Budapest Régiségei 25. (1984)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szirmai Krisztina: Újabb adatok az aquincumi légióstábor falfestészetéhez 247-253
hét levélből álló növényi ornamenst hosszú, vékony részben csavart utánzó szár köti össze, melyet még bimbóval és teljesen kinyílt kis levélkével gazdagítottak. A fényárnyék hatását zöld-fekete színnel hangsúlyozták ki. A kandeláberek kivitelezésénél szembetűnő a levegős, pontos, szimmetrikus arányos elrendezés, mely a klaszszikus tradíciót tükrözi. A másik, keskeny osztómezőn három egymástól, nagyjából egyenlő távolságra rajzolt, esetleg talajt vagy talapzatot inspiráló barna alapra festett összesen nyolc S alakú zöld volutás mintát rajzoltak. Az S alakú voluták egy függőleges szárhoz tapadnak. A felső barna tányérmintát piros pettyezéssel élénkítették. 18 Ezzel megegyező díszű kettős ívelésű ábrát egy félhold alakú zöld növényi motívum zárja le. (5—6. kép.) A többszörös volutákból kialakított kandeláberes motívum klasszikus eredetű térkitöltő funkciójára nemcsak a falfestészet, hanem a kőfaragóművesség és az iparművesség köréből számtalan példát idézhetünk. A Tavasz utcai falfestmény jellegzetességeit összefoglalva az itáliai befolyás dominál. Gondolunk itt a sávokkal, csíkokkal kereteit mezőkre, a főmezőkben a szüreti jelenettel kapcsolatos ifjúra, gyümölcskosarak ábrázolására, a valóságtól eltérő méretekre (gránátalmára, fiúalakra), a kandeláberekre, a figuránál a szem és a száj kontúros megoldására 19 és az ún. impresszionista stílus" foltszerű kivitelezésére. A keleti eredetű, itáliai közvetítésű márványutánzási inkusztrációs stílust csak a lábazati rész fröccsentett technikája képviseli. A tárgyalt falfestmény esetleg egy olyan aquincumi nagyobb vagy kisebb festőműhely 3. sz. középső évtizedeire keltezhető terméke, mely a legióstábor hivatalos jellegű díszesebb épületeinek belső dekorációjának kivitelezését is ellátta. A Tavasz utcai freskónál is megfigyelhető, hogy a falikép kivitelezése nem egy kéztől származik (1. a nagyon kezdetleges volutás kandelábert és a fekete-zöld „elegáns", méretarányos kandelábert, a gránátalmás és a szőlőkosaras képmező kialakításának technikai színvonala is eltérő egymástól). Az alakos és a szőlőkosaras képmező kivitelezése viszont egy kéz munkájára utal és megegyező a fekete-zöld kandelábermotívum osztómezők kialakítása. A Tavasz utcai falfestményen a festőműhely helyi sajátosságait az alábbiakban határozhatjuk meg: a fekete és a sárga sávok alkalmazása, a vöröses-barna szín felhasználása, kisebb pontatlanságok többszöri feltűnése, 20 a gránátalma színezése, a nadrágszerű viselet, a grafikai kivitelezés és az itáliai eredetű képtípus kiválasztása. Tehát a Tavasz utcai falfestmény bizonyíték arra, hogy az aquincumi falfestészetet a 260-as évi barbár betörések utáni újjáépítés során a domináns tapéta és az elszórt virágmintán 21 kívül még a szüreti jelenet is színesítette. Az előbbiekben említett stílusbeli sajátosságok korhatározó adatait az ásatási megfigyeléseink is alátámasztják. Ezek szerint itt az aquincumi 2—3. sz.-i legióstábor délkeleti területén húzódó épületet a 260-as évek szarmata, germán betörések után festették ki újra. 22 Még megjegyezni kívánjuk, hogy az 1977. évi ásatás apró leletanyagának későbbi értékelése még tovább finomíthatja a falfestmény keletkezési idejét. Rövidítések ArchÉrt Bíróné Sey-KárolyiSzentléleky 1971 BpR BpTört 1973 Croiselle 1965 Maiuri 1953 MDAI NagyL. 1920-1922 Archeológiai Értesítő Nagy T. 1958 Bíróné Sey K. - Károlyi M. Szentléleky T. : A balozsameggye- Nagy T. 1973 si római ékszer és éremlelet. ArchÉrt 98 (1971) 199. Budapest Régiségei Póczy 1955 Budapest Története I. Bp. 1973. /. Croiselle: Les natures mortes campaniennes. Repertoire des- Póczy 1958 criptif des peintures de nature morte du Musée National de Naples de Pompei, Herculaneum RégFüz et Stabies. 1965, 63. Wellner 1971 A. Maiuri: La peinture romaine. Geneve. 1953. Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts Wirt h 1929 Nagy Lajos: A Baláczapusztán előkerült római falfestmények második csoportja. ArchÉrt 39 (1920-1922) 18-24. Nagy T.: Az aquincumi ún. festőlakás. BpR 18 (1958) 168. Nagy T.: Budapest története az őskortól a honfoglalásig. BpTört I.(Bp. 1973.) 39-217. Póczy K.: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt. BpR 24 (1955) 55. j. Póczy K. : Az aquincumi helytartói palota falfestészete. BpR 18 (1958)111-132. Régészeti Füzetek Wellner L: A magyarországi római kori épületek belső díszítőművészete. Építés és Építészettudomány II. (1971) 327-400. F. Wirth: Römische Wandmalerei vom Untergang Pompejis bis Hadrian. MDAI 44 (1929) 91166. 248
