Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bertalan Vilmosné: A Fő téren feltárt középkori maradványok : előzetes ásatási jelentés 393-418

bői álló, többször átépített nagyobb épületkomplexum részletei kerültek elő, melynek legkorábbi maradványa két észak—déli tájolású ház volt, és amelyeket a 13.— 15. sz. között többször átépítettek (2. kép, 11. sz., 40., 41. kép). Az első kisebbik korai háztól nyugatra a második épület déli falában, a megmaradt utolsó kősorban románkori faragott kő volt beépítve, ez a tény e rész átépítését igazolja. Belső szintje alatt kelet—nyugati irányú római fal húzódott (42. ; a., b., c, d.i kép). Erre a falra ráhúzódó köves szint fölött sárgás, sok kemény mészkövet tartalmazó réteg mutatkozott (43. kép), melyben két 11. sz.-i fonatos, illetve palmettás faragvány töredéke is előkerült, fölötte húzódott a későbbi megnagyobbított épület agyagpadlója az É—D-i osztófal mentén (45., 48., 49. kép). A két korai épületrész közötti területen ovális 13. sz.-i kemence részlete került elő (44. kép). Az épületeket összekötő és a legkésőbbi középkori periódushoz tartozó kelet—nyugati irányú falban még két 11.—12. sz.-i faragott követ bontottunk ki

18 (46., 47. kép). Az épületen belül fehér, középkori faragványokat tartalmazó köves bontási réteget tártunk fel, melyben keletéit csontvázakat találtunk (50. kép). A területen eddig nyolc, a késő középkori szintekbe belevágódó sír került elő, melyek feltehetőleg ahhoz a temetőhöz tartoztak, mely a trinátriusok 1723-as caconica visitatiojában szereplő kápolna körül volt.

19 A 14. sz.-i prépostsági templom falai is részben ráépültek a 11. sz. korábbi épület egy részére. 1979-ben és 1980ban a víz- és gázcső árokban, a templom újabb részletei kerültek elő. Ennél a leletmentésnél megállapítottuk, hogy a templom északi fala korábbi a délinél és falstruktúrájuk is eltérő. Az északi mellék- és főhajóban a 14. sz.-i szint alatt középkori réteg húzódik. A templomtól északra elhelyezkedő sekrestyének, — melyről kitűnt az 1956—57-es kutatásnál, hogy nem a templommal egyidőben épült

20 — a vízcső árokban feltárt északi fala ugyancsak korábbinak bizonyult a 14. sz.-i falánál (51., 52., 53., 54., 55., 56. kép). A sekrestye és az északi templomfal mélyebben húzódó járószintje (Af. 102.80 m) és eltérő falazata alapján feltételezzük, hogy ezek all. sz.-i templom maradványai. A korai prépostsági templom helyére vonatkozólag az írott forrásokból a következőket tudjuk meg: 1348-ban Erzsébet királyné búcsút kért és kapott a pápától az általa építtetett Mária templom részére, mely a Szent Péter apostolról nevezett templom mellett állt.

21 1471-ben Karai László, óbudai prépost engedélyt kért Mátyás király megbízásából a pápától a régi egyház maradványainak elbontására, melyek az új templom mellett vannak és elcsúfítják azt. Kéri, hogy a lebontott prépostsági templom köveit, Rövidítések Bártfai Szabó 1935 Bártfai Szabó L.: Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Budapest, 1935. oszlopait a Fehéregyháza mellett alapított pálos kolostor építkezéseinél felhasználhassák.

22 Feltételezhető, hogy az első templomra vonatkozik az az adat, amely szerint Erzsébet királynő 1380-ban kelt végrendeletében 300 forintot hagyományoz a Péter-templom munkáira.

23 A régi templom elbontására 1483-ban került sor, mikor a király megkapta az engedélyt a pápától.

24 A bontásra nyilvánvalóan azért volt szükség, mert útjában állt a sekrestye építésének. Az első prépostsági templom helyének meghatározásához nyújt segítséget egy 1369-es oklevél is, melyben Nagy Lajos király a veszprémi püspöknek adományoz egy olyan királyi házat, melyben a solymászok szoktak tartózkodni. Az épület a Péter-templom és két kanonok ház között állt.

25 Ennek az oklevélnek az adatait az eddigi régészeti eredményekkel összevetve azt a feltételezést valószínűsítik, hogy a régi templom az új templom északi oldalán állt, s a veszprémi püspök és az őr és éneklő kanonokok házai azonosak azokkal az épületiekkel, melyeknek részleteit a 14. sz.-i templomtól északra tártunk fel. Ezeknek a házaknak késő középkori átépítése nyilván a sekrestye felépítésével kapcsolatos nagyobb építkezésre utal. A sekrestye, mely a káptalan consistoriális helyisége volt, azaz egy országos hiteles hely hivatala, s egyben a káptalani levéltár helye, volt az a fontos és jelentős építkezés, mely a 11. sz.-i templom maradványainak elbontását valószínűsíti.

26 Ugyanebben az időben tűnik fel a Káptalan-sora, illetve a Duna utca elnevezés az okieveikben. Az eddigi ásatások eredményei alapján úgy véljük, hogy ez a Káptalan-sora, vagy Duna utca a prépostsági templomtól keletre É—D-i irányba húzódott, és hogy a templom körül eddig feltárt 15 ház és házmaradvány a kanonokok házai lehettek. A káptalannak mintegy 20 kanonokja volt és nagyszámú kápolnaés oltárigazgatója s ezeknek háza mellett elenyésző számban ugyan, de polgári személyeknek is volt a káptalan területén háza.

27 A kanonoki sornak, illetve a préposti templom körüli beépített területnek az északi határa a mai Vöröskereszt utca északi házsoránál lehetett, ezen a szakaszon, illetve ettől északra már csak kevésbé jelentős épületmaradványokat találtunk. Ezek valószínűleg a prépostság jobbágyainak házai lehettek, melyekről több 1500 utáni oklevél maradt fenn.

28 A város északnyugati szélén állt a 13. sz.-i Ferences kolostor, melyet a mai Vöröskereszt és Szentendrei út környékén véltünk megtalálni.

29 Az eddigi kutatásoknál ezenkívül több épület- és útmaradvány került még elő,

30 ezek alaprajzi értékelése azonban csak egy további kutatás után lesz lehetséges. Bertalan 1937 Bertalan V.-né: Adatok Óbuda középkori helyrajzához. BpR 24 (1973)99-112. 395