Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kocsis László: I. sz.-i sisak az aquincumi legióstáborból 227-246

Ugyanez a helyzet állott elő az arcvédő lemezek vizsgálatánál is. Itt is az Agen-Port sisaktípusból vették át a császárkori gall „a" típusán megismert sisak arcvédő lemezét. Ezt a típust a fiziológiai jegyek figyelembevételével fejlesztették ki és használták az I. sz. folyamán. Az arcvédő lemezek fejlődését a császárkori gall „a" típus az 1. sz. elején, az 1— 2. sz. fordulóján már a lekerekített formájú arcvédő lemezek közötti átmeneti típusok mutatjak.

14 A mi arcvédő lemezünk kettős bordadíszével egyedül álló az arcvédő lemezek típusai között, azonban kialakításával, hasonlóképpen mint a szemöldök íveknél az „i" és a „j" típusok közé tehető, ami Robinson 15— 16-os típusváltozatainak felel meg.

15 A mainzi császárkori gall „i" típusú sisakról hiányzik az arcvédő lemez, azonban Robinson a carleoni múzeum egyik arcvédőjében látja egy hasonló sisakhoz tartozó lemez típusát.

16 A sisakharang tetejére forrasztott oromzati dísz, a tolltartó kérdésében azonban ellent kell mondanunk Robinsonnak. Ő a császárkori gall típusokon kialakított lemezes tolltartót feltételez a mi sisakunkhoz korban és típusban is legközelebb álló mainzi és brigetiói sisakokon.

17 Az aquincumi sisak tetején ezzel szemben a Coolus „g" típusánál használatos (1. sz. harmadik negyede) tolltartó van felforrasztva.

18 Ugyanilyen forrasztási nyomok vannak a mainzi, a brigetiói sisakok tetején is. így több mint valószínű, hogy ezeken a sisakokon is hasonló tolltartó volt mint a miénken. A tolltartó további alkatrészei a mainzi sisakon csak részben vannak meg. A sisak hossztengelyében a homlokrészen levő rögzítő gyűrűnek csak a szegecslyuka látható. Ugyanígy hátú

1 is hiányzik a bordás, vagy csöves tolltartó; csak a tollún 1.0 forrasztásának nyomai vannak meg. A sisak két oldalán levő csöves tolltartók nagyobbak a mienkétől, típusban és rögzítési módjában azonban azonosak. A homlokvédő pánt és az alatta levő homlokdíszítő szalag kialakítása és felerősítése a mainzi sisakon megegyezik a mienkkel. Ugyancsak azonos a fülkivágás és annak keretelése is. A nyakszirtvédő kialakítása azonos mindkét sisakon. Eltérés csak a nyakszirtvédő végeinek lekerekítésében van. A mainzi sisak nyakszirtvédőjén viselőjének a poncolt neve látható, s ebből megtudhatjuk azt is, hogy a sisakot az I. Adiutrix katonája a C. Mumius Lolianus centuriájából való Lucius Lucretius Céleris viselte és ejthette bele a Rajnába.

19 A mainzi sisak keltezése így nem ütközött nehézségbe: a legio I. Adiutrix mainzi tartózkodásának idejére tehető.

20 A brigetiói császárkori gall „j" típusú vas sisakot a kutatás egybehangzóan a 2. sz. elejére keltezi.

21 A lelőhely értékelése: A sisak az ÉD-i kutatóárok Ny-i metszetfalából került elő a metszetfal tisztítása közben (3. kép). A 80 cm széles kutatóárok alján világosan megmutatkozik az a gödör, amelynek betöltéséből a sisak és néhány cseréptöredék előkerült. Az aquincumi legióstábor /. periódusát és annak korát ezen a helyen három Pó-vidéki sigillata és néhány márványozott edénytöredék határozza meg. A metszet É-i oldalán az 1. periódusnak egy KNy-i árka (kiszedett fala) látható, amelynek szélessége 2 m. Az árok betöltése törmelékes föld. Ez a réteg húzódik az ároktól D-re levő gödörig amivel már ezt a törmelékes réteget is átvágták. A gödör betöltése faszenes köves törmelékes föld. A legelső, Vespasianus—Domitianus kori periódust egy homokos, agyagos, kavicsos réteg zárja le. A 2. periódust egy habarcsos építési réteg és a metszet közepén elhelyezkedő KNy-i kiszedett fal, valamint az ehhez tartozó többszöri megújított padlórétegek jelentik. A metszet D-i oldalán látható 2—3. sz-i beásással valószínűleg egy szintén a 2. periódushoz tartozó KNy-i falat bontottak el. A falak vastagsága a kiszedés alapján 60— 70 cm lehetett. Az építési réteg felett homok, majd faszenes hamu és végül a paticsos, kavicsos, agyagos felületre került az első döngölt agyagpadló. A döngölt agyagpadló szintjében a metszet D-i oldalán döngölt földpadló van. Ez a tény is bizonyíték arra, hogy a 2—3. sz-i beásással itt egy 2. periódushoz tartozó falat bontottak el. A döngölt padlók felett többszöri padlómegújítást észleltünk. Metszetünk É-i oldalán levő 2—3. sz.-i beásásban a 2. periódushoz tartozó megújított padlókat bontottunk ki a kutatóárok feltárása előtt, így ezen a helyen kiszedett falat nem lehet feltételezni. A kutatóárokból és a beásásokbóL előkerült kerámia leletek: 1. periódus (Vespasianus—Domitianus) Sigillata: 1., Sigillata tál töredéke sárgás-vörös anyagból és vörös máz bevonattal. A nyakrészen egy vésett vonal alatt (4) rozetta motívum között (2—2) maszk és delfin dísz váltakozva jelennek meg. Formája: Ohl.

22 Abb 3,8 (Drag 25.), L.M.V., vagy O.S.

P. mester munkája. A vállrészen erős kopásnyomokat találtunk. Az 55% töredék 110 mm peremátmérőjű tálhoz tartozott. A maszkhoz lásd Vágó

23 XIV/l.tábl.;a delfinhez: Vágó X/l. tábl.; a rozettához: Vágó XIV/1. tábl. A töredék kora 50-85 közé tehető.

24 (29., 30. kép.) 2., Sigillata tál peremtöredéke sárgásvörös anyagból és vörös máz bevonattal. A vízszintesen kihajló peremen felül két vésett vonal között liliomdísz maradványai láthatók. Formája: Weisinger

25 14—15 (Drag 36.) A 18% peremtöredék 200 mm átmérőjű tálhoz tartozott. A töredék kora Vespasianus—Traianus. (31., 32. kép.) 3., Sigillata talpgyűrű töredéke sárgás-vörös agyagból sötétvörös mázzal. Formája: Ohl. Abb 3/3. A 24% talpgyűrű átmérője 90 mm. Kora: Vespasianus—Traianus. (33., 34. kép.) 229