Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szirmai Krisztina: Újabb feliratos kőemlékek az Aquincumi Múzeumban 255-264

A negyedik sor betűinek mérete azonos az előző sor betűinek nagyságával. Itt kétszer figyeltük meg az interpunctiók használatát. A qua-nál az U és az A betűt vonták össze. Az ötödik sor betűinek magassága: 5,3 cm. A maritus szónál a MAR betűket vonták össze. A hatodik sor betűinek magassága: 5 cm. Itt másfél betű a habarcstól nem látszik. A következő sorban a betűmagasság: 6 cm. Itt két és fél betű nem látszik a habarcstól. A nyolcadik sor betűinek magassága: 4,5 cm. Itt a fél sor betűi nem látszanak a habarcstól. Az ET szó betűit, ül. A Quadratia névnél a VR betűket kapcsolták össze. Az utolsó sorban a betűmagasság: 3,5 cm. A faciendum szóban ND ligatúra van. A sor második fele a habarcstól nem olvasható. A feltételezett curaverunt igénél esetleg a V és az E betűt vonták össze. A léckeretes feliratos mezőn kívül a Dis Manibus formula több ízben megtalálható a 2. sz. végi — 3. sz. elejei brigetioi sírköveken,

32 sőt az intercisai práhuzamok is a 3. sz.-ból származnak.

33 Az aquincumi gyűjteményből a Hunka dombi, ötalakos sírkövet említhetjük meg, melyet Caracalla korára datáltak.

34 A Crescentina cognomen nagyon gyakori Északitáliában,

35 a Sittius névre Carnuntumból, Intercisából a 3. sz.-ból vannak adataink, sőt az aquincumi, Thevestéből származó család 3. sz.-i sírkövén is előfordul.

36 Valószínűleg a Sittius név női változata a Sittia, amely eddig ismeretlen az epigráfiai anyagban. Az Ursa névre a korai időkben is vannak adatok, de Marcus Aurelius uralkodása után Carnuntumban, Savariában már feltűnik.

37 A Comminia név Savariából jelentkezett eddig egy 2. sz. végi — 3. sz. elejei feliraton.

38 Dáciából és Noricumból is vannak adataink Cominiára, Mócsy A. szerint italikusok vagy délgalliaiak lehettek.

39 A Quadratia név csak Dalmatiában fordul elő.

40 A név férfi megfelelőjére utalva, a Quadratusra — mely Itáliában, a kelta provinciákban és Afrikában nagyon gyakori.

41 Aquincumból Septimius Quadratius feliratát ismerjük.

42 A felirat keretelése, a sírkő kezdőbetűinek elhelyezése, továbbá a sok ligatúra és a névanyag elemzése alapján a sírkő töredéket a 3. sz. elejére keltezzük. Még megemlítjük, hogy a most közölt négy felirat közül, epigráfiai és szobrászati értékeken kívül a 3. és a 4. számú nagyon érdekes adatot szolgáltat arra vonatkozólag is, hogy a rómaiaknál az uxor fogalma mennyire egyértelművé vált, törvényes feleséget jelent, viszont a coniux szó jelentése pedig bővült.

43 Rövidítések ActaArchHung Alföldy 1963 AntTan ArchÉrt ArchHung Barkóczi 1951 Barkóczi 1964 BpR Castiglione 1961 CIL Comm.Hum.Litt Czeglédi 1961 Erdélyi 1929 Erdélyi 1954 Erdélyi 191A Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae Alföldy G. : Aquincum vallási életének története. BpR 20 (1963) 49-51. Antik Tanulmányok Archaeológiai Értesítő Archeologica Hungarica Barkóczi L.: Brigetio. DissPann. 11.22. Bp. 1951. L. Barkóczi: The population of Pannónia from Marcus Aurelius to Diocletian. ActaArchHung. 16(1964)257-356. Budapest Régiségei Castiglione L.: Görög művészet. Bp. 1961. Corpus Inscriptiorum Latinarum Commentationes Humanorum Litterarum Czeglédi I.: Coniux és uxor. AntTan. 8(1961)96-99. Erdélyi G. : A pannóniai síremlékek ornamentikája. Eger. 1929. Erdélyi G.: Kőemlékek in Intercisa I. ArchHung 33 (1954) Erdélyi G. : A pannóniai szobrászat és kőfaragás Magyarországon. Bp. 1974. Gabler 1969 Hampel 1909 Hoffiler-Saria 1970 Kuzsinszky 1904 Mócsy 1959 Nagy 1963 Nagy 1971 RégFüz Reinach 1912 RIU Gabler D. : Scarbantia és környékének római kőplasztikai emlékei. Arrabona 11(1969)22. Hampel J. : A pannóniai oltárok alakja és díszítése. ArchÉrt 29 (1909)43. V. Hoffiler-B. Saria: Antike Inschriften in Jugoslawen. Zagreb. 1970. Kuzsinszky B.: Római feliratok az Aquincumi Múzeumban. BpR 8(1904) 164. A. Mócsy: Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannkriegen. Bp. 1959. Nagy T.: tec. AntTan. 10 (1963) 297. Nagy T. : Kőfaragás és szobrászat Aquincumban. BpR 22 (1971) 132. Régészeti Füzetek S. Reinach: Repertoire de Reliefs Grecs et Romains. II. köt. Paris. 1912. Die römische Inschriften Ungarns. 257