag viselkedésének alapfeltételi: — töltőanyaggal, színezékekkel jól alkalmazható — könnyen megmunkálható — bármikor eltávolítható legyen A kiegészítésben használt polimerek alkalmazása lehetővé tette, hogy mind esztétikai, mind pedig restaurálási szempontból eleget tegyünk a követelményeknek. Az aquincumi dobozkák kiegészítéséhez szintén hőre lágyuló (akrilsav-származék) műanyagot használtam, neve Kalloplast R, liofilizált monomer formában gyártják. A műanyagot azbesztpehellyel töltöttem, földfestékkel színeztem. Közben a szükséges ragasztásokat is Kalloplast-al végeztem. 444
