Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Altmann Júlia: Románkori kőemlékek az óbudai várból : 1. közlemény 431-437

ALTMANN JULIA ROMÁNKORI KOEMLÉKEK AZ ÓBUDAI VÁRBÓL I. Az óbudai lakótelep, majd az Árpád-híd—Flórián tér átépítése nyújtott lehetőséget arra, hogy a mai Kálvin közben, az álló református templom és plébániaépület körül húzódó középkori királyi, majd királynéi vár kutatása újból megindulhasson. Az új ásatások — a lehetőségek korlátozott volta miatt — elsősorban az erődrendszer kutatására összpontosultak. Az eddigi feltárások eredményeként előttünk kirajzolódó vár építéstörténete, alaprajzi elrendezése és leletanyaga alapján pontosan megegyezik a történeti adatokkal.

1 Két nagy építési periódus mutatható ki. Az első a vár felépülésével a 13. sz. elejére tehető, a második nagy átépítés a 14. sz. közepére, második felére utal,amikoris a vár Erzsébet királyné birtokába kerül. Erzsébet királyné, mint az óbudai nagy építtető, a leletanyagból kimutathatóan palotáján is dolgoztatott. Megállapíthatóvá vált, hogy a vár első építkezése a 13. sz. elején egy egységes koncepció keretében történt. Az első periódusban a vár teljes területén azonos kváderes falazási technikát alkalmaztak.

2 Az új kutatások sajnos a vár épületegyüttesét nem nagyon érintették, így ezt az építési technikát — mint új ásatást — a várfalakon mutatom be. A mai felszíntől kb. 6,50 m mélységben a szűzföldre alapoztak egy-két sor törtkővel, erre kváderfal épült, majd ugyanabban a falsíkban törtkővel folytatódott a várfal (1, 2. kép). Kutatásaink során ma már a vár mind a négy oldalán sikerült feltárnunk a külső- és belső várfal kisebbnagyobb szakaszát, amely minden oldalon ugyanezt az építési technikát mutatja.

3 A kváderek zömén kőfaragó jeleket találtunk (3—6. kép). Meg kell jegyeznünk, hogy néhány általánosabban használt kőfaragó jel mellett, mint pl. a nyíl és a kereszt, minden oldalon más és más jelet is találunk. így csak a K-i oldalon volt „A" betűhöz hasonló jel, a Ny-i oldalon „0" betűhöz hasonló, az É-i oldalon pedig párhuzamos vonalak. A várárok átlag 14—16 m széles, betöltéséből középkori, és sajnos helyenként majdnem az árok aljáig újkori anyag is került elő. Miután az újonnan előkerült kőemlékek túlnyomó többsége a várárokból származó bontási és feltöltési anyag, egykori helyüket sajnos nem tudjuk meghatározni. Az újonnan előkerült leletanyag szoros kapcsolatban áll a már korábban előkerült faragványokkal.

4 Ugy véljük ezért, hogy bár az ásatások jelenleg is folynak — és reméljük folytatódni is fognak — az anyagfeldolgozás kezdeteként az új ásatásokból előkerült kőanyag ismertetését kezdjük meg. Miután a leletanyag is egy zömében 13. sz.-i és 14. sz.-i csoportra oszlik, az időrendi sorrendet betartva az új románkori kőemlékek leírását kezdjük meg. 1. 81.422.1. ltsz. (7. kép) Kemény mészkő bimbós oszlopfő, melyről a bimbók letörtek. A lapos, gerinces vonallal tagolt levelek szorosan összefogottak. Fedőlemeze sima lemeztag. Egy oldala a falba illesztéshez simára faragott. M.:h.: 23 cm, fedőlemez átm. 17 cm, talp átm. : 9 cm. 2. 81.421.1. ltsz. (8. kép) Kemény mészkő sárgás színű, nagyméretű bimbós oszlopfő bimbója. M: h.: 12 cm, átm.: 11 cm. 3. 81.421.2. ltsz. (9. kép) Puha mészkőből készült ívsoros párkány töredéke. Függőleges homloklap—rézsű—horony—él—lemez—pálca—belső függőleges sík profilú. M: h.: 26 cm, sz.: 17 cm, v.: 20 cm. 4. 81.421.3. ltsz. (10. kép) Puha mészkőből készült ívsoros párkány egy eleme. Függőleges homloklaprézsű—horony—él—lemez—pálca—belső függőleges sík profilú. M.: m.: 26 cm, sz.: 39 cm, v.: 19 cm. 5. 81.421.4. ltsz. (11. kép) Sárgás színű kemény mészkőből készült ívsoros párkány saroktöredéke. Profilja: függőleges homloklap—gyémántmetszés—lemezhorony—hegyesszögben összefutó él—pálcatag—belső függőleges sík. A sarkon összefutó pálcák találkozása letört. A profil a sarok mindkét oldalán azonos. M.: m.: 20 cm, faragott oldalak sz.: 28,23 cm. 6. 81.421.5. ltsz. (12. kép) Sárgás színű, kemény mészkőből készült faloszlopot tartó konzol töredéke. Ismétlődő lapos levélmintájából csak egy levél ép, mindkét szélén újabb levéllel folytatódik. A levelek alatt kettétört virágminta. A leveles konzol tetején lemez—párna—él—lemez (?) tagolású oszloplábazat maradványa. M.: h: 20 cm, sz.: 18 cm, v.: 10 cm. 7. 81.423.1. ltsz. (13. kép) Sárgás színű kemény mészkőből készült kapu lábazati részének töredéke. Profilja: párna—derékszögű él (erősen töredezett)—horony—derékszögű él—pálcatag. Középső részén a hengertag letört. Hátoldalán az összeillesztéshez szolgáló két derékszögű bevágás van. M.: m.: 22 cm, h.: 38 cm, sz.:29 cm. A késő románkori növényi ornamentika legjellegzetesebb részletformája a bimbós oszlopfejezet.

5 Ha a két oszlopfejezetünket összehasonlítjuk, az itt l-es számmal jelölt oszlopfő hosszúkás, kiemelt gerincvonallal tagolt levelei valamivel korábbinak tűnnek, mint a 2-es számmal jelzett bimbó. Ez már naturalisztikusabb, dúsabban feslő, kagylószerűen kiképzett faragású. Hasonlójellegű bimbós oszlopfők már a korábbi ásatások folyamán is előkerültek a vár területéről,

6 A bimbós oszlopfejezet főleg a 13. századi későromán építészetben lesz általánosan elterjedt és szinte valamennyi e korból származó épületünkön fellelhető, így Esztergomban, Gyulafehérváron, Jakon, Ócsán, Zsámbékon,stb.

7 Az ásatások folyamán előkerült ívsoros párkányok, melyeknek töredékeit itt 3-4-5-ös számmal jelöltük, ugyancsak általános díszítő elemek. Általában az épületek külső homlokzatán az egyes szintek elválasztására, 431