Budapest Régiségei 25. (1984)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Hervai Judit: Két római kori bronz dobozka az Aquincumi Múzeumban 443-450

2CuCl + H 2 = Cu 2 0 + 2HCl 2 HCl + 2 Cu + 1/2 0 2 = 2 CuCl + H 2 0 2 CuCl + H 2 0 + HCl + 0 2 = Cu 2 OH 3 Cl + CI Cu + • Cl~ = CuCl A klorid katalizálta korrózió ugyan lassuló folyamat, mert kialakul egy aránylag stabil egyensúly, de soha nem áll le. Korrózió természetesen kialakulhat a tárgy belsejé­ben is, a megmunkálástól függően (lemezes vagy hólya­gos korrózió). A színes rézvegyületek alatt csaknem mindig megtalál­ható a réz egyértékű oxidja, a kuprit, s így ez valószínű feltétele a karbonátok kialakulásának. 4 A korróziós termékek vizsgálata után a fémeket, mi­vel azok állapota megengedte, azbeszthálóra helyeztem, és gázlángon felhevítettem. Egyrészt azért, hogy a cere­zin teljesen elégjen, másrészt, hogy a fémlemezek meglá­gyuljanak. A tárgyak tisztítására EDTE-nek nevezett komplexképző vegyületet választottam. A komplexképző vegyületek általában (Na 6 P 6 0 18 , Nátriumkálium tartarát) réz és bronztárgyak tisztítására alkalmazhatók, ugyanis a rézvegyület kationját komplex formában viszik az oldatba. Ezek speciális formája a ke­látkomplexképző vegyület, pl. EDTE-etilén-diamin-tetra­ecetsav. Ez a vegyület azonban vizben rosszul oldódik. Az amionsavak kationokkal komplex vegyületet alkot­nak, mely a fémiont rákolló szerűen fogja közre. Így öt­tagú gyűrű alakul ki. Tehát a fémionok oldható, stabil vegyületekké változnak, a szabad amino-karbonsavak pe­dig újabb fémionokat visznek oldatba: NaOOCH 2 C CH 2 COONa ^ N - CH 2 - CH 2 N í' HOOC J! COOH Cu ^ Az EDTE az egybefüggő fémmaggal rendelkező mú­zeumi fémtárgyak (ezüst, bronz, vas) tisztítására a követ­kezőkben bizonyult előnyösnek: a szulfidok kivételével old minden fémkorróziós terméket, (oxidok, hidroxi­dok, karbonátok, szulfátok, kloridok), de citromsav hoz­záadásával még azt is. A vörösréz oxid (Cu 2 0) más vegy­szerrel igen nehezen távolítható el. A fémvegyületeken kívül oldja a rárakódott kalciumvegyületeket is. Az EDTE-vel tisztított tárgyakról a feloldott korróziós ter­mékek korlátlanul oldódnak vízben, s ezért könnyen el­távolíthatók. Miután a kelátkötésű vegyületek rendkívül stabilak, telített oldat esetén sem csapódnak vissza a tisz­ta fém felületére. A fémkomplex képződését befolyásol­ja az oldat PH értéke, mert ha a H* koncentráció nő, ke­vesebb fémkelát képződik, tehát, ha jó eredményt aka­runk, az oldat PH értékét lúgosra kell beállítani. Az oldat készítése: 1000 ml vízben feloldunk 100 g EDTE-t, közben kevergetjük fkomplexon III vagy Szelecton B 2 ), mikor feloldódott annyi NaOH-t teszünk bele, hogy az oldat PH-ja 8-9 legyen. A fent említett módon elkészített oldattal megtisztí­tottam a kazetták részeit. Ezután desztillált vízben jól ki­áztattam. Mikor sem az exikátor próba, sem a desztillált vízbe csöpögtetett AgN0 3 kloridot nem mutatott ki, infralámpa alatt szárítottam a tárgyakat. Egyengetés: kisfejű ötvöskalapács gömb részét duplán bőrrel bevontam és ezzel faalátéten kiegyengettem az előző restaurálásból eredő hibákat, egyenetlenségeket. (2-3. kép) Színezés: a dobozkák színét a tisztítás után nem találtam megfelelőnek. A nagyobb dobozka fedélrészéről a vörös­rézoxidot — az eredeti felület megrongálása nélkül — nem lehetett maradéktalanul eltávolítani. Ezért készítet­tem 5 %-os Schlippe só (natrium-tió-antimonát) oldatot, felforraltam, majd a lemezrészeket egyenként belemerí­tettem. Sötét színeződést kaptak. Ezután infralámpa alatt ismét megszárítottam, majd igen puha rézkefével felpolíroztam. Konzerválás: A restaurálásnál használt védőbevonatok alapfeltéte­lei: — a bevonat kémiailag indiferens legyen, — a tárgyba annak veszélyeztetése nélkül bevihető le­gyen, — só, víz és gázzáró legyen, — polimerizáció vagy térhálósodás közben ne zsugorod­jék, — a tárgy felületének megjelenését ne változtassa meg, — lehetőség szerint eltávolítható legyen 5 Eddigi tapasztalatok szerint a műanyag védőbevonatok közül a hőre lágyuló PAMA bizonyult a legjobbnak. En­nek előállítása házi módszerekkel igen nehéz lenne, ezért a MMA és EMA kopolimert használtam konzerválásra, mely RÖM and Haas cég gyártmánya, Paraloid B.72. (granulátum formában) Aromás és halogénezett szénhid­rogénekben, acetonban és ecetsavban jól oldódik. Fém­konzerváláshoz kloroformban szokták oldani. Jó hozzá­tenni pár csepp diaceton-alkoholt is, mert ez lassítja a száradás idejét és nem lesz a tárgy felületén fényes bevo­nat. Tapasztalatom szerint a Paraloiddal bevont ezüst és bronztárgyakon három év múlva sincs változás, míg a PVB-al bevontakon fél év után enyhe elszíneződés mu­tatkozott. A dobozkák megtisztított és színezett darab­jait Paraloid oldatba áztattam és vákuumban átszívattam, majd ismét infralámpa alatt szárítottam. Kiegészítés: A fémkiegészítéshez használt műanyag viselkedésé­nek alapfeltételi: — töltőanyaggal, színezékekkel jól alkalmazható — könnyen megmunkálható — bármikor eltávolítható legyen A kiegészítésben használt polimerek alkalmazása lehe­tővé tette, hogy mind esztétikai, mind pedig restaurálási szempontból eleget tegyünk a követelményeknek. Az aquincumi dobozkák kiegészítéséhez szintén hőre lá­gyuló (akrilsav-származék) műanyagot használtam, neve Kalloplast R, liofilizált monomer formában gyártják. A műanyagot azbesztpehellyel töltöttem, földfestékkel színeztem. Közben a szükséges ragasztásokat is Kallo­plast-al végeztem. 444

Next

/
Thumbnails
Contents