Budapest Régiségei 25. (1984)
TANULMÁNYOK - Póczy Klára: Aquincum-Castra, Canabae, Colonia : az 1976-1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása 15-34
PÓCZY KLÁRA AQUINCUM-CASTRA, CANABAE, COLONIA (Az 1976-1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása.) „Az aquincumi legiostábor és katonaváros romjainak feltárása és műemléki bemutatása" címen a Budapest Régiségei 24. (1976/11-30) kötetében ismertettük az Óbuda városközpontjában folyamatban levő, vagyis az új lakótelep építkezéseihez kapcsolódó régészeti kutatások célkitűzéseit és az 1975-ig elért eredményeit. Leírtuk, hogy a korszerűtlenné vált régi városrész szanálása voltaképpen már 1968-ban megkezdődött, s a bontások nyomán megindult földmunkákkal járó kutatások eleinte próbaásatásoknak minősültek. 1973-ban az építkezések tempója a házgyári technológia következtében annyira felgyorsult és az ásatások mennyisége olyan mértékig megnövekedett, hogy a Budapesti Történeti Múzeum e feladatot a meglevő szervezetén belül ellátni nem tudta. Megalakult ezért a múzeumon belül egy munkaközösség kizárólag azzal a céllal, hogy az óbudai ásatások ütemezésével, szervezésével, a pénzügyi fedezet biztosításával, s a tudományos munkák feltételeinek a megteremtésével foglalkozzon. A Budapest Régiségei 24. kötete számára 1976-ban leadott kéziratok megjelenése óta szünet nélkül folytatódnak az ásatások Aquincum térségében. A következőkben röviden ismertetjük az utóbbi évek kutatásainak új eredményeit. A szóban forgó 1976—1980 közötti öt év egyébként, több szempontból is önálló korszaknak számít az óbudai ásatások történetében: a megelőző időszakhoz képest megváltoztak a régészeti munkák körülményei és sokszorosára nőtt a kutatásra váró terület. 1973—1975 között a régészeti feltárások érdemi része Óbuda centrumában folyt, a Flórián téren és környékén, vagyis az egykori legiostábor helyén s csak valamelyest érintették a katonaváros északi és déli karéját. A kutatások témája ennélfogva egyértelműen adott volt: tisztáznunk kellett a legiostábor helyét, kiterjedését, beosztását, periódusait. 1 Végső fokon a castrum topográfiáját és kronológiáját kellett kidolgoznunk a körülmények nyújtotta lehetőségekhez mérten — bár pontosabban fejeznők ki magunkat, ha azt írnok —, hogy a körülmények ellenére. A munkák kezdeti stádiumában ugyanis elkerülhetetlenek voltak a súrlódások az építtető vállalatokkal, s az ellentétek néhány esetben megoldatlannak tűnő régészeti szituáció elé állították a kutatást. 1975 végéig az óbudai ásatások a gépesített építkezések következtében kizárólag leletmentésként foghatók fel. A múzeum mentette, amit tudott, s közben szüntelenül ostromolta a hatóságokat, haladékot kérve az aprólékos régészeti feladatokhoz. A vállalatok viszont nem adhattak időt az ásatáshoz a bontások-szanálások és a voltaképpeni építkezés fázisai között, mert a házgyári technológiával legyártott épületelemeket a helyszínen azonnal be kellett dolgozni. A múzeum végül is igyekezett a kényszerhelyzetben mentől több topográfiai ismeretszerzésre az óriási területre kiterjedő földmunkák helyén. 1976 óta az óbudai ásatások új korszakáról beszélhetünk. A lakótelep tervezőivel és kivitelezőivel való több éves, folyamatos együttélés eredményeként kialakultak a békésebb együttműködés formái. Világosan mutatkoznak az eredmények a legios tábor D-i oldalán, vagyis az Árpád-híd vonalának meghosszabbításában, a Vörösvári út—Szőlő u.— Korvin 0. u. közti területen. A tervek szerint Óbuda városközpontjának a középületei kerültek volna ide, kivitelezésük azonban várat magára. Emiatt 1976—1980 között — még mindig sok zavaró körülménnyel fűszerezve —, de folyamatosan haladhattak itt a római korral kapcsolatos ásatások. Eredményekről a déli védművek, a D-i táborkapu, 2 a via principalis dextra. 3 a tribunus laticlavius épülete, 4 a I. cohors scholája, 5 a I. cohors kaszárnyái 6 helyén beszélhetünk. Az elért eredmények ellenére hangsúlyozzuk, hogy a múzeum hiába egyezteti előre a régészeti feladatokat, a helyszíneket, a munkák időpontját a kivitelező vállalatok ütemtervével, az új lakóházak helyén a leggondosabb szervezéssel sem tud soha elegendő időt biztosítani az ásatásokhoz. A hat-nyolc-tíz emeletes épületek géppel levert, sűrű betoncölöp erdőre kerülnek, s ez a fajta alapozás a legcsekélyebb régészeti megfigyelésnek sem hagyhat teret. Sokat változtak azonban az ásatások körülményei az egyedi beruházásoknak számító középületek esetében. 1976 óta több ilyen építkezés kezdődött Óbuda központjában, pl. a BRG új szerelőcsarnoka az Árpád-híd É-i feljárója mellett : a helyszín a legiostábor K-i védműveit érinti, 7 ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank új létesítménye 8 a BRG épületének folytatásában. Az AGROBER székház a körülötte kialakított területrendezéssel az Árpád-híd D-i feljárója mellett 9 a 4. sz.-i későrómai castrum D-i szegélyének kutatására adott alkalmat. Az új vásárcsarnok előmunkálatai a Szőlő u.—Vörösvári út sarkán 10 a castrum Ny-i szegélyét jelentik, ahol az építkezések megkezdése előtt — rövid időre — a múzeum ásatás céljára átvehette a területet. Az Árpád-hídtól D-re mindjárt olyan tervfeladatokra vállalkozhatott a régészet, mint a Flavius-kori ala tábor kutatása, vagy a 4. sz.-i castrum periódusainak a kutatása stb. ... A feltárásokat az építkező vállalatok fizették. Több egyedi építkezés folyt az új óbudai ipari övezetben is, a Bécsi útnak a Fehéregyházi út és Keled u. közti szakaszán, vagy pl. a BKV autóbusz végállomás garázsrendszerrel összefüggő kialakításánál a Filatori gát körzetében 11 , vagy pl. a Statisztikai Hivatal, 12 majd a Budapesti Vegyi Művek 13 valamint a Textilipari Kutató és a Selyemkikészítő Gyár 14 fejlesztéssel járó építkezései esetében. Az utóbb felsorolt helyeken az aquincumi katonaváros temetőit tárta fel a múzeum. Az új óbudai lakótelep kialakítása érdekében a házépítéssel egyidőben többféle műszaki feladat megoldására került még sor, amelyeknek a földmunkáit a régéit
