Budapest Régiségei 25. (1984)
ANYAGKÖZLÉSEK - Topál Judit: A Bécsi úti római kori temető : 1. közlemény 291-320
nek vast: 25 cm, a hornyolt mélyítés sz:25 cm,mélys: 1,5 cm. A sírláda tetejének mélys: Af. 110,8 m. Sírláda h: 230, sz: 130 cm. A ládát két hosszabb és két rövidebb area maceriae cincta elemből állították össze és belül jóminőségű habarccsal 1—1,5 cm vastagon bevakolták. A láda Ny-i végében 9 cm magas, 30 cm széles fejpárnaszerű magaslatot emeltek. A sírláda belvilága: 210 x 93 cm (a fejnél), 73 cm (a lábnál). A kőkoporsóban juv. nő háton fekvő csontváza feküdt, jobb karnál inf. I szintén bolygatatlan vázmaradványa. A sírláda alját lapos szabálytalan alakú kövekből alkották. Irány: Ny—K 49—17, 1 kép 4 és 9 kép 2-3. Mellékletek: 1. Aranygyöngy. H: 0,9; sz: 0,5 cm. Ép. 4.sz. Vö:Lányi Abb. 63/15. Ltsz.: 81.3.1. 1 kép 4/1. 2. Aranygyöngy. H: 0,8, sz: 0,5 cm. Ép. Mint az előbbi. Ltsz.: 81.3.2. 1 kép 4/2. 3. Aranygyöngy. H: 0,8, sz: 0,35. Ép. Mint az előbbi két darab. Ltsz.: 81.3.3. 1 kép 4/3. 4. Aranygyöngy. H: 0,6, sz: 0,3 cm. Kissé horpadt, típusa mint az előbbieké. Ltsz.: 81.3.4. 1 kép 4/4. 5. 4 db töredékes fehér, hengeres pasztagyöngy. H: 0,4, sz: 0,2 cm. 4. sz. Lányi Abb. 63/8. Ltsz.: 81.3.5. 1 kép 4/5. 6. Tej etető (csepegtető) edény (infundibulum), kissé deformált, világoszöld,szennyezett üveg. Szá: 3,5, M: 10, Tá: 3,8 cm. Itt késő 4. sz., térben és időben rendkívül elterjedt forma, pontosabban nem keltezhető. Isings, form 99; Kába VII/3. Ltsz.: 81.3.6. 1 kép 4/6. 7. Üvegkorsó. Hengeres testű, világoszöld, sok légbuborékkal, szennyezett. Széles visszahajtott szalagfüle sűrűn bordázott. Szá: 6,2, M: 25; Tá: 8,5 cm. Fül sz: 4,4 cm. 4. sz. Isings, form 126;Benkő4h típus. Ltsz.: 81.3.7. 1 kép 4/7. 8. Üvegkorsó, hengeres testű, az előbbihez hasonló, de nyújtottabb forma. Nyaka teljesen töredékes. Sárgászöld, szennyezett, sok légbuborékkal. Szá: 10,5; M: 36; Tá: 8,5 cm. 4. sz. Isings, form 126, Benkő 4h típus. Ltsz.: 81.3.8. 2 kép 4/8. 9. Üvegurna laposan begyűrt peremmel, erősen aszimmetrikus testtel, világoszöld szennyezett üveg. Test alsó harmadán jól látható bulbus. Szá: 5,8; M: 10, Tá: 4,2 cm, 3-4. sz. Isings form 67a;Benkő 16a/22. Ltsz.: 81.3.9. 2 kép 4/9. 10. Üvegtál, vágott peremű, gömbölyített aljú, kékesfehér, szálasán foszló üveg, kissé opálos. Szá: 13; M: 4; Tá: 2,2 cm — gömbölyített. 4. sz. Isings, form 116 MU Benkő 8a típus. Ltsz.: 81.3.10. 2 kép 4/10. 11. A nő bal kézközépcsontjai között vas karperec? néhány apróbb töredéke, konzerválás előtt megsemmisült. 5. sír Az előbbi sír felett 80 cm-rel teljesen szétrombolt eredetileg minden bizonnyal kőládasír maradványai hevertek. A töredékek közül kettő faragott volt, az egyik díszítetlen bázistöredék, a másik talán ugyanazon sírkő feliratos részének fele. Az apróbb köveken habarcsnyomokat észleltünk. Néhány 3—4. sz.-i szürke edénytöredéken kívül más lelet nem volt. A feliratos töredék egy eredetileg tympanonos sztéléhez tartozhatott. Anyaga jóminőségű mészkő, a feliratos mező magasságából csak 40-45 cm maradt meg. Szélességében teljes egészében megmaradt: 114 cm; Vast: 26 cm. A feliratos mezőt szépen faragott leveles borostyáninda és hármas tagolású hornyolt léckeret övezi. Betűmag. 5—6 cm. A felirat első két sora teljesen ép, a harmadik sorban csak három-négy utolsó betű maradt meg. P(ublius) Ael(ius) P(ublii) f(ilius) Aelia (tribu) Li / cinius (domo) Mursa / [vet(eranus) vagy mil(es) leg(ionis) II] Ad(iutricis) p(iae) [f(idelis)/[ ] 2 kép 5, 9 kép 5, (Aquincum Kőtár 81.7.2.)) Mursai polgárok korábban előkerült köveihez 1. Nagy 1943. 374; CIL III 3650 C. Pollio Martianus köve; Stratonicus szarkofágja a Bécsi út 102/2-ből:, Flavia Paula másodlagosan felhasznált szarkofágja a Bécsi út 98-ban de valószínűleg a szomszédos 102 sz. telekről hozhatták át másodlagos felhasználáskor. Ezek közül C Pollio szintén a II Adiutrix veteránja volt, bár az újonnan előkerült felirat keltezéséhez ez nem visz közelebb. A Publius Aelius Licinius név gentiliciumából ítélve a 2. sz. 2 felére datálható 10 , mint cognomen többnyire Észak-Itáliában, Dalmatiaban és Pannónia Inferiorban a leggyakoribb. 11 . Ismerünk egy Aelius Licinust Singidunumból 12 P. Ael. Licinius sztéléje eredetileg is ebben a sírkertben állhatott a 2. sz. végén, másodlagosan is ugyanitt használták fel mintegy 150 év múltán. 1979-ben a Metrober anyagi támogatásával további bolygatatlan sírok reményében leletmentő ásatást indítottam a területen. Minthogy azonban a Metrober kizárólag a Bécsi út mentében, attól Ny-ra 15 m távolságon belüli sávban engedélyezte a munkát, árkomat az eddigi síroktól mintegy 60—70 méterre, az úttest közelében kellett megnyitnom. A gépi erővel ásott szelvény mintegy 30 m hosszú és 3-4,5 m széles volt, a Farkastorki út és Bécsi út találkozásánál indult D felé. Tervünk az volt, hogy a következő esztendőkben (amíg a Bécsi út korszerűsítési munkálatai meg nem indulnak) e ponttól a Perényi utcáig (mintegy 3^400 méter hosszan) átkutatjuk az útmenti sávot, hogy a temető(k) topográfiájáról képet kapjunk és hogy - nem utolsósorban — minél több sírt tárjunk fel. A rendkívül vastag újkori feltöltés és a téglagyár útmenti melléképületeinek alapjai, selejtdepói stb. nehezítették a gépi munkát is; a rétegviszonyok aggasztóan különböztek az előző évben tapasztaltaktól. Közel 4 méteres mélységben, egy homogén, sárga (termett talajnak tűnő) agyagréteg áttörése után előbukkant a rómaikori humusz, szokásos szórványleleteivel. Ugyanebben a rétegben sekélyen beásva kerültek elő a sírok is, melyek — kellemes meglepetésünkre — csaknem kizárólag hamvasztásosak voltak. 6. sír Teteje csaknem a római kori felszínig ért, így a földgép megsértette. Nagy valószínűséggel tegulakamrás sír lehetett; a kitapasztott, narancsvörösre égett szélű gödörbe peremes téglákból kis kamrát építettek, melynek alját két, oldalait egy-egy, tetejét ismét kettő peremes tegula alkotta. A téglák közül kettő bélyeges volt. A kamrácskát kisebb-nagyobb szabálytalan mészkődara292
